Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

82 Az országgyűlés képviselőházának i emelkedik, akkor az autonómia keze^ meg vari kötve és nem tud minden fontos kérdés előzetes megtárgyalására megfelelő bizottságokat alakítani. Sérelmes az is, hogy a miniszter úr a bizottságok létszámát előre megállapítja a törvényben; erre nincs semmi szükség. Egészen szokatlan ilyen aprólékos kérdéseket törvényben szabályozni. Es kérdem, milyen érdek fűződik ehhez? Éz is valamelyik párt érdeke, ez is a párturalom alapja lehet, hogy előre, törvényben állapítanak meg bizottsági létszámokat? Ez attól függ, hogy milyen a bizottság. Bízzák ezt nyugodtan az autonómiára. Az autonómia a probléma fontosságáriak megfelelően fogja majd & maga bizottságait és a bizottságok létszámát megállapítani. Nagyon érdekes, hogy a miniszter úr a külső szakértők bevonását a bizottságokban lehetővé teszi és törvénybeiktatni kívánja. Ezzel önmagát cáfolja meg és a saját elméletének mond ellent

; Annak az elméletnek, amely feltétlenül szükségesnek tart a főváros törvényhatósági bizottságában a választáson kívül, és esetleg a választók akarata ellenére, különböző érdekképviseleteket és szakképviseleteket. A miniszter úr ennek az intézkedésnek a törvényjavaslatba való felvételével maga mondja azt, hogy nincs szükség egy külön, idegen testnek állandóan és szervesen az autonómiába való beékelésére, mert hiszen, ha valamely bizottságnak, vagy az autonómiának magának szüksége van szakkérdésekben véleményadásra, módjában van ilyen szakértőket behívni, és ha ezt megteheti a bizottságokban, megtehetné a közgyűlésben is, amivel feleslegessé válik az egész szakképviseletnek és érdekképviseletnek, általában minden idegen testületnek bevonása, és teljesen elégséges maga az autonómia. Ezek után, hogy a miniszter úr a szakasz szövegében így beismeri ezt, egészen nyugodtan elejthetné azt a gondolatot — igaz, hogy már meg van szavazva — hogy az autonómiát külső képviseleti tagokkal hígítsa fel. Rendkívül sérelmes a szakasznak az a része, amely zárt tárgyalást rendel el a bizottságokban, tehát titkossá teszi a bizottságok működését Ez is újítás, mert eddig a bizottságok nyilvánosan működtek és bajosan tudna valaki rámutatni olyan^ elfogadható okra, amely ez ellen szól. Milyen károsodással járt a nyilvánosság a bizottságokban? Milyen károkat okozott az, hogy a bizottságok ülésén a sajtó képviseletet kapott és szabadon írhatott azokról tudósítást? Semmi olyan momentum nincs, ami kellően meg tudná magyarázni az ez ellen való intézkedést, én azonban ezt a magam részéről még veszedelmesnek is tartom. Mondják meg, miért kell egy bizottságnak titkosan üléseznie, miért kell zárt ülésben tárgyalnia és határoznia, amikor nagyon jól tudjuk, hogy a. közélet ma meglehetősen érzékeny, a nyilvánosság rendkívüli módon érdeklődik a közélet megnyilvánulásai iránt, érdeklődik aziránt, hogy a bizottságokban miképpen tárgyalják a kérdéseket, miképpen fogják fel azokat és miképpen határoznak bennük? Nem tudom tehát, miért volna szükség a titkosságra. A magam részéről a nyilvánosság kizárását a korrupció melegágya megteremtésének tartom és azt mondom, hogy a korrupció legfontosabb ellenszere éppen a nyilvánosság. Ha a korrupció lehetőségét ki akarjuk irtani, akkor igenis, nemcsak hogy nem szabad & zárt ülést a bizottságokban lehetővé tenni, hanem ellenkezőleg, a legmesszebbmenő nyilvánosságot kell biztosítanunk a bizottságok ülésein. Egyébként a foi. ülése 1930 Március 18-án, kedden. zottság működése nem különböző a közgyűlés működésétol. A bizottság sohasem tárgyal más kérdést, mint amely a közgyűlés elé is kerül. Ha tehát a közgyűlés nyilvános, ha azon a sajtó és a nyilvánosság jelen lehet, miért ne lehetne jelen magában a bizottságban is, ahol a kérdéseket előzetesen tárgyalják? Nem tudom, kinek van itt félnivalója a nyilvánosságtól. A baloldali pártoknak semmiesetre sem. Talán^ a város vezetőségének sem. Ki tehát az, aki fél attól, hogy a bizottságok nyíltan fognak tárgyalni és a bizottságok tárgyalásait a sajtó kommentálni fogja? Kinek érdeke az, hogy zárt ülésen tárgyalj anaik kérdéseket? Mi van készülőben, mit akarnak a főváros nyakába sózni? (Peyer Károly: A Talbotot!) Mik azok az ügyek, azok az akicók, amelyek megoldásra várnak a bizottságokban és amelyeknél már előre biztosítani akarják ezeknek a tárgyalásoknak titkosságát és titokzatosságát? T. Képviselőház! Lehetetlen intézkedésnek tartom ezt és a legszélesebb alapon keletkező gyanúra ad lehetőséget és alkalmat az, ha mi itt a zárt ülésnek, a titkos tárgyalásnak és a titkos konventikulumoknak lehetőségét törvénybe iktatjuk, mert akkor a fővárosi adófizető polgárságában joggal támad az a gyanú, hogy bent a bizottságok titkos ülésein, titkos manipulációk és titkos mahinációk folyhatnak a főváros adózó közönsége bőrére. Ezt a gyanút afőváros leendő önkormányzatának szakbizottságai felől tessék elhárítani azzal, hogy elfogadják a mi indítványunkat, amely ennek a résznek törlését javasolja. Semmi szükség sincs a zárt ülés rendszerére, semmi szükség sincs a titkosságra. A főváros adófizető közönsége joggal megköveteli, hogy a főváros autonómiája, annak összes szervei, úgy a közgyűlés, mint a szakbizottságok és a tanács, teljesen nyiltan dolgozzanak és működjenek. Azt mondotta az előadó úr, hogy a pénzügyi bizottságban indokolt a nyilvánosság, mert hisz ez a pénzügyi bizottság fontos kérdéseket tárgyal. Hát nekem tapasztalatom van arról, amióta tagja vagyok a törvényhatósági bizottságnak, hogy nemcsak a pénzügyi bizottság, hanem minden bizottság is fontos kérdéseket tárgyal. De ha valamelyik bizottság olyan, hogy^ nincs fontos hatásköre, ha valamelyik bizottságnak., a megmunkálandó anyaga nem fontos, akkor a bizottság maga sem fontos, akkor a bizottság maga is feleslegessé válik. Nem lehet tehát a bizottságokat a fontosság szempontjából osztályozni és azt mondani, hogy â" pénzügyi bizottság az fontos kérdéseket tárgyal, annak tehát nyilvános lehet az ülése, a többi bizottság ellenben nem tárp-yal fontos kérdéseket, mert ebből a megokolásból ez derül ki. Hiszen akkor felesleges a bizottságiakkor nincs rá semmi szükség, nincs rá szüksége sem a törvényhatóságnak, sem a törvényhatósági bizottsági tagoknak, sem a főváros közönségének. Nagyon furcsa ez a rendelkezés, amit így pótlólag akarnak szerintem megint becsempészni a javaslatba, hogy a pénzügyi bizottság, amely ; egyébként nyilvánosan tárgyal, egy bizottsági tag javaslatára elhatározhatja a zárt ülést. Hát egy bizottsági tag mindig akad a pénzügyi bizottságban, akinek fáj a nyilvánosság, aki majd esetről-esetre javasolni fogja a pénzügyi bizottság nyilvánosságának megszüntetését, és így a pénzügyi bizottság, amely az előadó úr szerint is nagyon fontos kérdéseket tárgyal, nagyon sokszor és nagyon köriynyen abba a helyzetbe kerül, hogy nyilvános tárgyalás helyett zárt tárgyaláson intézi el és készíti elő a főváros pénzügyi egyenlegét.