Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

52 Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1930 március IJt-én, pénteken. szeretettel kell ezt a törvényt megalkotni.. % Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni! Baracs Marcell: ... és nemcsak bizalommal és szeretettel, hanem azon bizonyos kormányzati előrelátással, amely azonban nein lehet ellentétes a bölcseséggel, a bölcs előrelátással. Ezt ajánlom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmébe és kérem, ne méltóztassék ezeket az abszolúte meg nem indokolt előadói javaslatokat elfogadni. Elnök: Szólásra következik*? Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Aki ennek a javaslatnak a tárgyalását figyeli, észrevehette azt, hogy a javaslat minden egyes paragrafusával nő az étvágy és most már nem elég az a

f zsebkendőgombóc, amellyel az autonómia száját betömték és a szólásszabadságot lehetetlenné tették, hanem még jobb és erősebb tömítést kell adni neki, hogy még az a parányi nyöszörgés is, amely esetleg ezeken a paragrafusokon keresztül tudna vergődni, elcsituljon és szóhoz ne juthasson, ß amikor itt ma a szólásszabadságot reklamálta valaki a túloldalról, az ellen a felháborodás ellen, amely ezt a javaslatot, ezt a paragrafust és a benyújtott módosításokat kíséri, akkor mi joggal kérdezhetjük vissza, hogy miért jár ez a szólásszabadság csak annak az egyes felszólalónak, aki odaát szól a javaslathoz s miért nem jár a testületnek s miért nem jár^a törvényhatósági bizottság ellenzéki csoportjának? A tárgyalás alatt lévő szakasznak először is a második részével akarok foglalkozni, amely most már nemcsak közvetve, hanem egyenesen közvetlenül is beigazolja az egész javaslatnak az osztály jellegét, amit talán már nem is kell bizonyítanunk, hiszen többszöri felszólalása kapcsán a belügyminiszter úr maga is bevallotta. Az osztályjelleg ennél a paragrafusnál kifejezésre jut a nyári szünetnek a szentté avatásával, úgyszólván, a nyári szünettel, amely világosan csak egy rétegnek szólhat, hiszen a munkás nem nyaral, (Strausz István: Nem eszik!), sőt ma már ott vagyunk, hogy a kereskedő, a kisiparos és a kisember sem nyaralhat. A nyári szünet békéje tehát kizárólag annak a bürokrata csoportnak szolgálhat^ amely a biztos fizetések mellett eddig a nyári szabadságidőt is biztosítani tudta magának. Arra az érvre, hogy elemi csapások jöhetnek és akkor erre az időre biztosítani kell az autonómia tagjai számára a rendkívüli közgyűlés összehívásának lehetőségét, a belügyminiszter úr azt felelte, hogy erre az esetre igenis ott van a főpolgármester, akinek ez kötelessége és ő hiszi, hogy ezt a kötelességet teljesíteni is fogja, amennyiben a fővárost valamilyen elemi kár fogja sújtani. Arra azonban nem felelt és azt nem is hozta fel, hogy jöhetnek olyan politikai események is, — és igenis, én a magam részéről ebben az esetben is szükségesnek tartom az autonómia összehívását, — amely alkalmakkor a főpolgármester, mint a kormány bizalmi embere, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mint a kormány r megbízottja, ellene szegül annak, hogy a nyári szünidőt ilyen kellemetlen üggyel megzavarják, elleneszegül r pl. annak, hogy egy bizalmatlansági indítvány a nyári szünet folyamán előterjesztessék. Már pedig t. Képviselőház, igenis jöhet, én hiszek és bízom abban, hogy jöhet olyan politikai változás, amely bár nem érintheti a törvényhatósági bizottság addigi összeállítását, mégis kell, hogy azzal szemben a törvényhatósági bizottság a maga álláspontját kifejezze és akkor egészen egyszerűen azért, mert a főpolgármesternek és a főpolgármester megbízójának kellemetlen volna ez a politikai megnyilatkozás, lehetetlenné teszik a közgyűlés összehívását. Nem tudom, mit gondolnak Önök, azt, hogy örökké ott ülnek ezen a helyen és hogy ennek a javaslatnak lehetőségeit, amelyeket ez egy többségi diktatúra számára ad, csak önök fogják élvezni? Nem gondolnak-e arra, hogy ez a javaslat egy más irányzat, egy más diktatúra számára is ugyanezeket a jogokat, ugyanezeket a lehetőségeket fogja adni, nem gondolnak-e arra, hogy erre az eshetőségre tekintettel sokkal helyesebb volna az önök számára is, ha a kisebbség megfelelő védelméről ebben a törvényben gondoskodás történnék? A másik kérdés, amelyet ez a paragrafus érint, ^z összehívás és a megindokolás kérdése. Ezzel kapcsolatban már Szilágyi Lajos képviselő úr is elmondotta a dolognak a közigazgatási bíróság ítéletével való összefüggését. Nagyon veszedelmesnek tartom és egyáltalában nem tartom alkalmasnak a törvénytisztelet emelésére azt, hogy akkor, amikor a bíróság egy meglévő törvény alapján a hatalom szempontjából nem megfelelő ítéletet hoz, a rendszer egészen egyszerűen megváltoztatja a törvényt. (Györki Imre: Ügy van! Ez történik most!) Nem tudom, gondolnak-e arra, hogy ezzel mit idéznek elő; nem gondolnak-e arra, hogy teljesen és tökéletesen lerontják a törvény iránti tiszteletet, mert annak a látszatnak adnak tápot, hogy a hatalom a maga képére alkotja a törvényt és azt a törvényt tisztelteti a polgársággal, amely az ő hatalmát támasztja alá; abban a pillanat ^ ban azonban, amikor ezen a törvényen bármiféle rés támad és ezen a résen keresztül a kisebbség joga érvényesülhet, egészen egyszerűen felforgatja, megváltoztatja azt a paragrafust?! Ezt a hiedelmet ezt a megállapításomat támasztják alá, hogy igenis a törvény nem jogkérdés, hanem hatalmi kérdés. Pedig akkor, ha a közigazgatási bíróság a törvény alapján a hatalom ellen, a kurzus városházi exponensei ellen döntött, a törvényhozásnak az volna a kötelessége, hog egy új törvényt alkosson az ilyen kellemetlen események megismétlődésének elhárítására. Különben is úgy látom, hogy az utóbbi időben a hatalom és a bíróság között egy kis differencia van. Az egyik a közigazgatási bíróság, a másik pedig — a legutóbbi napok eseményei kapcsán számolhatunk be róla — a munkásbiztosítási bíróság, amely egyremásra hozza az ítéleteket, amelyekben a kurzusnak a munkásbiztosítás területére tévedt hadának ad kioktatást azokról a törvényekről, azokról a paragrafusokról, amelyeket pedig saját maguknak hoznak, kioktatást a törvénytudásról és a törvény tiszteletéről. Nagyon félek, hogy ez a hangulat odakünn mindig erősebb és erősebb lesz és ezt még ilyen paragrafusokkal táplálják. Az igen t. miniszter úr azt mondotta az előadó úr módosításának megváltoztatásával kapcsolatban, hogy igenis hozzájárul ahhoz, hogy egyetlenegy felszólaló a közgyűlés összehívói részéről megindokolhassa a közgyűlés összehívácának szükségességét. Ez a megszorítás is teljesen helytelen. Már Buday képviselő úr is megmagyarázta, hogy tulajdonképpen azzal szemben is állhat valaki, aki előterjeszti az indítványt, olyan valaki, aki annak a tárgynak a napirendről való levételét látja szükségesnek. En ennél messzebb mennék s azt kérném és^ azt kívánnám, hogy necsak két felszólaló, a két ellentétes pártnak felszólalója indokolhassa meg álláspontját, vagy szólhasson hozzá a tárgyhoz,