Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. tülviszik ezt, akkor az a kötelességük, hogy legalább addig a pontig, ameddig a jelenlegi törvényes állapot biztosítja, hogy Budapest polgárságának a választásokon megnyilvánult akarata érvényesüljön, semmiféle meglepő módosításokkal ilyen kerülő utakon ennek az akaratnak érvényesülését ne engedjék megakadályozni. (Szilágyi Lajos: Nem is lojális dolog!) A t. miniszter úr azt mondotta, hogy nem fogja ezt a módosítást elutasítani, őszintén csodálkozom ezen, mert én úgy tudom, hogy a miniszter úr, amikor sajtó útján megkérdezték egy ilyen terv lehetőségéről, ezt mereven visszautasította. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az más formájú indítvány lett volna!) Bocsánatot kérek, a lényeget kérdezték a miniszter úrtól, való-e az, hogy tervezik a törvényhatósági tanácsnak azonnal életbeléptetését. A miniszter úr ezt megcáfolta és ez volt az oka annak, hogy a belügyi tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásánál nem erőszakoltam azt, hogy a miniszter úr az én kérdésemre választ adjon. Ha azt kellett volna Mnneni, hogy a miniszter úrnak ez a kijelentése nem komoly szándékot fedez, hanem talán csak elhárítása akar lenni egy előzetes .sajtótámadásnak, amelyet a miniszter úr ebben az irányban kaphatott volna, akkor nem lettem volna olyan lojális, hogy a miniszter úr nem válaszolása mellett tovább haladjak, hanem kényszerítettem volna a miniszter urat bizonyos keretek között már tegnap arra, hogy árulja el azt a szándékot, amelyet eddig méltóztatott ilyen leplező mozdulatokkal titokban tartani. Legyen meggyőződve a miniszter úr, hogy ez az intézkedése méltó ahhoz a magatartáshoz, amelyet ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál kezdettől fogva tanúsított. (Mozágás a jobboldalon.) En a részletes vitában nem vettem részt, mert teljesen céltalannak láttam és most az utolsó szakasznál megmondom azt is, hogy miért. Azt hiszem, lesz még annyi időm, hogy elmondhatom. Amikor az államfői jubileum külsőségeinek és törvényiktatásának kérdésében pártközi konferencia volt, akkor én — jelenlévő képviselőtársaim igazolhatják — beszélgetést folytattam a fővárosi törvényjavaslatról a jelenlévő képviselő urakkal a miniszterelnök úr és a helyettes miniszterelnök úr jelenlétében. A kereszténypárt jelenlévő illusztris politikai vezére maga is kijelentette, hogy ezt a törvényjavaslatot nem tudja minden részében a magáénak vallani, és úgy ítélte meg, hogy az túllőtt a célon. Azt hiszem, helyesen adtam vissza a kifejezést. (Petrovácz Gyula: Kormány ellenőrzési szempontból.) Nem kormányellenőrzési szempontból t. képviselőtársam, hanem a kinevezett és Örökös tagok tekintetében. Akkor én a miniszterelnök úrhoz fordultam és azt kértem, hogy legyen szíves és vegye kezébe ezt a kérdést, mert nincs értelme annak, hogy a törvényhozás idejét egy ilyen javaslattal foglaljuk le és keltsünk izgalmakat, amikor olyan nagy horderejű küí- és belpolitikai események vannak. (Szilágyi Lajos: Nyomorúság!) A miniszterelnök úr nem zárkózott el az elől a gondolat elől, hogy az egész törvényjavaslatot megbeszéljük és áttárgyaljuk és úgy, mint 1925-ben, a miniszter úr elődjének idejében, az ő vezetésével bizonyos megnyugvást tudjunk ebben a kérdésben létrehozni. A miniszterelnök úr csak arra utalt, hogy ő el fog utazni s erre közös megbeszélés alapján a helyettes miniszterelnök úr lett megbízva azzal, hogy a belügyminiszter úrral érintkezésbe lépjen. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. 431 Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek öt percnyi meghosszabbítást! (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Rassay Károly: Az ő vezetésével a belügyminiszter úr bevonásával egy ilyen megbeszélésen akartuk véglegesen tisztázni az ütközőpontokat, hogy igyekezzünk bel- és külpolitikai okokból és a jövő szempontjából nyugodt atmoszférát teremteni ebben a kérdésben. Napokig vártam, hogy ez a konferencia összeüljön. Nem történt meg. Amikor a népjóléti miniszter úrhoz kérdést intéztettem ebben a kérdésben, a népjóléti miniszter úr elhárította, azt mondván, hogy nem az ő személyén akadt meg ennek a konferenciának az összeülése. A belügyminiszter úr volt az, — azt most én állapítom meg — aki visszautasította egy ilyen konferenciának az összeülését, jelezvén ezzel, hogy semmiféle barátságos megegyezést nem kívánt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt jelentettem én ki!) Azt jelentette ki, hogy elutasította; azt hiszem, ebben nincs vita köztünk. Visszautasította egy ilyen konferenciának az összehívását a miniszter úr. (Scitovszky Béla bel« ügyminiszter: Elkésett volt!) Az indokot nem keresem: visszautasította. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Senki sem fordult hozzám ilyen kérdésben!) A miniszter úrhoz senki sem fordult egy ilyen konferencia kérdésében? (Farkas István: Halljuk, mert én is ott voltam!) Azt hiszem, a miniszter urat cserbenhagyta az emlékezőtehetsége! (Gáspárdy Elemér: Nana!) Azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy a miniszter úr emlékezőtehetségét nem a képviselő úrnál tartja, hogy ön feleljen erre a megállapításra. (Gáspárdy Elemér: De önnél sem tartja! — Jánossy Gábor: Csak azt mondotta, hogy nana!) Ez a konferencia nem ült össze. Ebből logikusan csak azt lehetett volna következtetni, hogy a miniszter úr olyan jónak, tökéletesnek tartja ezt a javaslatot, hogy ragaszkodik ahhoz, nem kíván új megbeszélést, újabb tárgyalásokat. S ami azóta lefolyt, mindennek az ellenkezőjét mutatja, mert a miniszter úr folytonos meglepetéseknek, új módosításoknak tette ki a Házat. Én ezt kötelességszerűen elmondottam és ragaszkodom ahhoz, hogy a beadott módosítás visszautasíttassék a bizottsághoz. Remélem, hogy a miniszter úr hiába fejtette ki a négyhónapos hősies ellenállást, amelyet itt minden kapacitálással szemben tanúsított, mert meg vagyok róla győződve, hogy igen hamar jönni fog az az idő, amikor ezt a javaslatot a miniszter úr emlékével együtt ki fogják törölni a magyar közéletből. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Én a magam részéről, a házszabályok rendelkezéseihez képest, hozzájárulok ahhoz, hogy az a módosítás, amelyet az előadó úr hozzájárulásommal a Ház elé terjesztett, a közigazgatási bizottsághoz utasíttassék. Már intézkedtem is, hogy délutánra a közigazgatási bizottság Összehivassék. Rasstay t. képviselőtársam aposztrofált abban a tekintetben, hogy én nem voltam hajlandó egy pártközi konferenciát összehívni, dacára annak, hogy ő egy másik pártközi konferencián említést tett arról, hogy helyesnek tartaná, hogy ilyen pártközi konferencia össze61*'