Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

Az országgyűlés képviselőházának 36 hogy a közgazdaságunk ezen átalakításával járó kiadásokat ezekből a hitelösszegekből fedezzük. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy ez a legjobb beruházás, (Üav van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) amely végeredményében nem az állam terheit növeli, mely végeredményben nem az adófizetőknek terheit növeli, hanem ellenkezőleg: új erőforrásokat teremt, amely új erőforrásokból bőven fogunk meríthetni, hogy azután folytathassuk azokat az egyéb munkákat, amely egyéb munkákat ma bizonyos mértékig háttérbe kell szorítanunk. Koncentrálnunk kell erőinket ezekre a gazdasági célokra. Ezért koncentráltam én is mai beszédemet ezekre a témákra. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Nagyon jól tudom, t. uraim, hogy az az út, amelyet megjelöltem, (Baracs Marcell: Tetszett megjelölni?!) rögös, nehéz út, (Baracs Marcell: Tetszett megjelölni?!) de tudom biztosan, hogy ez az az út, amelyiken Magyarország sokáig haladni fog. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez az út rögös, meredek, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nem lehet rajta száguldani, csak nagy erőmegfeszítéssel és nehezen lehet feljutni a magasba, de azt is tudom, hogyha feljutunk oda a magasba, onnan látni fogjuk Magyarország igéretf oldj ét. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A jobboldalon és a középen a képviselők felállanak. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A beterjesztett költségvetést a Ház szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a pénzügyi bizottságnak. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirendünkre visszatérve következik a fővárosi törvényjavaslat 32. §-ának tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a 32. §4). Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Utána következik? Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki. Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 32. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 33. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni, Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 33. §). Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel javaslom, hogy a 33. § 2. bekezdésének első mondata, valamint a második mondat elejéről «Az üléseken» szavak töröltessenek és ezek helyébe a következő szöveg vétessék fel: (olvassa): «2. Az állandó szakbizottságok — a pénzügyi szakbizottságok^ kivételével — zárt ülésben tanácskoznak és határoznak. A pénzügyi szakbizottságban a tanácskozás és határozathozatal rendszerint nyilvános, de a bizottság egyes ügyeknek zárt ülésben való tárgyalását egy K ütése 1930 március 18-án, kedden. 75 tag indítványára elhatározhatja. Az állandó szakbizottságok ülésein»... (Fábián Béla: Remek!) T. Kép viselőiház! A javaslatban az volt, hogy az összes bizottságok zárt ülésben tanácskoznak és határoznak. Mivel azonban a pénzügyi bizottság olyan fontos kérdésekről tárgyal, amelyek a fővárost és magát a közönséget is igen közelről érdeklik, azért az a belátás kerekedett felül, hogy a pénzügyi bizottság ülései pedig nyilvánosak legyenek Vannak azonban olyan esetek, amikor nem célszerű az, hogy idő előtt nyilvánosságra kerüljenek bizonyos kérdések, (Peyer Károly: Például ha a Haggenmacher-erdőt kell megvenni!) ezért kellett ott, ahol esetleg a közérdek szenvedne sérelmet azzal, ha a kérdés idő előtt nyilvánosságra kerülne, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a pénzügyi bizottságnak megengedni azt, hogy ha valaki kívánja, akkor dönthessen abban a kérdésban, bogy nyilvános, vagy zárt ülésen kívánja-e azt a kérdést letárgyalni. En azt hiszem, teljesen jogos a főváros érdekei szempontjából, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) hogy olyan kérdések, amelyek esetleg a közérdeket sérthetik, ne kerüljenek nyilvánosságra addig, amíg abban a kérdésben határozat nem hozatott. Tisztelettel kérem, méltóztassék módosításomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Utána következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A házszabályok ide vonatkozó szakasza alapján kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: A házszabályokban előírt kötelezettségemhez képest intézkedem a Házban tartózkodó képviselő urak behívása iránt és ha a Ház öt perc múlva sem lenne tanácskozóképes, az ülést fel fogom függeszteni. Tessék addig is beszédét megkezdeni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Elérkeztünk a törvényjavaslat tárgyalásánál egy olyan szakaszhoz, amely a legtöbb vitára adott okot és amelyet egyik legfontosabb szakasznak kell minősítenünk. A székesfővárosi törvényhatóság működésénél ugyanis ez a törvényjavaslat igen nagy súlyt fektet a bizottságok működésére. Ez a szakasz, amelyet most tárgyalunk, a bizottságok megalakítását, a bizottságok létszámát és a bizottságok tanácskozási módját tartalmazza. Mindjárt ki kell jelentenem, hogy az előadó úr előterjesztett módosítása engem nem elégít ki. Az a koncesszió, amelyet az előadó úr javaslata jelent, némi haladás abban a tekintetben, hogy nem mondja ki határozottan, hogy a bizottságok tárgyalási módja a zárt ülés, viszont azonban ezzel szemben állítom és a székesfőváros érdekében állónak azt tartom, ha a bizottságok működése nyilt^ ülésen történik. A zárt üléssel ellentétben tehát a nyilt ülésnek törvénybeiktatását tartom közérdekűnek és a székesfőváros érdekében állónak. Külör.ösen érvelni kívánok azzal, hogy a székesfőváros életét az elmúlt esztendőben túlsötétre rajzolták a nagy nyilvánosság előtt. Átment a köztudatba, hogy a székesfővárosnál a közigazgatás nincs rendben. Különféle gyanú-