Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. után továbbmenőleg- a 34. %, amely a kötelező részvételről szól, a 35. §, amely a közgyűlésen az elnök jog-köréről szól, szintén idetartozik. Azután idetartoznak a tanácskozásról és határozathozatalról szóló 36. § egyes rendelkezései, a 37. §, amely az érdekeltségi kérdésről szól és azt mondja 1. bekezdésében (olvassa)- «Ez a rendelkezés a törvényhatósági tar ács és a törvényhatósági bizottság áltál alakított valamennyi bizottságnak, választmánynak vagy küldöttségnek tagjaira is kiterjed.» Érvénybe kell tehát léptetni az érdekeltségi szakaszt is, mert hiszen a törvényhatósági tanács tagjainak működésére vonatkozóan bizonyos imperativuszokat állít fel, továbbá a 38. %-i, amely a széfcsértésre és a rendzavarásra vonatkozik, a 42. %-t, amely a közgyűlés hatáskörét állapítja meg, a 45. %-t, amely magánalk a törvényhatósági tanácsnak szervezetéről, a 46. §-t, amely a törvényhatósági tanács működéséről és a 47. §-t, amely a törvényhatósági tanács hatásköréről intézkedik, igen lényeges és mélyreható kapcsolatokban a közgyűlés eddigi hatáskörével, működési körével és mindazokkal a tárgyakkal, íinielyek eddig a közgyűlés elé tartoztak. A polgármester jogállása és hatásköre is módosul abban a pillanatban, amikor a törvényhatósági tanács életbelép, tehát az erre vonatkozó szakaszt is életbe kell léptetni s ugyancsak a polgármester ügykörének ellátásáról intézkedő 49. §-t is. így vonul ez végig az 58. §-ig, amely az állások betöltésének módját írja körül. Ennek a szakasznak c) pontja megállapítja azt, hogy azokat az állásokat, amelyek betöltése sem a törvényhatósági bizottság választása, sem a főpolgármester, illetőleg a polgármester kinevezése alá nem esik, választás útján a törvényhatósági tanács tölti be. A törvényhatósági tanács megalakítása után már köteles ilyen funkciókat teljesíteni, ennélfogva azokat a szakaszokat, amelyek e funkciók gyakorlására kötelezik, szintén életbe kell léptetni. A tisztviselők választásának módjáról a 60. § intézkedik. Itt megint megvan a törvényhatósági tanácsnak a maga külön hatásköre, ame* lyet ez a szakasz körülír. A kártérítési kötelezettség és a kártérítési kötelezettség alól való mentesség szintén külön jogokat ad a törvényhatósági tanács tagjainak. Végeredményben legfontosabb a vagyonjogi kérdésekben 500.000 pengőig terjedő intézkedési hatásköre, ami most már alkalmat ad a törvényhatósági tanácsnak arra, hogy a közgyűlés ellenőrzése nélkül azt csinálhassa, amit akar. Erre nézve már itt merültek fel aggályok, hogy a törvényhatósági tanács, amikor még a közgyűlés maga nem fog funkciót teljesíteni, minden olyan természetű ügyet, amely kellő előkészítés nélkül kerül a törvényhatósági tanács tagjai elé, nem lévén kellőleg megvilágítva, igen könnyen a köz rovására intézhetne el. A törvényhatósági tanács működését, annak ellenére, hogy az önkormányzati szervnek tűnik fel, igen veszélyesnek és aggályosnak tartom. Azt hiszem, — nem akarok jós lenni, de úgy látom, ismervén a városháza gépezetét, a közigazgatásnak szerves és bonyolult menetét — hogy teljesen lehetetlen, hogy ez a törvényhatósági tanács úgy végezhesse a dolgokat, olyan tájékozottsággal és olyan alapossággal, mint ahogy azt a város érdeke megkívánná. Azok a laikus tanácstagok, akik ott ülni, tárgyalni és szavazni fognak, nem lévén számukra kellően előkészítve az ügy, de nem is ismervén, nem is ismerhetvén, az egyes ügyek mögött rejlő különböző érdekeket, nem tudják úgy mérlegre ülése Í930 április 10-én, csütörtökön. 467 vetni a kérdést, hogy határozatuk a közérdeknek megfelelő legyen. Nagyon megtévesztő az egész javaslat szelleme a törvényhatósági tanács megalkotásával kapcsolatban, mert arra utal, hogy itt az autonómia teljes mértékben érvényesül. Nem szabad elfelejtenünk, hogy valamikor a közigazgatásban a laikus tanácsok sokkal egyszerűbb és kisebb közigazgatási élet mellett tudtak bizonyos eredményeket elérni; de azért lett belőlük később hivatalnoktanács, mert az ügyek felszaporodása és azok teljesen bürokratikus feldolgozásának kényszere arra utalta magukat az autonómiákat, hogy ilyen szervet létesítsenek, mint a hivataltanács, amely az autonómiák ellenőrzése és irányítása mellett intézte el az ügyeket. Ilyen hatalmas nagy közigazgatási szervezetnél, mint a főváros, ahol a bonyolult ügyek ezrei és ezrei kerülnek elintézésre, ahol magának a fővárosnak gazdasági és szociális fejlődése olyan anyagi és gazdasági kérdéseket hoz felszínre, amelyek alapos előkészítése, feldolgozása és szakértői megvilágítása állandó, folyamatos közigazgatási és gazdasági munkát követel ben a hivatalban, ahol szakreferensek és ügyosztályok készítik elő az ügyeket, ahol tehát az ügy folyamatosságában benne élő embereknek alapos mérlegelése után kerülhet tanácsi elhatározásra, később pedig a közgyűlés döntésére az ügy, teljesen illuzóriusnak látom azt, hogy ez a törvényhatósági tanács.^ amely talán hetente egyszer, vagy mondjuk kétszer-háromszor ülésezik, képes legyen ezeket a bonyolult ügyeket, a főváros megduzzadt, nagy, hatalmas áramú ügyeit úgy elintézni, hogy ebből a legnagyobb zavarok ne legyenek. Amikor tehát itt a törvényjavaslat utolsó szakaszánál retrospektív ^ visszapillantást vetünk mindazokra az intézkedésekre, amelyek ebben a javaslatban kifejezésre jutnak, fájdalommal kell hogy eltemessük azt a szellemet, amely eddig a fővárosnár érvényesülni tudott Mert bár pártpolitikai szempontok ütköztek össze a város irányításában, egyet kétségtelenül meg kell állapítanunk: a főváros pártjai kivétel nélkül igyekeztek r~ ha elvi harcot folytattak is —• a főváros lakosságának és a főváros fejlődésének érdekét beesülettel szolgálni. Hibák és tévedések történhetnek ilyen nagy város adminisztrálásánál, vezetésénél és irányításánál, az természetes; olyan befolyások is érvényesülhetnek, amelyek felelőtlen érzésű szándékokat takarnak; de kétségtelen, hogy a nagy gazdasági és egyéb kérdésekben, erős csatározások után mégis mindig úgy alakult ki egy közös konszenzusz, hogy ennek alapján a főváros gazdasági, erkölcsi, szociális és vagyoni érdekeit megfelelően tudtuk képviselni. Mármost mi fog történni — ezt az aggodalmat kell kifejezésre juttatnom — a törvényhatósági tanács életbeléptetésének ilyen kierőszakolásánál? Hogy már most akarják életbeléptetni a törvényhatósági tanácsot és ezzel a tanács kezéből kivenni az ügyek irányítását, azt azért nem értem, mert ezt a tervet, ezt a módosító gondolatot éppen azok a pártok eszelték ki, amelyek ezt a tanácsot megkonstruálták a saját szellemi képükre; az úgynevezett községi párt és a községi polgári párt, tehát a két többségi _párt, a főváros egyetemének kormányzó pártjai. Ezek azok, amelyek az ő saját tanácsuk ellen bizalmatlanságot fejeznek ki, amikor azt mondják; nem bízzuk a főváros ügyeinek további vezetését erre a tanácsra, hanem azonnal tessék életbeléptetni a törvényhatósági tanácsot.