Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

Az országgyűlés képviselőházának kat odaadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden jó hazafi csakis arra az álláspontra helyezke­dik, hogy bármit akarjanak ellenségeink, külső és belső ellenségeink, vigyorgó harmadikok, de nem fog nekik sikerülni az, hogy felekezet és felekezet között számottevő villongást tudja­nak létesíteni. Megismétlen tehát azt az indítványomat, hogy vagy a jelenlegi gyakorlatot tegyük ma­gunkévá és ebben az esetben a római katholikus bizottsági tagok szavazzanak a római^ katholi­kus kegyúri bizottság összeállításánál; (He­lyeslés balfelől.) ha pedig ez az indítványom nem fogadtatnék el, akkor vagylagosan indít­ványozom, hogy a törvényhatósági bizottság összes tagjai szavazzanak, természetesen mind­két esetben titkos szavazással, a kegyúri bizott­ság tagjainak megválasztásánál. (Helyeslés' a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Az előttem felszólalt t. képviselő úr okfejtésé­ben minden tekintetben osztozom, s azt csak egy tekintetben leszek kénytelen majd beszédem további folyamán rektifikálni. A képviselő úr ugyanis úgy állítja be a kérdést, mintha ennek jelenlegi megoldása nem volna semmi körűimé­nyék között sem támadva a közgyűlési pártok részéről. (Farkas István: Minden tagnak joga van szavazni!) Jelentkezett a támadó, t. Képvi­selőház! (Farkas István: Nincs külön katho­likus! Budapest mint törvényhatóság kegyúr! — Zaj.) Nem is kell tehát tovább fáradnom az indokolásisal; a t. képviselő úr már elém jött és megadja azt az indokot, amely szükségessé teszi, hogy ez a kérdés törvényben rendez­tessék. Szükség van arra, hogy az a helyzet, amely ma a székesfővárosnál teljesen szabályszerűen fennáll, hátvedet kapjon a törvény rendelkezé­seivel. Mielőtt erre rátérnék, engedtessék meg, hogy arról a közgyűlési határozatról, amely a mai helyzetet létrehozta, némi kis visszapillan­tást vessek és hogy ennek a közgyűlési határo­zatnak előzményeit megindokolhassam. A székesfőváros plébánosválasztási josrát a keresztény községi pártot megelőző időszakban az egész közgyűlés gyakorolta; annak a köz­gyűlésnek, amelvnek összetétele mindegyikünk előtt világos, amelynek múltját mindnyájan is­merjük, minden egyes tagja választotta a római katholikus plébánost. (Propter Sándor: Mi baj származott ebből?) Hock Jánosok és e^vebek származtak ebből, mélyen t. képviselőtársam. Származtak belőle lazok a plébánosok, akik nem a híveik kegyeit keresték, hanem az akkor ha­talmon lévő politikai tényezők kegyeit keres­ték. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A mostaniak pedig a mostani hatalom kegyeit keresik! — Propper Sándor: . Hock Jánosról csak tisztelettel lehet megemlékezni!) Önöknek mindenesetre, nekünk más a véleményünk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) Akkor a keresztény községi párt előterjesz­tett a közgyűlésen egy indítványt, amelyben hivatkozva egvrészt a 87., másrészt az 1453. számú kánonokra, amelyek azt tartalmazzák, hogy a plébánosválasztás ius spiritualibus adnexum jog, amelyet ennek következtében csakis^ katholikus gyakorolhat, (Farkas István: Nem áll ! ) kérte a közgyűlést, hogy miután nem csak a kánonokban, hanem az érvényben lévő I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVI. K ülése 1930 március 18-án, kedden. 77 törvényekben és törvényes jogszokásainkban is gyökerezik, mondja ki a közgyűlás, hogy ezen­túl a plébános választás jogát átruházza a köz­gyűlés katholikus tagjaira. Az indokolásban azok álmagyar törvények, amelyek e tekintet­ben már intézkedtek, szintén részletesen ben­foglaltattak, de még részletesebben, még világo­sabban összefoglalta azokat Túri Béla igen t. képviselőtársunk a Nemzeti Újság vezércikké­ben, amelynek taxatív felsorolását vagyok bá­tor a következőkben ismertetni (olvassa): «I. Lipót 1701-iki diplomájának 9. pontja egyenesen kimondja, hogy a kegyúri jog csak római katholikusoknak adományozható. Mária Terézia 1745-ben a városi kiváltságokkal kan­csolatban hasonlóképpen intézkedett, Egy 1801-ben kelt királvi rendelet kimondja, hogy a kegyúri jog gyakorlása nem illet meg mást, mint csak katholikust, és mások nem avatkoz­hatnak bele a plébános választásába vagy prae­sentálasába. Miután mégis előfordult az, hogy történtek városoknál olyan szavazások, ame­lyekben nemcsak katholikusok^ vettek részt, jött az 1818. május 27-én kelt királyi dekrétum, amelyben nemcsak egy konkrét esetre vonatko­zólag, hanem normaként ki van mondva, hogy a plébánosok csak a kommunitás katholikus tagjai által választhatók — «civibus alterius religionis ab omni inflexu remotis», vagyis a másvallású tagoknak minden befolyásból való kizárása mellett. Ez ma is az Országos Levél­tárban 18.830. szám alatt fekszik. Ez a királyi dekrétum maradt érvényben az 1867. évi kiegye­zés után is, mert ennek jogérvényességét 1876-ban 19.185. szám alatt egy miniszteri dön­tés is megerősítette, amely kimondotta, hogy kegyurasággal bíró sz. kir. városban a katho­likus plébános választásának jogával a városi közgyűlésnek csakis katholikus tagjai bírnak. Az 1818. május 27én kelt 16.859, számú királyi rendelet, amely szerint a különböző hitfelekeze­tek által lakott szab.-kir. városokban a római katholikus lelkész választása csakis a katho­likus polgárokat illeti, meg nem szüntettetett, — így mondja ez a miniszteri rendelkezés. Ugyan­ezt állapítja meg az 1881. július 12-én kelt 8001. számú kultuszminiszteri rendelet is Jász-Naery­kún-Szolnok megye közönségével szemben. Az 1890. február 24-én 7630. szám alatt kelt kultusz­miniszteri rendelet pedig a községékre nézve mondja ki ezt: «általánosságban kimondandó­nak találom», — így szól a miniszteri rendelet — «hogy a községek éppoly módon gyakorolják kegyúri jogaikat, amennyiben különleges meg­állapodások nincsenek, mint a szabad, kir. vá­rosok. A pap választásnál a képviselőtestületek, illetőleg közgyűlésnek és tanácsnak csak katho­likus tagjai bírnak tényleges szavazati joggal.» Ezek azok a magyar törvényeken és itörvé­nyes szokásokon alapuló rendelkezések, ame­lyek a katholikus bizottsági tagoknak ezt a kívánságát a kánoni rendelkezéseken kívül is alátámasztották. De ezen az^ 1920. szeptember 15-én tartott közgyűlésen a más felekezetűek is nemcsak hogy egyhangúan hozzájárultak eh­hez a javaslathoz, hanem a maguk részérői csak megerősítették ezt a tételt. Például a pro­testánsok részéről felszólalt Kazay László volt alispán, bizottsági tag a. következőket mon­dotta (olvassa): «Mivel egyrészt a kegyúri jo­got magam is elsősorban egyházi jognak tar­tom, s azt csakis az egyházi jog szempontjából rendezhetőnek, sémivel másrészt régóta érzem azokat az anomáliákat, amelyek abból fakad­nak, hogy a kegyúri jog gyakorlása körül nem katholikus felekezetű egyéneknek is befolyása 11

Next

/
Thumbnails
Contents