Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

430 Az országgyűlés képviselőházának ban, hogy a miniszter urak is értesülhessenek róla és állást foglaljanak. Ez volt a helyes in­tézkedés. (Farkas István: Ez volna a helyes most is!) Arra is bátor vagyok rátérni, hogy mi a helyes ebben az ügyben. A miniszterek és előadók módosítására vo­natkozólag pedig a következő intézkedést vette bé a házszabályrevíziós bizottság s azután maga a Ház is az ilyen meglepetésekkel szem­ben (olvassa): «A miniszter és előadó bármikor indítványozhatja, hogy valamely §-t (bekez­dést vagy pontot) újabb megfontolás végett a bizottságnak adjanak vissza. Ebben a kérdés­ben a Ház vita nélkül nyomban dönt. Ha a mi­niszter vagy az előadó indítványt, ellenindít­ványt vagy módosítást nyújt be, azt a Ház, — amennyiben az elnök kérdésére...» Es itt va­gyok bátor utalni arra, hogy ilyen esetekben éppen a tárgyalás komolyságának megvédése érdekében az elnöknek mindenkor fel kell tenni azt a kérdést, vájjon bármelyik képviselő nem kívánje-e — úgy, amint a szakasz tovább ren­delkezik — a bizottsághoz visszautalni a módo­sítást. Folytatom tehát a szakaszt (olvassa): «... módosítást nyújt be, azt a Ház — ameny­nyiben az elnök kérdésére bármelyik képvi­selő kívánja — további vita nélkül a vonat­kozó ^-ssd együtt a bizottsághoz utasítja». Kifejezetten «utasítja»; e felett nem lehet vitatkozni. Ez a házszabály világos rendelke­zése. Itt nem döntésnek van helye, hanem ép­pen a miniszterekkel szemben, akikkel szem­ben megállapítottuk akkor, hogy nekik na­gyobb felelősségük van a Házzal szemben, hogy meglepetéseket és új módosításokat ne hozza­nak, ez a szakasz biztosítja minden képviselő­nek a jogot, hogy felszólalva, kívánja a módo­sítás alapos és részletes megvitatását. (Csák Károly közbeszól.) Csák t. képviselőtársam emlékezni fog rá, hogy ez volt az elgondolás, ez volt a házszabályok helyes értelmezése. A kérdésnek ez a része ezekután el is van intézve. Nem ugyan a Ház elnökének kérdé­sére, de képviselői jogomnál fogva, amennyi­ben azt a t. belügyminiszter úr nem utasítja el, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem!) kérem ennek a módosításnak a bizottsághoz való utasítását. Ezzel a kérdést átvisszük egy új tárgyalás alapjára. (Petrovácz Gyula: Bi­zottsági vita nélkül!) Bocsánatot kérek, ez nem vonatkozik arra, hogy a szakaszhoz hozzá ne szólhassanak. A döntés van további vita nél­kül, miután előterjesztettem ezt a kérést. T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal szemben én kifejtettem a magam álláspontját és igen energikus, világos és félre nem érthető konzek­venciákat vontam le ebből a törvényjavaslat­ból. En megmondottam, hogy ezt a törvényja­vaslatot nemcsak, mint képviselő nem szava­zom meg, de nem is vagyok hajlandó e tör­vényjavaslat intézkedéséből semmiféle előnyt — bármiképpen alakuljanak a politikai viszo­nyok, — a magam részére levonni, olyan mély a szakadék a javaslat szelleme és az én felfo­gásom között. (Szilágyi Lajos: Sohasem lesz belőle gyakorlat!) Szilágyi képviselőtársamnak egy felvetett aggályára mondottam meg, hogy ha nekem az állami élet intézésében részem lehet, első kötelességemnek fogom tekinteni mindig, hogy az ilyen és hasonló törvényeket a magyar törvénytárból a törvényhozás törölje. Ez nekem az egyéni felfogásom. T. Ház! Bizonyos pikantériával szolgált azonban az előadó úrnak ez a módosítása. Csodálatos ellentmondásokat látok az ed­. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. digi magatartás között úgy a t. keresztény­párt, mint a t. szocialistapárt álláspontja kö­zött. Hallottam itt tárgyalásokról már napok óta, hogy a t. kormány vagy a kormány meg­bízottai és a baloldal egyes pártjai között is folynak tárgyalások, (Szilágyi Lajos: Igaz ez, vagy^ nem igaz? — Farkas István: Semmi tár­gyalás nem folyik!) Nagy meglepetéssel érte­sültem arról, hogy amikor a pénzügyi bizott­ságban a legutóbb a keresztény párt t. vezető­jének szemrehányást tettem egy tervezett intéz­kedést illetően, ő utalt arra, hogy a szociál­demokratapárt akaratával, felfogásával meg­egyezik ennek az intézkedésnek törvénybe ikta­tása. (Szilágyi Lajos: Igaz ez vagy nem? — Farkas István: Ki mondja ezt? — Gál Jenő: Arra a szociáldemokraták hivatottak felelni, senki más!) Módot adtam arm, hogy a szociál­demokratapárt hivatalosan állást foglaljon a módosítás ellen és csak akkor jelentkeztem szó­lásra, amikor azt láttam, hogy a szociáldemek­rata párt t. feliratkozott szónoka a maga részé­ről nem kíván élni a szólás jogával. (Rothen­stein Mór: Nekünk nem muszáj okvetlenül úgy gondolkoznunk mint önnek! — Derültség a jobboldalon.) Nincs semmi hiba,» hogy nem méltóztatik úgy gondolkozni, csak megállapí­tottam, hogy ebben a kérdésben másképp gon­dolgozunk. Azt láttam egyfelől, amikor indo­j kokat kerestem, hogy miért akarják ezt a meg­I lepő módosítást itt keresztülvinni, például a kereszténypárt oldaláról hallottam azt a fel­fogást, hogy a városi tanáccsal szemben kell biztosítékokat teremteni az átmeneti időre vo­natkozólag. őszintén megvallva, ezen nagyon csodálko­zom. A t. kereszténypárt kreálta azt a városi ta­nácsot és most ide menekül és ilyen formában keres biztosítékokat a saját maga által válasz­tott, kreált tanáccsal szemben!? Azután hallot­tam ugyanezeket a védekezéseket más oldalról is ; Amint én ellenmondást látok a keresztény­pártnak eddigi városházi működése, a hatalom­nak ottani vitele és e között az állásfoglalás kö­zött, éppen úgy nem tudom megtagadni annak bevallását, hogy ellentétet látok annak a balol­dali pártnak részéről is — nincs jogom többről beszélni, csak egy pártról, mert hiszen a demók­ratapárt t. vezetője iá maga részéről visszauta­sította ezt a módosítást — abban a tekintetben; hogy ezt a módosítást elfogadják, vissza nem utasítják, vagy tolerálják annak elfogadását. Mi itt hónapokon keresztül hirdettük azt. hogy minden kinevezési intézmény megtaga­dása és megcsúfolása a polgárság akaratának, és most mégis azt kell látnom, hogy éppen a bál­oldalról csendes hozzájárulás mutatkozik, egy olyan módosításihoz, amely a fennálló törvé­nyes állapottal szemben éppen olyan intézményt akar hirtelen életbeléptetni, amely intézmény­ben az autonómia és a város polgárai akaratá­nak megcsúfolásával a kormány által kinevezett tagok fognak majd végeredményben döntő befo­lyást gyakorolni. T. Ház! Még sem lehet ilyen kétértelmű dol­gokat itt ;a törvényhozás termében lejátszani. A magam részéről következetes maradok eddip- el­foglalt álláspontomhoz és ebben a tekintetben osztozom Szilágyi t. képviselőtársam felfogása: ban: nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat va­lamikor életbe fog lépni, hogy ennek alapján választanak és ennek alapján Budapestet kor­mányozni fogják. (Szilágyi Lajos: Előbb össze­omlik minden!) En csak azt mondom, hogy a S nemzet ellenállása még kisebb, mint amilyennek én gondoltam. Ha azonban önök mégis keresz-

Next

/
Thumbnails
Contents