Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

V Az országgyűlés képviselőházának 380, olyan nagy szükség, mint napjainkban — alulról kellene kezdeni felépíteni. A helyes szociálpolitikának alapfeltétele a mozgási szabadság biztosítása. A legelső lenne a maradék nélkül való egyesülési és gyülekezési 30g, a munkástömegeknek védekezési lehetősége a kizsákmányolás ellen, azután jönne a tételes szociálpolitika, amelyet szintén logikusan egymásba kapcsolódva kellene felépíteni, hogy így azután létrejöjjön az a szociálpolitikai épület, amelyre nekünk szükségünk van. Amikor a munkásság mozgási szabadsága biztosítva van, akkor jön az autonómia alapján felépült szociális biztosítás, a betegség és a baleset, továbbá az aggkor és a rokkantság esetére való biztosítás. Ez a négy biztosítási ág meg van valósítva Magyarországon, nem ennek a kormánynak kezdeményezése folytán, mert ez a kormányzat — meg kell állapítanom — csak rontott ezeken az autonómia csökkentésével és elkobzásával. Hiányzik azonban még két dolog, ami elengedhetetlen: a munkahiány esetére való biztosítás, amely ma nélkülözhetetlen és mellőzhetetlen és a nyolcórás munkanapra vonatkozó kötelező törvény, amelynek hiánya szintén egyik oka a mai szociális nyomorúságnak. (Jánossy Gábor: Mindkettő útban van! — Malasits Géza: Bárcsak útban volna a kormány az egész pártjával együtt! Fiz használna az országnak a legtöbbet! — Jánossy Gábor: Egyéni vélemény! — Malasits Géza: Százezreknek forró kívánsága ez!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Az, hogy útban van, nem megnyugtató és nem vigasztaló, mert a nyomorúság itt van a maga teljes borzalmasságában, a nagy tömegek nélkülöznek és nyomorognak, azok tehát nem várhatnak. Könnyen várhat, könnyen nyugodhat bele az elodázásokba az, akinek szociális helyzete nyugodt alapokon fekszik, aki biztosítva van, de aki várja a munkát és nem tud hozzájutni, aki családját nem tudja keresményéből eltartani, akinek egyáltalában nincsen keresménye, az az ilyen vigasztaló szavakból bizony nem igen tud megélni. Jánossy képviselőtársunk közbeszólás formájában azt kérdezte, hogy nem amerikai adatok-e azok, amelyeket Buday képviselőtársam felhozott. (Jánossy Gábor: Annyira szörnyűségeseknek találtam!) Nem amerikai, hanem tipikusan magyar tünetek és adatok voltak azok, amelyeket Buday t. képviselőtársunk felhozott, de nem a legkirívóbbak közül valók, mert vannak ezeknél sokkal cifrábbak is és — ha lesz több időnk — lesz még alkalmunk szólni arról a gazdasági kilengésről, — nem tudom máskép nevezni — amely a termelés területén, a jövedelmek eloszlása terén észlelhető. (Malasits Géza: Például a textilgyárakban!) T, Ház! Ricardo gazdasági elméletében van egy tétel, amely a vasbértörvényről szól, amely azt mondja, hogy a kapitalizmus a munkásnak csak azt a legminimálisabb munkabért adja, amiből még egészen knapp életét lenn tudja tartani. Lassalle ezt a gondolatot még átvette és ő is hirdette elméletben, hogy a kapitalizmus a vasbértörvény alapján áll. Marx ezt nem osztotta és nem is vette fel a maga gazdasági rendszerébe. Viszont azt meg kell állapítanunk, hogy a mai magyar gazdasági és ipari életben nemcsak túlhaladott a vasbértörvény gondolata olyan értelemben, hogy annál kedvezőbb viszonyok vannak, hanem azt hiszem, hogy igen jelentékeny munkáskategóriák örülnének, ha legalább a vasbértörvény gondolata érvényesülne és ha munülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 483 kájuk ellenében legalább annyit kapnának, amennyiből egészen szűkösen valahogyan élni tudnak. A magyar kapitalizmus különösen visszaél azzal a kedvező hatalmi és politikai helyzettel, amelybe a politikai uralom helyezte. Hiszen a kapitalizmus természetrajza — mondhatnám — egyforma az egész világon. Ez nemzetközi valami, nemzetköziek a módszerei is, nem jobbak és nem rosszabbak egyik országban, mint a másikban. A magyar kapitalizmus azonban — merem állítani — annál a hatalmi állapotnál fogva, amelybe így ajándékképpen a magyar uralom következtében belekerült, a legrosszabb a világon. (Malasits Géza: Hála a keresztény kurzusnak! — Viezián István: Nem keresztény az! — Malasits Géza: Igen, önök segítették a kapitalizmust diadalra! Most nyúzza a színmagyar népet! — Zaj.) A magyar kapitalizmus ma a világon a legkonokabb, a leggonoszabb, a legrosszabb, a legmegértetlenebb. Nincs még egy ország a világon, — merem állítani és számokkal tudom igazolni — ahol a munkáltatók, a kapitalizmus egyes formációi olyan munkabéreket mernének fizetni és olyan munkaviszonyokat mernének diktálni, mint amilyeneket merészelnek Magyarországon. (Jánossy Gábor: Ez nemzetközi! Mindenütt így van! — Malasits Géza: Seholsem segíti őket annyira a kormány, mint itt a keresztény kurzus! — Jánossy Gábor: Dehogy segíti! Nem kell annak segítség!) T. Képviselőház! Azt hiszem, Jánossy képviselőtársam sem akar aritmetikával vitatkozni. Számokkal nem lehet vitatkozni, a számok beszélnek és a számok azt igazolják, amit én most itt megállapítottam. Megjegyzem, én sokkal szívesebben állapítanám meg az ellenkezőjét, mert hiszen ez azt jelentené, hogy Magyarországon nincsenek túlságos nagy bajok, Magyarország dolgozó népe viszonylag jó helyzetben van. De sajnálom, fájdalommal kell megállapítanom ennek ellenkezőjét, annál az egyszerű oknál fogva, mert az ellenkezője igaz. Méltóztassék csak néhány számot meghallgatni ; nem akarok hosszadalmas lenni. Itt van egy gyár bérlajstroma, amely gyárban a munkások úgyszólván művészi munkát végeznek. Ezért a művészi munkáért kapnak átlagban heti 15 pengőt. Van azonban olyan munkás is, aki a bérlajstrom szerint heti 5 pengőt, heti 6 pengőt, heti 7 pengőt keres; szakmunkás, művészi munkát végző munkás. (Viezián István: Melyik az a gyár?) Ez a gyár a herendi porcellángyár, Magyarországnak egy reprezentatív üzeme, amely igazán büszkén hivatkozik arra, hogy exportál Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába, Angliába és az Egyesült Államokba. A herendi porcellángyárnak nemzetközi viszonylatban igen jó hírneve van. A herendi porcellángyár igazgatóságában kiváló írók, művészek, tudósok foglalnak helyet, többek között Hubay Jenő, Horváth Béla, Várady Gábor, dr. Héderváry Lehel, Petrovits Elek, Marczali Henrik, gróf Hadik János, Kertesz K. Róbert, Pozsonyi Imre, Ary Pál, Fischer Emil, kiváló férfiai a közéletnek. Méltóztassék megnézni ennek a gyárnak a bérlajstromát: 15 pengő heti átlagért dolgoznak nemzetközileg elismert művészi munkát végző munkások, akik csak úgy tudnak megélni, ~ ezt szintén a bérlajstrom igazolja — hogy egy név hatszorhétszer fordul elő, vagyis egész családok kénytelenek eljárni a gyárba, apa, anya, testvér, gyerek, kis korától kezdve egész a serdülő korig. Egy-egy családnév előfordul ötször-haszor, ami fi8*