Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

58 Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1930 március 14-én, pénteken. elmennek a választókerületekbe március 15-e jelentőségét megünnepelni, — szükséges és tudni szeretnők, — hogy vájjon ott hogyan is­mertetik és vájjon ott hogyan méltatják már­cius 15-e jelentőségét. Mert meg vagyok győ­ződve róla és ismerem,^ különösen túloldali képviselőtársaim felfogását, (Pakots József: Nagy kurucok!), hogy amikor elmennek a választókerületekbe, akár politikai, akár gazda­sági kérdésekben olyan nyilatkozatokat tesz­nek, olyan beszédeket hangoztatnak, amelyek a legszélsőbb ellenzéki felfogással is megegyez­nek, de ha eljönnek képviselőtársaink ide, akkor itt mind hajbókoló, fejbólintó Jánosokká változnak át és mindazokat a törvényjavasla­tokat... (Pakots József: Smolen Tónik!) Elnök: A képviselő úr kijelentése nyilván­valóan sértő a többségi pártra. Ezért rendre­utasítom a képviselő urat. (Zaj a baloldalon.) Györki Imre: Itt megszavazzák mindazo­kat a törvényeket és mindazokat a javaslato­kat, amelyek a közszabadságok elkobzására és az emberi szabadságjogok megnyirbálására vonatkoznak. (Viczián István: Tegnapelőtt meg azért szidtak ibennünket, mert leszavaztunk egy javaslatot!) Nem kell egyébre utalnom, t. képviselőtársaim, mint annak a törvényja­vaslatnak tárgyalására, amely itt folyik. Mi ez? Nem más, mint a meglévő közszabadságok egy részétől való megfosztás, megint azok egy részének letörése. De nézzük végig. Szükséges lenne itt szembenézni és méltatni és felidézni azokat a törvényeket, amelyeket elődeink 1848­ban megalkottak. Ha ezeket a törvényeket vesz­szük szemügyre, akár az 1848. évi VIII. tc.-et, amely a közös teherviselésről szól és amely ki­mondotta, hogy az országnak ' minden lakosa minden közterhet különbség nélkül és arányla­gosan visel, akkor nagyon érdekes lenne ezek­kel foglalkozni és a mai adózás kérdését is napirendre tűzni és megnézni az 1848. évben megalkotott törvények végrehajtását a gya­korlatban, hogy hogyan alakultak ezek és mi­lyen igazságtalanságok történtek ezen a téren. Ugyanígy vagyunk az 1848. évi XVIII. tc.-kel, a sajtótörvénnyel. A sajtótörvény már 1848-ban megmondta, hogy gondolatait sajtó útján min­denki szabadon közölheti és szabadon terjeszt­heti. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Próbálja meg!) Hol vagyunk ezektől az 1848-ban már törvénybe lefektetett elvektől? Nagyon jól tud­juk, hogy a világháború lezajlása és a béke­kötés után több mint tíz esztendővel ez a kor­mányzat még mindig a kivételes hatalomra alapítja uralmát, még mindig a háborús időre teremtett állapotokat tartja fenn, imég mindig a sajtótörvénynek azok a rendelkezései vannak érvényben, amelyeket háború esetére szüksé­gesnek tartottak megvalósítani, de még most sem látták elérkezettnek az időt, hogy azokat manapság megszüntessék, akár a sajtó terjesz­tésére vonatkozzanak, akár egy új lap megin­dítására, akár valamely lap betiltására. Ma tizenkét évvel a világháború lezajlása után és tíz évvel a békekötés megkötése után még min­dig itt tartunk, holott a sajtószabadságnak szép és nemes elvét .már 1848-ban törvénybe iktatták. Ma sokkal messzebb vagyunk ezeknek az elvek­nek a gyakorlatba való átvitelétől, mint voltak elődeink 1848-ban. De továbbmegyek a közszabadságok terén. Itt van az egyesülési és gyülekezési jog. Mél­tóztassék csak visszagondolni és összehasonlí­tást tenni a múltbeli állapotokhoz képest. Lát­tuk a tegnapi képviselőházi ülésen, mikor in­terpellációk kapcsán tették szóvá képviselőtár­saim hogy a t. belügyminiszter úr miképpen ér­telmezi az egyesülési és gyülekezési jogot. De itt van egy másik kérdés is, amely ugyancsak a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, amely nagyon fontos lenne éppen március 15-ike megünneplésével kapcsolatban, mert egy része a közszabadságnak s ez a magyar állampolgár­ság kérdésénak elrendezése. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársaim, önök talán nem tudják, mi van ezen a téren. Emberek ezrei és ezrei szaladgálnak ebben az országban s élnek teljes hontalanságban. Nem tudják hova tartoznak. Mikor az országot feldarabolták, mikor az or­szágnak jelentékeny . részét lemetszették ennek az országnak a testéről, akkor nem az a leg­főbb törekvése ennek a kormányzatnak, hogy elősegítse azoknak az állampolgári minőséghez való jutását, akik itt maradtak, hanem minden törekvéssel igyekeznek, hogy minél jobban csökkentsék a magyar állampolgárok számát s azokat a szerencsétleneket, akiknek mégis lehe­tővé teszik az állampolgárság megszerzését, lehetetlen módon vexálják, üldözik, kellemetlen­kednek nekik s éveken keresztül tart, amig ezek az emberek megnyugváshoz tudnak jutni. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Ez már mind nem igaz!) Ebben a kérdésben is intézkedni kel­lene és március 15-én egy előkelő, nemes gesz­tussal le kellene zárni ezeket a kérdéseket, és azt a sok szerencsétlent, aki itt él ebben az ország­ban és fűhöz-fához megy állampolgárságának rendezése végett, állampolgársághoz kellene jut­tatni. Mondom, ebben a kérdésben is rendet kel­lene teremteni. Ha már a közszabadságok kérdéséről van szó, egy további kérdés a titkos választójog tör­vénybe iktatása. Erről is kellene beszélni. Ez is olyan pont és olyan kérdés, amely, sajnos, nem veszítette el aktualitását Magyarországon. Azt kell mondanom, i képviselőtársaim, hogy nincs már az egész világon egyetlenegy ország sem, ahol a titkos választójog kérdése még mint po­litikai kérdés szerepelne az egyes államok tör­vényhozásában, csak nekünk kell foglalkoz­nunk ezzel az idejétmúlt kérdéssel és^ reklamál­nunk ennek napirendé tűzését. (Eri Márton: Például Szerbiában is megvan?! — Pakots Jó­zsef: Ott diktatúra van!) Igenis, megvan, t. kép­viselőtársam, tessék tudomásul venni, hogy megvan. (Eri Márton: Gratulálok! Akkor men­jen oda! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pa­kots József: Micsoda beszéd az, hogy menjen oda? Egy magyar törvényhozónak hogy mond­hat ilyet! — Farkas István: Miért nem megy maga? — Éri Márton: En magyar ember va­gyok. — Pakots József: Szegyei je magát, mi­csoda beszéd ez! Patentírozott magyar! — Eri Márton : Az vagyok ! — Zaj.) t Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Far­kas István: Patentírozot hazafi! Szereti a mo­csarat, mint a bivaly! — Nagy zaj minden f ol­dalon.) Csendet kérek! Méltóztassék beszédét folytatni. Györki Imre : Itt van továbbá az amnesztia kérdése, amely az utóbbi napokban itt a parla­mentben ismételten és ismételten szóvátétetett. Soha sem lehetne szebb napon ezt a kérdést nemes gesztussal elintézni, mint ahogy el lehet intézni március 15-én, amikor a megbocsátást kellene hirdetni és megbocsátást adni mindazoknak, akik politikai szempontból bármiféle bűncselekményt követtek el. Ezt árnál inkább meg kellene tenni, t. képviselőtársaim, mert hiszen az az ember, aki­nek neve egybeforrott március 15-ével, Kossuth Lajos is súlyos börtönbüntetést szenvedett politi­kai állásfoglalása miatt, súlyos börtönbüntetést mértek rá olyanok, akik ma más politikai felfo-

Next

/
Thumbnails
Contents