Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

492 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. tás nélkül árusíthassa az ország határain belül is. Ezek a tárgyalások mindezideig nem vezettek eredményre, mert a kereskedelmügyi kormány a tárgyalások során a 80%-ban állami érdekeltséget képviselő Idegenforgalmi Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság (röviden Ibusz.) ezirányban két évvel ezelptt újabb 25 évre meghosszabbított kizárólagossági jogát védve, olyan feltételeket szabott a jelentkező külföldi irodáknak, amelyeket azok a maguk részéről elfogadhatatlanokmak nyilvánítottak. Ugyanezen 80% -ban állami érdekeltséget képviselő Ibusz. r.t. az idők folyamán működési körét olyan üzletágakra is kiterjesztette, amelyek a kormány többszörös kijelentései, de a helyes gazdasági elvek szerint is, a magángazdálkodás körének lennének fenntartandók. Közismert dolog, hogy az Ibusz.-ban helyet foglaló és a Máv.-tól tekintélyes nyugdíjat élvező magasrangú tisztviselők az Ibusz.-nál és az azok érdekkörébe tartozó vállaltoknál mint igazgatósági tagok és vezető tisztviselők rendkívül nagy fizetéseket vesznek fel. Ennek alapján kérdezem a kereskedelemügyi miniszter urat: hajlandó-e tájékoztatni a Házat 1. azokról a feltételekről, amelyeket a külföldi világforgalmi irodáknak szabott a kereskedelemügyi kormány azon kérés teljesítéséért, hogy ezek az irodák ne az Ibusz.-on keresztül, hanem közvetlenül árusíthassák a magyar államvasút jegyeit? 2. Micsoda magasabb üzleti politika teheti indokolttá, hogy a kereskedelemügyi kormány az idegenforgalom karára különböző feltételek kikötésével megnehezíteni és nem megkönnyíteni igyekszik ezeknek az idegenforgalmi irodáknak a letelepedését? 3. Miért van szükség arra, hogy az állami pénzzel gazdálkodó Ibusz. napról-napra jobban kiterjeszti működési körét olyan üzletágakra is, amelyeket a helyes gazdaságpolitika szerint a magángazdálkodás számára kellene fenntartani? 4. Megengedhetőnek tartja-e a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy az Ibusz. nemcsak elvonja a biztosított monopólium útján ezt az üzleti tevékenységet a magángazdálkodás köré tői, hanem olyan kedvezményeket is kap, amelyek a magángazdálkodás versenyképességét eleve kizárják? 5. Hajlandó-e a miniszter úr az Ibusz.-nak és az általa affiliait vállalatoknak üzletviteléről és így különösen az ott alkalmazott vezető tisztviselők különféle címeken felvett illetményeiről a Házat részletesen tájékoztatni, és pedig nemcsak a jelenre, hanem a múltra vonatkozóan is, minthogy a legutóbbi időben a közvélemény nyomása alatt ezek az illetmények részben leszállíttattak? G. Hajlandó-e a miniszter úr a rendelkezésre álló megtorlással élni mindazokkal szemben, akik köztisztviselői minőségükben e szerződések megkötése alkalmával a magyar állam érdekeit kellő védelemben nem részesítették? — Rassay Károly s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel a rendelkezésemre álló idő rövidségére és arra a széles tárgykörre, ame lyet — mint méltóztattak hallani — interpellációm felölel, igyekezni fogok kizárólag a tények megállapítására és az adatok fel sorolására szorítkozni. (Helyeslés.) Az idegenforgalom jelentőségét nem kell bővebben magyaráznom. Az egész világ felismerte ennek a kérdésnek fontosságát. Francia országban külön minisztere van az idegenforgalomnak, Angliában^ Olaszországban, Németországban, Svájcban és mindenütt összefogják az összes rendelkezésre álló állami, társadalmi és üzleti erőket, hogy az idegenforgalmat valamiképpen színvonalon tartsák és fellendítsék. Nálunk az idegenforgalomnak fokozott jelentősége van. (Ügy van! Úgy van!) Figyelmen kívül hagyva az idegenforgalom kérdésének politikai vonatkozását, propagandisztikus vonatkozását, a kereskedelmi és iparkamarának legutóbbi kimutatásából, illetőleg felterjesztéséből megállapíthatólag 54 millió pengő az a passzívum, amelyet idegenforgalmi mérlegünk mutat. Ha ezt a lesújtó eseményt közelebbről vizsgáljuk és nézzük, még elszomorítóbb képet fogunk találni akkor, ha a statisztikai adatokat hasonlítjuk össze, összehasonlítjuk tudniillik Budapest idegenforgalmát Bécsnek idegenforgalmával. Mert végeredményben ezt. a kettőt tudom összehasonlítani. Magyarországon az idegenforgalom szempontjából Budapest egy jelentékeny tétel, és ebben a tekintetben hozzánk legközelebb áll Bécs. Ha az 1928. évre vonatkozólag összehasonlítom Budapestnek és Bécsnek idegenforgalmát, meg kell állapítanom, hogy, amikor Budapesten 8800 amerikai látogató volt, ugyanakkor Bécsben volt 27.000 amerikai látogató. Amikor Budapesten volt 3542 angol látogató, akkor Bécsben volt 11.900 angol látogató. (Jánossy Gábor: Lebeszélik őket!) És ha egy sommázott összehasonlítást veszek alapul, meg kell állapítanom, hogy Budapesten ugyanebben az évben 342.000 napot töltöttek el — a megszállott területek lakosságát is beleértve, — az idejött idegenek, és ugyanakkor Bécsben 2,073.000 napot töltöttek el az idegenek. Ezek az adatok világosan mutatják egyfelől azt, hogy milyen óriási lehetőségek vannak idegenforgalmi szempontból, másfelől pedig mutatják azt, hogy nálunk az idegenforgalom kérdéséiben valami organikus bajnak kell lennie. (Ügy van! Ügy van!) Bizonyos, hogy Budapest a. maga természeti fekvésével, kultúrájával, romantikájával, berendezkedésével, szállodáinak kapacitásával — amelyből összesen 66% van kihasználva, — mindazokat az előfeltételeket klépes biztosítani, amelyek egy egészséges idegenforgalom célját szolgálják. (Ügy van! Ügy van!) Ha tehát mégsem fejlődik ki az az idegenforgalom, amelyet a tőlünk pár száz kilométerre levő Bécs városában látunk, akikor valahol máshol kell hiibának lennie. És ez a hiba nemcsak az összes hozzáértő egyének, d'e — merem állítani — még a valaha külföldön járt laikusok előtt is megállapíthatólag és világosan az, hogy Magyarországon egyes vállalatok évtizedek óta monopóliumot élveznek, és a nagy utazási világ-forgalmi irodákat mesterségesen elszorították Budapestről. (Ügy van! Ügy van!) Huszonöt évig a Menetjegyirodía, vagy közelebbről megjelölve, az Idegenforgalmi Utazási Vállalat rendelkezett kizárólagos joggal. Hogy mi ez a kizárólagossági jog, azt bátor leszek később megmagyarázni. Két évvel ezelőtt lejárt az a 25 éves koncesszió. Amikor minden józan elgondolás azt parancsolta volna, hogy ne újítsuk meg, akkor a magyar kormány meg újította újabb 25 évre ezt a kizárólagossági jo got, úgyhogy ma a különféle válalatok jogutódaként jelentkező Ibusz. rendelkezik ezzel a kizárólagossági joggal. Hónapok óta tárgya-