Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-379
Az országgyűlés képviselőházának 379. ülése 1930 április 4-én, pénteken. 461 ságban a legkisebb munkabéreknek megállapításáról. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az 1923. évi XXV. te. megállapítja a mezőgazdaságban a legkisebb munkabéreket, amelyeknél kisebbeket a munkaadók nem adhatnak. Ha ezt meg lehetett állapítani, pedig a mezőgazdaságnak sokkal különlegesebb a helyzete, minta nagyiparnak* akkor még inkább meg lehet állapítani ezt az ipari munka terén. Amit tehát Nagyatádi Szabó István csinált annakidején, azt csináljuk most is, a mai kormányzat is csinálja azt az ipari munka terén, mert bár annak a törvénynek, az 1923 :XXV. tc-nek kellő végrehajtása hiányában nem értük el azt az eredményt, amelyet tápláltunk a törvény meghozatala alkalmával, mégis itt-ott mutatkozott ennek a törvénynek a haszna, és eredménye, mert itt-ott megmentettük a munkásságot attól az állapottól és helyzettől, hogy már a legszükségesebb életnívót se biztosítsuk részére. T. Ház! Ha már egyszer hozott a nemzetgyűlés egy ilyen törvényt a mezőgazdasági munkásokra nézve, lásson hozzá ez az országgyűlés, hogy ilyen törvényt hozzon az ipari munkásokra nézve is. Ezekben voltam bátor vázolni ennek a törvényjavaslatnak a szükségességét. Látjuk azt, hogy a külföld jó példával jár elő e tekintetben, mert hiszen Angliában az ottani munIklásokra nézve 1909-ben hoztak már egy ilyen törvényt. Németországban nincs erre különleges szükség, mert ott az ipari üzemek 96%-ában kollektív szerződést kötnek a munkavállalók a munkaadókkal. Franciaországban az úgynevezett ipari bíróságokat létesítették, amelyek hatáskörébe tartozik a legkisebb munkabérek megállapítása. Mondom, a külföld tehát jó példát mutatott ebben az irányban és most bármilyen nehezeik is a gazdasági viszonyok, bármennyire hangzik is a panasz, rajtunk a sor, hogy a mi gazdasági életünkben e reformokat meghonosítsuk. Ha ez bizonyos rázkódtatással jár is, mégis szánjuk el reá magunkat, mert ezzel annak az osztálynak a segítségére sietünk, amelyben igazán kezd kialudni az élet halavány reménysége is. XIII. Leo, a híres szociális pápa mondta azt, hogy mivel pedig teljesen képtelenség, hogy az állam polgárainak egy részéről gondoskodjék csak, a másik részét meg elhanyagolja, világos, hogy az államnak -kötelessége a munkások érdekéről gondoskodni. Ha ez nem történik, megsértjük az igazságot, amely megköveteli, hogy kinek-kinek megadjuk a magáét. XIII. Leo pápa eme szavaival végzem felszólalásomat s a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom s előtér jesztést teszek a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó ihó 10-én, csütörtökön délelőtt 10 óraikor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: 1. A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat 107. §-ának folytatólagos tárgyalása; 2. a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 3. a mai napirendünk 3., 7., 8. és 9. pontjai alatt szereplő törvényjavaslatok; 4. Gál Jenő képviselő úrnak a hadikölcsöuök valorizációja tárgyában bejegyzett indítványának a megindokolása; 5. a mai napirendünk 4., 5., 6. pontjai alatt szereplő miniszteri jelentések, végül: 6. a mai napirendiünkön szereplő mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVI. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az indítványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványkönyvet felolvasni. Perlaki György jegyző: Az indítvány könyvben a következő bejegyzés foglaltatik (olvassa): Csik József a nyomor intézményes enyhítése céljából ínségadó bevezetése. Elnök: Minthogy a képviselő úr indítványát írásban is beterjesztette, így az a házszabályokban előírt kellékeknek megfelel, ennélfogva javaslom, hogy a Ház a bejegyzett indítványt nyomassa ki és osztassa ki. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az indítvány indokolására nézve később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Most pedig az, ülés elején tett bejelentésnek megfelelően át fogunk térni Kontra Aladár képviselő úr sürgős interpellációjának meghallgatására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: Igaz-e az a széles körökben terjesztett hír, mely szerint a borárostéri Horthy Miklós-híd sürgős megépítése miatt az óbudai híd építése bizonytalan időre eltolódik 1 ? Kontra Aladár s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kontra Aladár: Igen t. Képviselőház! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kontra Aladár: Az óbudai—Hungáriakörúti híd kérdése kezd immár tengeri kígyóvá kinőni. A közvélemény következetesen követeli a híd sürgős megépítését már sok esztendő óta. En magam következetesen minden esztendőben hol interpelláció formájában, hol pedig a költségvetési viták keretében szóvátettem ezt a kérdést, de amilyen következetesen követeltük a híd építését, az épp olyan következetesen esztendőről-esztendőre elhúzódott. Nemrégen azonban a mostani kereskedelemügyi miniszter úr jóvoltából felgyulladt keblünkben a reménység, hogy végre-valahára hidunk csakugyan megépül, mert hiszen a kereskedelemügyi miniszter ur intézkedett az iránt, hogy a pályázat kiirassék. A pályázat kiírása azután egyszerűen fellendítette a reménységeket és mindenki bizakodott abban, hogy a hídépítés nemsokára csakugyan rendben lesz, hogy többé nem kell hiába követelni, hanem egyszer már tényeket, cselekedeteket látunk. Akkor bekövetkezett, hogy egyszerre meghosszabbították a, pályázati határidőt és egyszerre mintha előtérbe került volna a mi hidunkkal szemben a borárostéri híd, amelyről egyszerre sokat beszéltek, míg a mi hidunk ügye szinte feledésbe látszott menni, úgyannyira, hogy egyre növekedett az aggodalom a III. kerületben és a Duna ellenkező oldalán a VI. kerületben, hogy ismét ad Graecas calendas tolódik el a híd megépítése. Ez az aggodalom meglehetősen indokolt is akkor, amikor~fcudjuk, hogy most történt intézkedés a Margi-híd kiszélesítése iránt is. A Margit-híd forgalmi viszonyai ugyanis már teljesen tűrhetetlenek voltak és ez a tűrhetetlen állapot tette elkerülhetetlenné azt, hogy kiszélesítsék a Margit-hídat, hogy a megnőtt forgalom lebonyolítható legyen. Erre a célra hatalmas összeg van felvéve a költségvetésben és ennek a hatalmas összegnek költségvetési szereplése ismét növeli az aggodalmat, hogy ez megint a híd 65
