Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

66 Az országgyűlés képviselőházának csökkentjük az állami alkalmazottak számát. Ezért a kormány az év folyamán egy terv elké­szítéséhez fogott, amelynek az a lényege, 'hogy az egész adminisztrációban új normálstátust állapít meg, amely circa 10%-kai volna alacso­nyabb a mainál, s amely öt év alatt éretnék el fokozatosan, nem elbocsátások, nem B-listázás révén, nem erőszakos rendszabályokkal, hanem úgy, hogy egyrészt a fejlődő ágazatokba át­helyezhessünk tisztviselőket, másrészt pedig, hogy a megüresedő állásokat kisebb mértékben töltsük be. (Helyeslés.) Ennek az eredménye azonban ebben a költségvetésben még csak kis mértékben jelentkezhetett, mert hiszen ezek a rendszabályok, mint mondattam, csak fokoza­tosan fognak végrehajtatni. Egy bizottság mű­ködik ennek a tervnek a megoldásán és én re­mélem, hogy a tisztviselői kar sérelme nélkül fogja munkáját elvégezni. (Helyeslés.) Hangsúlyozni kívánom, hogy azt a megta­karítást, amelyet ezen a téren a személyzetnél és ezzel kapcsolatosan más tereken el fogunk érni, arra kívánjuk fordítani, hogy a tisztvise­lők javadalmazása rendeztessék és javíttassék. (Elénk helyeslés. — Fábián Béla: Akkor hol lesz a megtakarítás 1 ?) Néhány tárcánál, különösen a honvédelmi és a belügyi tárcánál már végrehajtották ezt a reformot, nevezetesen visszatértek a 40 évi szol­gálati időhöz, (Helyeslés.) lassították a régi rendszernek megfelelőleg az előmenetelt és a középső fizetési osztályokba tartozó állásokat szaporítják a magasabb fizetési osztályú állá­sok rovására. (Elénk helyeslés.) A honvédelmi miniszter úr mindenütt visszaállította a né­hány év előtt egyes csoportoknál eltörölt had­nagyi rangot, (Elénk helyeslés. — Meskó Zol­tán: Ez a leghelyesebb!) csökkentette a létszá­mot, főleg azon elv szerint, — hogy az admi­nisztratív körben foglalkoztatott tiszteket abba a szolgálatba helyezte, amely az ő hivatá­suknak inkább megfelel. Ezzel létszámapasztást ért el, és így lehetővé vált, hogy ennél az ága­zatnál, a nélkül, hogy az államháztartási kiadá­sok valamivel is növekedtek volna, a különféle pótdíjak rendeztessenek. A javítás tulajdon­képpen abban áll, hogy ezek a pótdíjak annak­idején a nyugdíjba beszámíthatók lesznek. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék ezek után megengedni nekem, hpgy röviden ismertessem költségvetésünk főbb tételeit. Először az állami közigazgatásról fogok szólni, ahol 25 millió pengővel kevesebb a ki­adás, mint az elmúlt esztendőben. Az állami üzemeknél pedig az apadás 5*4 millió pengő. Ez együttvéve teszi ki az említettem 30*5 millió pengős megtakarítást. Ez a megtakarítás nem­csak azáltal állott elő, hogy ott, ahol csak lehe­tett, — és itt hangsúlyoznom kell, hogy kivétel nélkül minden tárca körében őszinte volt az a törekvés, hogy ezt a megtakarítást elérjük — néhány feleslegesnek látszó tételt redukáltunk, hanem — tekintettel arra, hogy ilyen redukciót felesleges tételekből nem lehet elérni — igen ko­molyan félretettünk minden olyan akciót, amely nem kezdetett meg, tehát folytatása nem okvetlenül szükséges, vagy ahol korábbi, törvé­nyeknek megfelelő rendelkezések végrehajtásá­ról nincs szó, vagy nem tétettek már olyan Ígéreteket, amelyeknek beváltása nem volt el­odázható. A személyi járandóságoknál 4*1 millió pengő az emelkedés, és a nyugellátásoknál 3*9 millió pengő. A 4*1 millió pengős emelkedés nemcsak azért állott elő, mert az automatikus el ölén tetessél bíró státusoknál bizonyos mérvű emelkedés természetesen automatikusan jelent­?P. ülése 1930 március 18-án, kedden. kezik, hanem azért is, mert költségvetésünk rendjében bizonyos módosítások történtek, ,s a személyi járandóságok közé vétettek fel olyan kiadások is, amelyek korábban a dologi kiadá­sok között voltak előirányozva. A dologi és átmeneti kiadásoknál 29*4 mil­lió a csökkenés, viszont a békeszerződési terhek 1*2 millióval emelkedtek, mert az 1924-ben vál­lalt 200 milliós adósságunknak rátája a jövő évtől kezdve 1 millióval emelkedik. A beruhá­zásoknál is, sajnos, 5*3 millió redukciót kellett csinálni. , Az önkormányzati alkalmazottak járandó­ságainál is természetesen elsősorban a tavaly hozott törvény értelmében — circa 0*4 millió P-vel emelkedett a kiadások összege. Ami a bevételeket illeti, itt a csökkenés a közigazgatás bevételeinél 26'3 millió pengő. A tényleges eredményeknek megfelelően jófor­mán az összes egyenes és közvetett adókat csök­kentettük. Kivételt csak az illeték képez, amely a tényleges eredményeknek megfelelően 1 ' 9 mil­lióval emelkedett. A főosökkenést a vámiövedéknél kellett csi­nálnom, amelyet 20*5 millióval alacsonyabban irányoztam elő, azért, mert a folyó évben is a vámoknál és velük kapcsolatban részben a for­galmi adóknál állott elő a legnagyobb csökke­nés. Ennek a csökkenésnek kétségtelenül e^yik oka a mi fogyasztási képességünk visszafejlő­dése, ami a megromlott gazdasági helyzetnek a tükre. De más körülmények is közrejátszottak ebben. így különösen az, hogy a külföld hitel­nyújtása szintén csökkent, s ennek folytán ke­reskedőink raktára kisebbedett, nem tudván olyan könnyen vásárolni, mint eddig. Van azonban a vámbevételek csökkenésének örven­detes oldala is, s ez az Örvendetes oldal az, hogy iparunknak — itt különösen textiliparunkra gondolok — igen örvendetes és nagymértékű fejlődése a külföldi behozatalt jórészt felesle­gessé tette és kiszorította. (Helyeslés a jobból­dalon. — Várnai Dániel: Alalános derültség! Zaj.) Ámbár remélem, hogy a gazdasági helyzet javulásával, különösen a vámbevételek előbb említett csökkenése nem lesz akkora a követ­kező évben, mint amekkora az elmúlt hónapok­ban volt, mégis célszerűnek láttam az említett 20*5 millió P-vel csökkentett összeget bevenni s ennek magyarázatát beszédem későbbi folya­mán még megadom. Az állami üzemek 24 "6 millió pengő felesle­get mutatnak. (Kabók Lajos: Mert éhbérért dol­goznak a munkások! — Zaj.) Az^ egyes tárcákat véve sorra, a miniszter­elnökség tavalyi költségvetésének 7% -át adta le. A külügyminisztérium az előirányzatot a ta­valyihoz viszonyítva körülbelül 145.000 P-vel és az alkalmazottak létszámát 20-szal csökkentette. Természetes, hogy ennek a tárcának keretében nem lehet nagyobb arányú csökkentést csinálni. A belügyi tárca kiadásai csak 0*7 millióval voltak apaszthatok, niert a kiadások 84% -a sze­mélyi természetű (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla közbeszól. — Gr. Bethlen István: miniszterelnök: Ne dirigáljon expozé közben!), s mert a megtakarítások nagyrészét felemész­tette a lakáspénz-osztályozás reviziója, amelyet ebbe a költségvetésbe már beállítottam, s ami természetesen mindenütt szintén a személyi ki­adások emelkedését okozza. A belügyi tárcánál a létszám 178 fővel apadt, amiből az államrend­őrségre 164 fő esik. A községek segélyezési alap­jának javadalmazására szolgáló 4.6 milliót s ezenfelül azt a 2"2 milliót, amely a házadóból a múlt évben erre az alapra rendeltetett, változat­lanul meghagytam.

Next

/
Thumbnails
Contents