Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-380
478 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. teljesen lehetetlen. A munkásemberek ma a műhelyekben egyébről sem beszélnek, mint erről a bérezésről, ami visszahat a termelésre magára is, mert amely műhelyben a munkások csak az önmaguk szerencsétlenségét, szegénységét és nyomorát tárgyalják, ott a munkára nem jut elegendő idő, mert hiszen csak erről a témáról folyik a beszéd; a kapu előtt, a műhelyben egyebet nem tárgyalnak, mint azt, hogy nem tudnak megélni, bár, amint kimutattam, a részvénytársaság, a nagy kapitalista megtalálhatná a fedezetet. Egész gazdasági életünk, egész ipari életünk, tizenhárom szervezett banknak van a kezében. Ezek a bankok nem azt a mesterséget folytatják, amelyre licenciát kaptak. Ha más, szegény, egyszerű ember nem azt a mesterséget folytatja, amelyre engedélye van, ezért felelősségre vonják. A bankóik a pénzüzletre, a pénzkölcsönök és hitelek folyósítására a hiteligények kielégítésére kaptak licenciát. Azonban tökéletesen mellékes ez a foglalkozásuk, mert például Budapesten Ötver három iparvállalat van a kezükben. Nem törődnek azzal, hogy kielégítsék a hiteligényeket, mert a hiteligények kielégítésénél a kamat a maga tényleges nagyságában jelentkezik. De amikor házakat, gépeket 'és minden egyebeket szállítaí ak, ezeknél az áruknál 20—30—50% haszon is benn efoglal tátik, a nélkül, hogy itt uzsorakamat megállapításáról lehetne szó. Ezzel a gazdaságpolitikával végezni kell, ezt tovább tűrni nem lehet. Lehetetlen, hogy — a magántulajdon sérelme nélkül — ne akadjon az országban annyi erő és hatalom, amely megfogja azoknak a kezét, akik a saját maguk kamatpolitikáját mindentől elvonatkozva akkor is keresztülerőszakolják, amikor az embereknek^ nincs meg a mindennapi kenyere. A kamatpolitika szembehelyezkedik a kenyérpoiitikávai. És amikor a kamat kenyérrel kerül szembe, rem sok idő kell a tárgyalásra, hanem röviden és egyszerűen meg kell tennünk, amif Mussolini tett meg, amikor azt mondotta a Fiat-műveknek: Ti gazdagok vagytok, és nem tűröm meg', hogy két percentnél nagyobb kamattal dolgozzatok. Olaszországban a tokét kötelezték arra, hogy kis kamat mellett folytassa a maga munkásságát és nem engedték meg- az úgynevezett üzemredukciókat. Amely nagj f y árak és vállalatok a múltban sokezer munást foglalkoztattak, azoknak ezer és ezer mun káskéz szerezte meg azt a nagy vagyont, amely birtokukban van. Ezek a gyárak ma nem utasíthatják el azokat, akiknek ezt a vagyont kö szőr hetik, azon a címen, hogy a gyártás ma nem fizeti ki magát. A rossz időben a készből is költeni kell. Minden háztartás tudja, hogy rossz időben a készből is költeni kell, s , nem olyan nagy szerencsétlenség, ha a mai nyomor mellett, amikor a mui: kanélküliek száma hihetetlen mértéket öltött, a gyár lejjebb megy az Ö kamatpolitikájával. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ezt a kamatpolitikát és a munkások kenyerét egy időben a mai rossz gazdasági viszonyok között fenntartani nem lehet. Az egyiktől el kell tekinteni. Országos érdek, bogy köteleztessék a Gyosz., a nagyvállalkozók és mindazok, akik a kamatpolitikát folytatják, hogy ettől a politikától eltérjenek s bzámoljanak a munkanélküliséggel és a bérminimummal. Nagy tévedés azt hinni, hogy az állam és a fővárt)« vagy a közületek egyedül meg tudják szüntetni, meg tudják oldani a munkanélküliség kérdését. Nem tudják megoldani. Az egész magángazdaságnak és a társadalomnak összefogása a becsületes és áldozatos összefogás vezethet csak eredményre. (Helyeslés.) A munkanélküliség kérdésében igen vigasztalan állapot van. Sajnos, még ma sem vagyunk abban a helyzetben^hogy végre konkrét statisztikával számolhatnánk. Egészen komikus, amikor a munkanélküliek létszámát 1929. szeptemberében 22.000-ben állapítják meg. Ez a szám nem áll meg, mert hacsak a földmívelésügyi miniszter urat citálom, szembe kerül az általa felemlített 250.000-rel. ö maga beismerte, hogy a mezőgazdasági munkások között, a kubikusok között summában 250.000 van munka nélkül. Es ha veszem a szociáldemokrata szakszervezetek adatait és hozzáveszem a keresztényszocialista szakszervezetek adatait, akkor a következő számok adódnak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A szociáldemokrata szakszervezethez tartozik 89.000 beszervezett munkás, a keresztényszocialistákhoz tartozik 54.000 beszervezett munkás, Összesen tehát 154.000 munkásról adnak számot a statisztikák, holott ismeretes, hogy Magyarszagon 450.000—500.000 a munkások száma. En nem arra vagyok kíváncsi, hogy az ipari niunkában hány ezer munkanélküli van, hanem általában kíváncsi vagyok arra, hogy az Összes munkátkeresők között, a magyar nép között hány ember van munka nélkül, ami a mi viszonyaink között azt jelenti, hogy kenyér nélkül. A földmívelésügyi miniszter úr 250.000-et tüntet fel, az ipari munkában az én kalkulusom szerint 60.000 munkanélküli van, úgyhogy Magyarországon jelenleg minimális számítás szerint 300.000 ember van munka nélkül. (Váry Albert: Valakinek össze kellene már egyszer írni a munkanélkülieket!) Itt a sötétben tapogatódzunk ezekkel a számokkal, és senki ezt a kérdést nem ismeri. Pedig a baj meggyógyításához az kell, hogy végre autentikusan és pontosan lássuk, hogy tulajdonképpen hány munkanélküliről kell gondoskodni és ezekről a munkanélküliekről való gondoskodás tekintetében mit bír meg az állam, mit bírnak meg a nagy közületek és mit kell okvetlenül a magániparnak és magángazdaságnak abszorbeálni. Nem lehetetlen a megoldás. En csak erősebb kezet szeretnék ennek az országnak kormányzásában látni, (Ügy van! a balközépen.) amely ebben a kérdésben nem paragrafusokat keres, hanem az emberek kenyerének megoldására megy. A székesfőváros ellen itt nem egyszer a munkabér kérdésében elhangzottak kifogások és kévéseitek itt az igen t. felszólalók — mondjuk — a székesfőváros üzemeiben a bérezéseket. Egészen bizonyos, hogy a Beszkárt, amely ezidőszeriiit Magyarországon a legjobb béreket adja, szintén nem ad olyan béreket, amelyekre azt lehetne mondani, hogy nagy bérek. Azt lehet mondani ezekre is, hogy a megélhetés tekintetében igazán csak az okvetlenül és múlhatatlanul szükséges bérek. A Beszkárt. az Összes egyéb székesfővárosi üzemekhez képest tíz százalékkal jobban bérez. A székesfővárosi üzemek, a gáz-, víz-, elektromos- és egyéb üzemek 15%-kal jobban béreznek, mint a magániparban, úgyhogy a Beszkárt. 25%-kal jobban bérez, mint a magániparban feltalálható bérezések. Ezeket azért voltam bátor idehozni, hogy azzal a tévhittel szemben, amely elhangzott, hogy mi közületek, milyen rosszul és kifogásolható módon fizetünk, végre konkrét adatok alapján méltóztassanak tisztán látni ezt a kérdést. Én a Beszkárt. bérezését nagyon szívesen vagyok hajlandó minimumnak elfogadni, vi-