Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. het-e azt lebecsülni, ha a mai nehéz helyzetben a pénzügyminiszter úrral egyetértve mégis csak harminc milliót szereztünk a vasúti beruházásokra? Ezek a munkák már rég folyamatban vannak, ezer és ezer munkást lehetett megmenteni az életnek, «őt most utólag elárulom, úgy vittük ezt keresztül, hogy megakadályoztuk, hogy a gyárakban, ahol annak idején elbocsátáson törték a fejüket a vezetők, az megtörténhessék. (Helyeslés jobbfelől.) Tudnék említeni egy nagyvállalatot, — nem is olyan titok — ahol 1500 munkás sorsa volt kétséges és keresztül vittem azt, hogy bár csak 1932-ben volna szükség valami munkára, de ismerve a munkásság nehéz helyzetét, mert 1500 munkás sorsáról van szó, vállaltam azt a kötelezettséget, hogy a postaüzem most teljesítse ezt a munkát, igaz, hogy csak 1932-ben fizetünk. A munkásság érdekében megtettük ezt. (Elénk helyeslés a jobboldalon: •— Roth en stein Mór: Micsoda érdem! — F. Szabó Géza: Ezt nem ismeri el a szélsőbaloldal! — Malasits Géza: Nem ismerik a dolgokat! — F. Szabó Géza: Malasits, mint tárgyilagos ember! — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Ezek tények!) Szeretném, Gál Jenő t. képviselőtársam, ha a gabonatőzsdén a határidőüzlet ugyanolyan jól működne, mint ahogyan én évekre biztosítottam 1500 munkás életét. Ha ugyanígy biztosítaná a határidőüzlet a tőzsdén a magyar gazdák életét, akkor a határidőüzlethez tapsok között tudnánk mindig hozzájárulni, azonban helytelenítem azt a határidőüzletet, amely mások sorsa ellen működik, ellenben mindig f elismerem azt, amely az emberek sorsát javítja. T. Ház! Ugyancsak hasonló pénzügyi viszonyok között több, mint 50 millió értékű útimunkát indítottunk meg az ország minden részében. Ezek a munkák megindultak, folyamatban vannak. Az is baj, ha valami történik, az is baj, ha nem történik. Láttam, hogy milyen nehéz a munkanélküliség kérdése, felvettük a tárgyalásokat, láttam, hogy a községek _ nem képesek az összekötő utak kérdését megoldani, sikerült azonban húszmillió frank kölcsönt szerezni egészen jó feltételek mellett s amikor megvan, akkor támadásban van részem. Méltóztassanak a sajtó egyes orgánumait megnézni. (Jánossy Gábor: Ez a magyar politika! — Br. Podmaniczky Endre: Nem ismernek el semmit, csak támadnak! — Gál Jenő: Tessék megmondani, hogy ki hozta azt a pénzt Amerikából, az érdemet oda tessék utalni!) Nem Amerikából hozták azt a pénzt, mert a svájci bankok adták. Ne méltóztassék ilyen messze utazni ebben a kérdésben, tessék közelebb keresni. De mit érdekli ez az urakat? A fő dolog az, hogy jó feltételek mellett kaptuk és munkát tudunk vele biztosítani. Ennél többet nem lehet kívánni. Ilyen körülmények mellett nem lehet odavágni a kormánynak, hogy nem törődik a munkanélküliséggel. Amikor a kormány a legnehezebb viszonyok között is folyton azon van, hogy igenis, meg tudja teremteni a munkaalkalmakat, kell, hogy legyen annyi tárgyilagosság az urakban, ho^y ezt elismerjék, (F. Szabó Géza: Ezt nem szabad elismerni! — Malasits Géza: Nem lesz ebből több munkaalkalom! Rosszul informálták a miniszter urat! — Gál Jenő: Hangzatosan beállított dolgok! — Br. Podmaniczky Endre: A szakszervezeteknek nem tetszik az, amit a kormány tesz! — Esztergályos János: Mit tudja Podmaniczky képviselő úr, hogy mi a szakszervezet! Nem játékkaszinó az! Ott nem lehet bakkozni! — Zaj.) ülése 1930 április 11-én, pénteken. 11 Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Folytonos zaj.) A többi képviselő urakat szintén kérem, ne zavarják a miniszter urat előadásában. Bud János kereskedelemügyi miniszter: A közeli napokban a villamosítással kapcsolatban szintén körülbelül 25—30 millió pengős munkát fogok kiadni. (Helyeslés jobbfelől.) Senki sem foghatja reám, hogy szeretek a népszerűségre törekedni, de amikor azt látom, hogy céltudatosan mindig úgy van beállítva, hogy lélek nélkül megy el a kormány ezek mellett a kérdések mellett, pedig megtesszük r a legnagyobb erőfeszítést az ország gazdasági helyzetének javítására, azzal, hogy ezreknek és ezreknek munkaalkalmat akarunk nyújtani és amikor ezt megoldásra visszük, akkor ezt tessék a mi számlánk javára elkönyvelni, mert ha nem akarják is, ez el fog könyveltetni a mi számlánk javára, mert az igazság követeli ezt. (Ügy van! jobbfelől. — Várnai Dániel: Annyit nyilatkozott már a miniszter úr, de még egyetlenegy munkásnak sem adott munkát! — Jánossy Gábor: Tényeket mondott! — Malasits Géza: Milyen tényeket? Egyetlenegyet nem mondott! — Jánossy Gábor : Ne tessék ilyet mondani! — Zaj.) Az önök álláspontja az Örök negatívum, mert nem képesek soha pozitive gondolkozni. (Várnai Dániel: Csupa Ígéretek!) Nem Ígéretek ezek, t. képviselőtársam. Elküldhetem önt és hetekig fog tudni járni az utakon, ahol ez a munka folyik, mert 1850 kilométeren indul meg a munka. (Várnai Dániel: A helyzet az, hogy ön nem adott egyetlenegy munkásnak sem munkát!) Egyénileg nem adtam, ebben igaza van, de adtam mint a kormány egyik tagja, mint annak a minisztériumnak vezetője, amelynek az élén állok. (Jánossy Gábor: önöknek semmi sem tetszik, még a jó is rossz! — Várnai Dániel: Az urak nem tudják, hogy mi van odakinn! — Zaj.) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a szóváltásoktól tartózkodjanak! (Folytonos zaj.) Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tudnék még beszélni sok mindenről. (Rothenstein Mór: Beszélni tud! — Elénk derültség. — F. Szabó Géza: Maga még azt sem tud! — Édes Antal: Maga meg tanuljon meg magyarul beszélni! — Jánossy Gábor: A kormány cselekszik is, nemcsak beszél!) A különbség az, hogy én nemcsak azért beszélek, hogy beszélni látszassam, és már meg is szokhattak az igen t. képviselő urak, hogy amikor itt beszélek, amiket mosdok, azok már rendszerint befejezett tények. Még csak azt akarom hozzátenni, hogy tudnék egypár most alakult új iparvállalatot említeni, amelyek a közeljövőben — az egyik május elsején nagy tőkebefektetéssel, hatmillió pengővel — kezdik az építkezést. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Vannak komoly, megoldás alatt álló tervek, amelyek már beleesnek azenergiatörvénybe, — amelyet rövidesen a Ház elé hozok — amelyek ismét ezer és ezer munkásnak fognak kenyeret adni. (Elénk helyeslés a jobb- és a, baloldalon.) Ezek mégsem olyan negligálható kis tételek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyek felett egyszerűen napirendre lehetne térni. Sőt tovább megyek. Még egy nagy különbség van közöttünk. En nemcsak a mára törekszem; az én egész elgondolásomban és a kormány elgondolásában az van, hogy legalább három-négy évre nyugodt gazdasági menetet biztosítsunk az egész vonalon, (Elénk helyeslés a jobb- és a balólda-