Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

468 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. Ezt nem tartom először a pártok részéről sem politikusnak, mert ezzel voltaképpen a saját maguk egész rendszeréről és szelleméről mondanak kritikát. Ha az ő általuk megalakított és az Ő ügyeiket, érdekeiket — sajnálattal kell megállapítanom — száz százalékig is képviselő tanács az ő számukra egyszerre értéktelenné válik, ez azt bizonyítja, hogy ezek a pártok nem jól választották meg a tanácstagokat, mert íme, ezek a pártok maguk is megrendült hittel nézik ennek a tanácsnak működését. A mi pártunk és a baloldal a tanáccsal szemben többször bizalmatlansági indítványt nyújtott be, de ezek a bizalmatlansági indítványok mindig egyes konkrét mulasztási esetből fakadtak, odáig azonban nem megyünk, hogy generálisan halálra ítélni mérnők ezt a tanácsot. Ennek a tanácsnak vannak igen értékes tagjai, a tanács együttessége igen sokszor nagyon érdemlegesen tudta képviselni és megvédeni a főváros érdekeit, hogy egyébről ne beszéljek, például a villamos centrale kérdésében. A Talbot-centrálé kérdésében a tanács álláspontja igen kellemetlen volt a kormánynak. Itt a tanács csakugyan magának a fővárosnak érdekeit képviselte a kormánnyal szemben. Lehet, hogy talán ez is az oka annak, hogy most már a kormány és a kormányt támogató pártok szívesen veszik, ha ez a tanács innen eltakarodik, mert azt hiszik, hogy a törvényhatósági tanácsban talán jobban keresztülviszik azokat a kormány által inszceniált és szuggerált gondolatokat, terveket és eszméket, amelyeket eddig nem lehetett keresztülhajtani, mert a tanács tagjai között voltak egyes igen gerinces, igen értékes emberek, akik belenőve és benne nevelkedve a főváros érdekeinek szolgálatában, nem voltak hajlandók ezt az érdeket feláldozni semmiféle kormányhatalmi kívánságnak vagy szuggesztiónak. T. Házi Előrebocsátottam, hogy annyira könnyelmű ez a törvényalkotási kísérlet és ennek a 107. §-nak ilyen módosítása, hogy erre még nincs példa a magyar törvényalkotásban. Hogy egy szakaszt az utolsó pillanatban úgy módosítsanak, hogy az magára az egész törvényalkotásra nézve sorsdöntő jelentőségű, egészen új helyzetet teremt, a törvény egy részét — ahogy mondottam, egyharmadát — rögtön életbelépteti, a nélkül, hogy még maga a törvényhatóság újjáalakult volna, vagyis, hogy az új törvény alapján az új törvényhatósági tanács gyakorolhassa a jogokat, a régi közgyűléssel, a régi bizottsági tagokkal, a régi tanáccsal és ügyosztályokkal, a régi szervezettel az új törvény alapján kelljen dolgozni: ez felemás dolog, egy végig nem gondolt kísérlet . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Pakots József: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni?! (Ifjen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Pakots József: ...egy végig nem gondolt kísérlet, amelyet, amikor felvetettek, úgylátszik, a törvényjavaslatnak t. kodifikátorai sem vettek észre, vagy pedig annyira nem törődnek most már a törvényszerkesztésnek ezzel a nagyon fontos, alkotmányjogi szempontból is tiszteletreméltó szellemével, hogy már minden egészen mindegy. Az utóbbi időben amúgy is tapasztaltuk — örvendek, hogy az igazságügyminiszter úr képviseli ebben a pillanatban a belügyi tárcát, — hogy a törvényalkotások körül nincs meg az a régi, nemes hagyomány, amely a legkörültekintőbb módon igyekszik a törvényalkotások terén is megtartani azokat a principiumokat, amelyek a legnagyobb törvényalkotókat vezették. Azok nem engedték meg azt, hogy régi alkotmányos jogok csorbát szenvedjenek és a jogfejlődést mindig abból az ősforrásból igyekeztek továbbfűzni, amely a magyar alkotmánynak alapját adta. Az önkormányzat maga a magyar alkotmányos élet fundamentális ereje és nehéz időkben nagy szolgálatot tettek a nemzeti ügynek, a nemzet érdekének. Most már ezt is széttörték és továbbmennek abban a centrális őrületben, amely végigvezet az egész önkormányzati politikán: most már összedöntenek mindent és maguk tönkreteszik azt a látszatot is, mintha komolyan alkotnának törvényeket. Ez az eset tipikus példája a könnyelmű törvényalkotásnak. Éppen ezért tisztelettel arra kérem az igazságügyminiszter urat, gondolja meg, hogy így nem lehet a törvény tiszteletét biztosítani, nem lehet magának a törvényhozásnak prezstizsét emelni, amikor egészen burkolt formában, egyetlenegy utolsó szakasz mádosításával még azt a beállítást is megváltoztatják és meghamisítják, amely mellett ezt ti törvénytervezetet megalkották, hogy voltaképpen a modern praktikus közgazdasági ügyvitel szempontjából tartották szükségesnek ezt megteremteni; mert most egyszerre feldöntenek mindent, és kilátszik az a hatalmi törekvés, hogy a kormány már most impériuma alá akarja venni a fővárost és mohón várja a pillanatot, hogy a törvényhatósági tanácsnak és a vele kapcsolatos ügyköröknek életbeléptetésével a maga drákói szigorát a nyakas, a sokszor ellenálló fővárossal szemben gyakorolhassa. A módosítást nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kámán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Amikor csatlakozom azokhoz a fejtegetésekhez, amelyeket Pakots József t. barátom előadott, legyen szabad azokhoz még a következő megjegyzéseket hozzáfűznöm. Ez a szakasz megteremti a magyar törvényhozásban azt az újítást, amely sehol a világon nincs meg: konkurráló, egymásnak ellentmondó törvények egyidőben való uralkodását. Méltóztassanak elgondolni, miképpen fog kinézni a főváros törvényhatósága, amely most már az 1872-es, az 1924-es és a most majd nem tudom, milyen sorszám szerint nevezendő új törvények uralma alatt áll. Az 1872-es törvénynél legalább még megvolt az, hogy a később hozott törvény mindig megjelölte azokat a szakaszokat, amelyeket épségben tart az 1872. törvényből és megjelölte azokat az intézkedéseket, amelyeknél új szakaszokat ihelyettesítenek az 1924-es törvénybe. Itt az ellenkezője történt. Itt a mélyen t. előadó úr jóvoltából kapunk most egy betetőző szakaszt, amely nem tartalmaz egy utalást sem egyéb régi életben lévő törvényeinkre, egyszerűen a törvényhatósági tanácsot kívánja életbeléptetni, a nélkül, hogy annak szerves Összefüggését taglalná a főváros közéletét szabályozó egyéb törvényes rendelkezésekkel. Már Pakots József igen t. képviselőtársam részletes felsorolásokkal rámutatott arra, hogy mennyi ellenmondás, mennyi meg nem értés fog majd származni abból, hogy a 'hatáskörök összezavarása mellett az idevonatkozó törvényhelyek egymással konkurrálnak. Az illetékes "tényezők nem fognak tudni eligazodni, tiszta helyzetet teremteni, hogy itt milyen hatáskör illet meg.