Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

430 Az országgyűlés képviselőházának ban, hogy a miniszter urak is értesülhessenek róla és állást foglaljanak. Ez volt a helyes intézkedés. (Farkas István: Ez volna a helyes most is!) Arra is bátor vagyok rátérni, hogy mi a helyes ebben az ügyben. A miniszterek és előadók módosítására vonatkozólag pedig a következő intézkedést vette bé a házszabályrevíziós bizottság s azután maga a Ház is az ilyen meglepetésekkel szemben (olvassa): «A miniszter és előadó bármikor indítványozhatja, hogy valamely §-t (bekezdést vagy pontot) újabb megfontolás végett a bizottságnak adjanak vissza. Ebben a kérdésben a Ház vita nélkül nyomban dönt. Ha a miniszter vagy az előadó indítványt, ellenindítványt vagy módosítást nyújt be, azt a Ház, — amennyiben az elnök kérdésére...» Es itt vagyok bátor utalni arra, hogy ilyen esetekben éppen a tárgyalás komolyságának megvédése érdekében az elnöknek mindenkor fel kell tenni azt a kérdést, vájjon bármelyik képviselő nem kívánje-e — úgy, amint a szakasz tovább rendelkezik — a bizottsághoz visszautalni a módosítást. Folytatom tehát a szakaszt (olvassa): «... módosítást nyújt be, azt a Ház — amenynyiben az elnök kérdésére bármelyik képviselő kívánja — további vita nélkül a vonatkozó ^-ssd együtt a bizottsághoz utasítja». Kifejezetten «utasítja»; e felett nem lehet vitatkozni. Ez a házszabály világos rendelkezése. Itt nem döntésnek van helye, hanem éppen a miniszterekkel szemben, akikkel szemben megállapítottuk akkor, hogy nekik nagyobb felelősségük van a Házzal szemben, hogy meglepetéseket és új módosításokat ne hozzanak, ez a szakasz biztosítja minden képviselőnek a jogot, hogy felszólalva, kívánja a módosítás alapos és részletes megvitatását. (Csák Károly közbeszól.) Csák t. képviselőtársam emlékezni fog rá, hogy ez volt az elgondolás, ez volt a házszabályok helyes értelmezése. A kérdésnek ez a része ezekután el is van intézve. Nem ugyan a Ház elnökének kérdésére, de képviselői jogomnál fogva, amennyiben azt a t. belügyminiszter úr nem utasítja el, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem!) kérem ennek a módosításnak a bizottsághoz való utasítását. Ezzel a kérdést átvisszük egy új tárgyalás alapjára. (Petrovácz Gyula: Bizottsági vita nélkül!) Bocsánatot kérek, ez nem vonatkozik arra, hogy a szakaszhoz hozzá ne szólhassanak. A döntés van további vita nélkül, miután előterjesztettem ezt a kérést. T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal szemben én kifejtettem a magam álláspontját és igen energikus, világos és félre nem érthető konzekvenciákat vontam le ebből a törvényjavaslatból. En megmondottam, hogy ezt a törvényjavaslatot nemcsak, mint képviselő nem szavazom meg, de nem is vagyok hajlandó e törvényjavaslat intézkedéséből semmiféle előnyt — bármiképpen alakuljanak a politikai viszonyok, — a magam részére levonni, olyan mély a szakadék a javaslat szelleme és az én felfogásom között. (Szilágyi Lajos: Sohasem lesz belőle gyakorlat!) Szilágyi képviselőtársamnak egy felvetett aggályára mondottam meg, hogy ha nekem az állami élet intézésében részem lehet, első kötelességemnek fogom tekinteni mindig, hogy az ilyen és hasonló törvényeket a magyar törvénytárból a törvényhozás törölje. Ez nekem az egyéni felfogásom. T. Ház! Bizonyos pikantériával szolgált azonban az előadó úrnak ez a módosítása. Csodálatos ellentmondásokat látok az ed. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. digi magatartás között úgy a t. kereszténypárt, mint a t. szocialistapárt álláspontja között. Hallottam itt tárgyalásokról már napok óta, hogy a t. kormány vagy a kormány megbízottai és a baloldal egyes pártjai között is folynak tárgyalások, (Szilágyi Lajos: Igaz ez, vagy^ nem igaz? — Farkas István: Semmi tárgyalás nem folyik!) Nagy meglepetéssel értesültem arról, hogy amikor a pénzügyi bizottságban a legutóbb a keresztény párt t. vezetőjének szemrehányást tettem egy tervezett intézkedést illetően, ő utalt arra, hogy a szociáldemokratapárt akaratával, felfogásával megegyezik ennek az intézkedésnek törvénybe iktatása. (Szilágyi Lajos: Igaz ez vagy nem? — Farkas István: Ki mondja ezt? — Gál Jenő: Arra a szociáldemokraták hivatottak felelni, senki más!) Módot adtam arm, hogy a szociáldemokratapárt hivatalosan állást foglaljon a módosítás ellen és csak akkor jelentkeztem szólásra, amikor azt láttam, hogy a szociáldemekrata párt t. feliratkozott szónoka a maga részéről nem kíván élni a szólás jogával. (Rothenstein Mór: Nekünk nem muszáj okvetlenül úgy gondolkoznunk mint önnek! — Derültség a jobboldalon.) Nincs semmi hiba,» hogy nem méltóztatik úgy gondolkozni, csak megállapítottam, hogy ebben a kérdésben másképp gondolgozunk. Azt láttam egyfelől, amikor indoj kokat kerestem, hogy miért akarják ezt a megI lepő módosítást itt keresztülvinni, például a kereszténypárt oldaláról hallottam azt a felfogást, hogy a városi tanáccsal szemben kell biztosítékokat teremteni az átmeneti időre vonatkozólag. őszintén megvallva, ezen nagyon csodálkozom. A t. kereszténypárt kreálta azt a városi tanácsot és most ide menekül és ilyen formában keres biztosítékokat a saját maga által választott, kreált tanáccsal szemben!? Azután hallottam ugyanezeket a védekezéseket más oldalról is

; Amint én ellenmondást látok a kereszténypártnak eddigi városházi működése, a hatalomnak ottani vitele és e között az állásfoglalás között, éppen úgy nem tudom megtagadni annak bevallását, hogy ellentétet látok annak a baloldali pártnak részéről is — nincs jogom többről beszélni, csak egy pártról, mert hiszen a demókratapárt t. vezetője iá maga részéről visszautasította ezt a módosítást — abban a tekintetben; hogy ezt a módosítást elfogadják, vissza nem utasítják, vagy tolerálják annak elfogadását. Mi itt hónapokon keresztül hirdettük azt. hogy minden kinevezési intézmény megtagadása és megcsúfolása a polgárság akaratának, és most mégis azt kell látnom, hogy éppen a báloldalról csendes hozzájárulás mutatkozik, egy olyan módosításihoz, amely a fennálló törvényes állapottal szemben éppen olyan intézményt akar hirtelen életbeléptetni, amely intézményben az autonómia és a város polgárai akaratának megcsúfolásával a kormány által kinevezett tagok fognak majd végeredményben döntő befolyást gyakorolni. T. Ház! Még sem lehet ilyen kétértelmű dolgokat itt ;a törvényhozás termében lejátszani. A magam részéről következetes maradok eddip- elfoglalt álláspontomhoz és ebben a tekintetben osztozom Szilágyi t. képviselőtársam felfogása: ban: nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat valamikor életbe fog lépni, hogy ennek alapján választanak és ennek alapján Budapestet kormányozni fogják. (Szilágyi Lajos: Előbb összeomlik minden!) En csak azt mondom, hogy a S nemzet ellenállása még kisebb, mint amilyennek én gondoltam. Ha azonban önök mégis keresz-