Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-369
78 Az országgyűlés képviselőházának l volt a múltban, ennélfogva én mint potestáns ember legteljesebb mértékben magamévá teszem, sőt örömmel teszem magamévá Baránski tagtársam indítványát és indokolását az első betűtől az utolsó betűig. Egészen természetes dolognak tartom, hogy minden felkezet önmaga válassza meg papját, saját legjobb meggyőződése és felfogása szerint.» (Bródy Ernő: Helyes!) «A protestáns felekezetek őszinte örömmel fogják támogatni az ily irányú indítványt, mert a protestánsok és a katholikusok közti igazi testvéri békés együttműködésnek ez is egyik biztosítéka.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) «Abban a reményben, hogy a felekezetek közti, de különösen a keresztény es keresztyén felekezetek közti békét ez indítvány nagyban elő fogja mozdítani és a félreértéseknek egy szálkáját fogja kihúzni, örömmel üdvözlöm újólag e javaslatot és lelkem, szívem egész melegével magamévá teszem». Ez volt az az emelkedett szellemű protestáns felfogás, amely a katholikusok ezen természetes kívánsága mellett a közgyűlésen szót kapott. Ugyanakkor a zsidó felekezetű bizottsági tagok részéről Gál Jenő igen t. képviselőtársain szólalt fel hasonló szellemben és a következőket mondotta (olvassa): «Kétségtelen, hogy minden olyan elhatározás, amely a mai kiélezett körülmények közt» — ez 1920-ban volt, (Dabasi Halász Móric: Az a baj!) — «az érintkezésnek a talaját simábbá teszi, amely a súrlódási felületeket lecsiszolja, mindig meleg meghallgatásra talál. Különösen azért, mert azon más felekezetű polgártársaknál, akik a nemzetnek nagy hivatását, a kereszténység világhivatását mindenkor elismerték, azok közt kell, hogy ilyen indítvány megértésre találjon. Kétségtelennek tartom, hogy felekezeti kérdésekben különösen mély jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a számbeli kisebbségnek a szerénységet is magára kell ölteni. Mi, dolgozó más felekezetűek», — mondja Gál Jenő — «valljuk azt, hogy a vezetés szerepe nem minket illet, ihanem másokat, s e megértésben fogadjuk el a hazafias, magyar szellem garanciáját. Nem kívánunk első sorokat, de kívánjuk azt, hogy megértsék és elhigyjék nekünk, hogy azok szerény sorainkból, akik igyekeznek kivenni a maguk részét a közélet szerepléséből és a magánélet becsületes dolgosságában is, nem kívánnak vezérszerepet és nem kívánnak többet, mint ami őket számarányuknál fogva megilleti. Ha tehát innen a liberális gondolkodásunk egész erejével odaállunk a javaslat mellé és akarjuk, hogy ez megfelelően keresztül vitessék és szívesen lemondunk azon jogunkról, amely bennünket megillet, belátva azt, 'hogy helytelen, és nincsen jussunk hozzá, örömmel fogjuk ezt az indítványt támogatni.» (Gál Jenő: Ma is ezt vallom!) Mélyen t. Képviselőház! Ilyen beszédek után a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy -a jövőben a katholikus papválasztás jogát átengedi teljesen a katholikus vallású bizottsági tagoknak és_ a jövőben a bizottsági tagok összesége ilyen átruházott hatáskörben fogja az ő kegyúri jogait gyakorolni. Mindez a főváros részéről tulajdonképpen rendben volna, ha azóta nem jöttek volna be a szociáldemokraták a főváros közgyűlésébe. A szociláldemokratapárt, amely a vallást tulajdonképpen magánügynek hirdeti, minden egyes plébánosválasztásnál felszólalt és követelte a plébános választás jogát az egész közgyűlés számara. Minden alkalommal, minden egyes plébánosválasztásnál ezt ia iharcot tehát a közgyű9. ülése 1930 március 18-án, kedden. lésnek újra és újra meg kell harcolnia, újra és újra kell foglalkoznia egy kérdéssel, amellyel foglalkozni csak a legnagyobb szükség esetén és csak olyankor szabad, amikor a kedélyek egyébként nyugodtak. Ez az indoka annak, hogy mi kértük és kérjük azt s ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a kérdés törvényes szabályozást kapjon azért, hogy ez a matéria újból és újból, minden plébánosválasztásnál a főváros közgyűlésén, nem ilyen atmoszférában, mint amilyen itt van a parlamentben, hanem sokkal élesebb atmoszférában, fel ne eleveníttessék. Ezért van szükség arra, hogy ez a kérdés abban az értelemben rendeztessék, ahogy azt a főváros közönsége saját elhatározásával már rendezte. (Helyeslés jobbfelől.) Ami magát a kegyúri bizottságot illeti, hogy miért kívánjuk mi ezt egy kevesebb taglétszámú bizottságra átruházni, vagyis a már a katholikus bizottsági tagok által átvitt hatáskörben gyakorolt jogot miért kívánjuk egy szűkebb bizottságra ruházni, ezt talán nem kell túlzottan indokolnom, csak felemlítenem azt, hogy egy nagy taglétszámú testület tagjai között megalázó helyzete van annak iá katholikus papnak, aki plébánosságra aspirál és kénytelen a bizottsági tagok számát végigkilincselni. {Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ebbe a megalázó helyzetbe nem kívánjuk hozni papjainkat és azért azt kívánjuk, hogy inkább egy szűkebb, kisebb testület legyen az, amely a plébános választást végzi, hogy így a papi méltóságot, a papi tekintélyt meg tudjuk óvni a megszégyenítő kilincselésektől. Mélyen t. Képviselőház! Ezekben látom én indokát annak, hogy kérjem a mélyen t. Házat, állítsa vissza ennek a törvényjavaslatnak eredeti szövegét, azt a szöveget, amellyel az íbenyujtatott, amelyet a bizottságban módosítottak, s amely úgy szólt, hogy a kegyúri bizottságot a törvényhatósági bizottság katholikus tagjai közül a katholikus tagok válasszák meg, mert ez a rendelkezés felel meg a kánonok szellemének, ez felel meg a magyar törvények és törvényes rendelkezések szellemének, és ez felel meg a közgyűlés ama emelkedett felfogásának, amelyről a napló felolvasásával tettem a Ház előtt tanúbizonyságot. (Ügy van! a balközépen.) A szocialisták felé pedig engedje meg a mélyen t. Képviselőház, hogy egy szociáldemokrata vezérférfiúnak mondását idézzem, a holland szociáldemokraták vezérének mondását, amelyet a hitfelekezeti iskolák törvényének tárgyalása alkalmával az ottani katholikus nárt vezére felé intézett. r (Várnai Dániel: Egészen más helyzetben!) Más helyzetben, de lényegben erről volt szó. Meg fogja azonnal érteni t. képviselőtársam. Azt mondotta (olvassa): «Barátaim, nektek jogotok van a szabadságra, és mi, a szabadság harcosai nem szavazhatunk másként, mint a ti szabadságjogotok mellett.» Ezt kérem én most is a szociáldemokratáktól. Szavazzanak ők mais a szabadság nevében a katholikusok egyházi szabadsága mellett. Kérem módosító indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Dabasi Halász Móric! Dabasi Halász Móric: T. Képviselőház! A 33. §-hoz két indítványt voltam bátor benyújtani. Ezek közül ez alkalommal csak a másodikat óhajtom indokolni, mert ennek indokolásában egyúttal első indítványom indokolása is bcnnfoglaltatik. A szakasz első öt bekezdésével nem óhajtanék foglalkozni, azokat a magam részéről úgy, amint a törvényjavaslatban vannak, elfogadom.