Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. szem, körülbelül csak 28%-át fogják kitenni a törvényhatóság közgyűlésének. Felduzzasztják a jogcím nélkül leülő emberek számát, mert az csak nem lehet jogcím, ihogy a Közjegyzői Ka­mara hat vagy nyolc tagja küldjön ki oda vala­kit, a másik oldalon pedig 4000 választó kell ah­hoz, hogy valaki mandátummal odaüljön. Miféle jogcímen kíván leülni oda valaki, akit hat em­ber küld be, ha a másik oldalon viszont olyan bizottsági tap- ül, akit 4000 választó küldött bel Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 107. §-hoz szólani! Peyer Károly: Csak az összefüggést igyek­szem bizonyítani, hogy milyen összefüggés van a kettő között, hogy 4000 szavazónak bizalma kell ahhoz, hogy az illető megbízást kapjon. Az az aránytalanság és az az igazságtalanság, amely végigvonul a törvény minden rendelkezésén, csak kiegészítője annak a kapkodásnak, amely ebben a szakaszban itt kifejezésre jut. Elvileg vitatható az, hogy helyes-e, hogyha már most életbelép egy olyan rendelkezés, amely az eddigi tanács helyébe a közgyűlési tagok ál­tal választottakra bízza a város ügyeinek inté­zését és ha demokratikus^ szempontból vizsgál­juk a dolgot, az önkormányzat szempontjából, úgy természetesen el kell fogadnunk azt az állás­pontot, hogy ez haladást jelent, ez a kis haladás azonban, összehasonlítva a törvényjavaslatnak egyéb reakciós intézkedéseivel, teljesen eltörpül, téliesen semmivé válik és teljesen jelentékte­lenné zsugorodik össze. Különben is én láttam a legutóbb a városházán a tanács szerepét és őszintén megmondom itt is, hogy nekem azért a tanácsért, amely saját akasztatását szavazza meg, nem fáj ,a fejem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ettől a tanácstól én legalább elvártam volna azt, hogy a legutolsó alkalmat felhasználja arra, hogy demonstráljon ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseivel szemben. De azt a gerinctelenséget láttam ott % hogy meg­szavazzák azt a javaslatot és hozzájárulnak a többségi pártoknak ahhoz az indítványához, amely kiirtja ,a tanácsot, amely a tanács meg­szüntetését mondja ki. Ez a testület ezt megsza­vazza, ez a testület tehát nem bír már semmiféle komolysággal és ez a testület ne várja, hogy őt valaki többre értékelje, mint amennyire önma­gát értékeli. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Már pedig ez a tanács önmagát leérté­kelte, önmagát lebecsülte azzal, hogy gerinctele­nül, férfiatlanul olyan javaslatot szavazott meg, amely — mint előbb említettem — quasi saját akasztatását foglalja magában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Képviselőház! Ezzel a szakasszal és ennek a szakasznak elfogadásával a törvény­javaslat le van tárgyalva. Mi ennek az egész törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán min­den egyes szakaszánál elmondtuk aggályain­kat, elmondtuk jogos kifogásainkat, rámutat­tunk arra, hogy milyen veszélyes talajra^ és milyen veszélyes területre megy át a kormány, amikor ilyen törvényjavaslatokat terjeszt ma a Ház elé. Künn a dolgozó emberek milliói végtelen nyomorban r szenvednek, künn nem­csak az ipari és a városi lakosság, hanem a falu nincstelenjei is egyformán szenvednek, egyformán éheznek. Egyformán éhezik már a vasalt nadrágú ember a rongyos nadrágú em­berrel. Amikor ilyen feszültség van a levegő­ben, amikor nem tudja senki sem, hogy a kö­vetkező hónapok mit fognak hozni, veszélyes ilyen törvényjavaslatokkal idejönni, veszé­lyes olyan rendelkezéseket felvenni egy tör­vénybe, amelyek egyoldalú pártdiktatúrát ál­lapítanak meg a jövőre, amelyek alkalmasak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 473 arra, hogy az emberekből az alkotmányos ér­zést kiirtsák és közömbössé tegyék okét az al­kotmányos törekvésekkel szemben. Mi bízunk abban, hogy ennek a törvény­javaslatnak rendelkezései nem sokáig marad­nak érvényben. (Ügy van! Ügy van! a szélsö­baloldalon.) mi bízunk abban, hogy ezt a tör­vényjavaslatot az élet fogja feleslegessé tenni, az az élet, amely utat követel magának és amely el fogja seperni ezt a kormányt és el fogja seperni azt az irányzatot, amely ezt a reakciós javaslatot és ezen keresztül az egész reakciós irányt képviseli. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Mél­tóztassék megengedni, hogy egy-két szóval reflektáljak azokra a felszólalásokra, amelyek ezzel a szakasszal kapcsolatosan elhangzottak. Pakots József igen t. képviselő úr úgy állí­totta be a dolgot, hogy a javaslat szerint életbe kell léptetni minden olyan intézkedést, amely a törvényhatósági tanácccsal kapcsola­tos. Ezen a téren különösen félt a tisztújítás­tól, nevezetesen attól, hogy a törvényhatósági tanács most majd betölt minden állást, amely üresedésbe kerül és így majd elébe vág a nép­akaratnak és elébe yág a népakarat alapján összeülő újabb törvényhatósági bizottságnak, illetve a törvényhatósági tanácsnak. En nem is tudom elképzelni azt, hogy amikor a minisz­ter úr egy rendeletet fog kiadni, amelyben az átmeneti intézkedéseket meg fogja állapítani, — mert hiszen a törvény alapján meg kell álla­pítani az átmeneti intézkedéseket — akkor ilyen messzemenő jogot adna annak törvény­hatósági tanácsnak, hogy már előre elébe vág­jon az annak, hogy a később összeülő törvény­hatósági bizottság, illetőleg törvényhatósági tanács megválaszthassa a maga embereit. En voltam bátor előterjeszteni indokolás­ként azt, hogy ennek a rendelkezésnek egyedül és tisztán az a célja,^ hogy azt a bajt, amelyre vonatkozóan mindnyájan megegyeztünk, tudni­illik, hogy a mai közgyűlésnek olyan nagy tárgysorozata van, amelyet nem tud lelkiisme­retesen elvégezni, (Bródy Ernő: Dehogy nem!) — azt hiszem, az egyik képviselő úr fel is muta­tott itt egy olyan listát, hogy 106, 206, meg 240 tárgya van egy ilyen közgyűlésnek — meg­szüntesse. A másik cél pedig az, hogy előké­szítse a zökkenés nélküli átmenetet. Itt Hegy­megi Kiss Pál képviselő úr maga mutatott rá arra, hogy lassanként alakul ki a gyakorlat. Ezt mi magunk is aláírjuk, hiszen éppen azért kívánja a törvényjavaslat, hogy a gyakorlatot már most kialakíthassa az a törvényhatósági tanács, amelyet most akar életbeléptetni, úgy­hogy, ha majd az egész törvény életbelép, zök­kenés nélkül történjék meg ez az átmenet. Itt semmiféle fekete rémet nem lehet látni, semmi szándéka nincs a kormánynak az én tudomá­som szerint, hogy itt most mindent fenekestől felforgasson, hogy a törvényhatósági tanácsot, mint mindenható kényurat beültesse, hogy az mindenben intézkedhessek. (Zaj és ellenmon­dások a szélsőbaloldalon.) Ezt el sem lehet kép­zelni, mert a törvény-hatósági tanács Összeté­tele sem engedi meg. (Ügy van! jobb felől.) Azt méltóztattak mondani, hogy kinevezett tagok fognak most a törvényhatósági tanácsba 67

Next

/
Thumbnails
Contents