Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

74 Az országgyűlés képviselőházának l a segítség arányban legyen azzal a produkcióval, amelyet az illető tényleg elér. (Elénk helyeslés jobbról és a középen.) Hangsúlyozom, hogy esak akkor kap segítséget, ha a közgazdasági eredmény már megvan, akkor azonban nyújtsunk neki olyan segítséget, amellyel a célt el is érhesse. (Taps a jobboldalon. — Fábián Béla: Mit jelent ez? — Sándor Pál: Megértették? Mi nem értjük! — Zaj a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Várjon még a tapsokra!) En nem várok tapsokat, hanem tovább folytatom eszmemenetemet. Ez azt jelenti, hogy a produkált termeivények arányában kell neki a direkt segítséget nyújtani az évek bizonyos során keresztül azért, hogy ott telepítsen ipart, ahol nekünk arra szükségünk van, és hogy a meglevő ipari kapacitásnak mérve erejéig tudjuk azt kiépíteni. Erre különösen felhívom szíves figyelmüket. Ha iparunk kapacitásának körülbelül 60%-át tudja csak különböző okokból kifejteni, akkor elsősorban meglevő iparunknak 100%-ig való kihasználását kell produkálnunk, mert ehhez sokkal kevesebb tőke ágak létesítéséhez. (Peyer Károly: Kernelem, hogy a komp-bajókat itt építik, nem Olaszországban. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. Peyer képviselő urat kérem, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Ennek a pozitív rendszernek nagyon nagy előnyei vannak azért, mert nem drágítja meg az életet. Nagyon nagy előnyei vannak, mert ha szisztematikus terv szerint történik iparunk fejlesztése, akkor az mindig olyan méretű lesz, amilyenre közérdekből szükség van és arra a helyre tehetjük azt az ipart, ahova azt a közérdek parancsolja. A mi viszonyaink nem azonosak a külföldi viszonyokkal. Itt van a legfőbb ideje annak, hogy ne koncentráljunk minden ipart egyes helyekre, hanem decentralizáljuk, illetve az újakat arra a vidékre vigyük, amely vidéken sokkal előnyösebb feltételek mellett lehet különösen szociális szempontból megvalósítani. Olcsóbb ott a lakás, jobb ott az élelmezés. Nem kell kimozdítani ősi lakásából az illetőket, ha vidékre helyezzük ezeket a vállalatokat. Kérdem, mi szükséges ehhez? Szervezés szükséges. Szükséges, hogy köztudatba menjen át, szükséges, hogy mindenki törekedjék ennek a megvalósítására, szükséges, hogy megfelelő anyagi eszközök álljanak rendelkezésre. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Bródy Ernő: Kartellek a tartalékban.) Csak röviden említem meg, hogy egy egészen elhanyagolt része a mi ipari tevékenységünknek a háziipar. Ez pedig egy agrár államban fokozott jelentőségű, mert nem mint önálló kereseti forrás, hanem mint kiegészítő kereseti forrás jelentkezik. A kormány reformokat akar csinálni a tekintetben, hogy a háziipar irányítása, vezetése egységes kézbe vétessék és hogy az adminisztratív kiadások csökkentésével több maradjon gazdasági célra, illetőleg, hogy megfelelő eszközökkel irányítani lehessen ezt. A forgalom terén aberuházás biztosítva van a vasútnál, a postánál és a telefonnál, elsősorban a nagyon elavult síneknek, biztonsági berendezéseknek kicserélésére, de éppen azon célok szempontjából, amelyek különösen .a gyümölcstermesztéssel, illetőleg értékesítéssel, továbbá a tejtermékek és a baromfi értéketésével függenek össze, szükség van arra, hogy megfelelő 9. ülése 1930 március 18-án, kedden, speciális kocsikat szerezzünk be. Bevált a vegyes forgalomnak szétválasztása teher- és személyforgalomra. Ez nemcsak a személyforgalmat javítja, hanem a teherforgalmat is javítani fogja. (Friedrich István: Az elektrifikálás meglesz?) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Méltóztassanak megengedni, hogy ne feleljek azokra a kérdésekre, amelyeket az igen t. képviselő úr tesz fel nekem, hanem én magamnak tegyek fel kérdést. Hiszen azt a kérdést is fel tehette volna valaki az igen t. képviselő urak közül, hogy mire alapítom a nagy terveket? (Propper Sándor: Hol vannak a tervek?) Az elmúlt év kereskedelmi mérlege feljogosít bennünket ezekre a tervekre, mert ez azt mutatja, hogy mi nemcsak a kezdő intézkedésekkel, hanem még a kísérleti stádiumban lévő akciókkal is igen jelentős eredményeket értünk el, amelyet nem lehet lekicsinyelni. Tavalyi expozémban azt mondottam, hogy legfőbb törekvésem az lesz, hogy a passzív kereskedelmi mérleget, amely előbb-utóbb elszegényedésünkre vezetne, megszüntessem. Ez megszűnt, ezt 370 millióról 22 millióra redukáltuk. (Taps jobbfelől és a középen.) Ez, t. uraim, eredmény, de nem annak eredménye, hogy itt elszegényedés van és keveset vásároltunk, hanem az, hogy iparunk fejlődött és kevesebbet hoztunk be. Tessék megnézni, nyersanyagunk behozatala szaporodott. Nézze meg a képviselő úr. hogy állatkivitelünk hová fejlődött, nem nyomorúságos, hanem elfogadható árakon, nézze meg, hogy borkivitelünk megháromszorozódott. Nézze meg, hogy lisztkivitelünk emelkedett. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Textilkivitelünk is emelkedett, és nézze meg a képviselő úr, hogy prémekben micsoda kivitelt tudtunk teremteni azáltal, hogy néhány ipari vállalatunk igazán szakszerűen és örvendetesen a világpiacot kezdi meghódítani bárány bőreinkkel. Ami lehetséges volt ezen a téren ilyen méretekben, lehetséges más tereken nagyobb méretekben. Nem lehetetlen, amit hirdetek. (Folytonos zaj.) i Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak minden oldalon. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ehhez azonban t. uraim, nemcsak a törvényhozás akarata, nemcsak a kormány legjobb törekvése kell, nemcsak programmok kellenek ehhez, hanem az egész nemzet egyesült akarata. En arra szólítom fel a t. képviselő urakat, hogyha van gondolatuk, eszméjük, gyógyszerük, amelyet ennek a szegény nemzetnek segítségére hozhatnak, azt hozzák ide. Nemcsak kritikát, nemcsak csüggedést kell hirdetni, hanem bizalma/t is a jövőben. (Ügy van! Úgy van! — Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Fábián Béla: Üj embereket, rendszerváltozást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azt kérdezhetné tőlem valaki, hogyan mer a miniszter úr csökkenő államháztartási bevételek mellett ilyen tervekkel előállni, amelyek szükségképpen az állami terheket fogják növelni? Erre én azt felelem: mi azért vállaltuk a terheket, vagy azért is vállaltuk a terheket ott Hágában, hogy visszakapjuk szabadságunkat, hogy szabadon cselekedhessünk úgy, ahogy azt igényeink parancsolják és hogy azt a hitelt, amelyet szerzünk, arra is felhasználhassuk,