Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-368
36 Az országgyűlés képviselőházának 3t hogy a parlamenti illembe ütköző kifejezéseket ne használjon. (Farkas István: Az nem illik a parlamenti illembe, hogy ilyen törvényjavaslatot hozzanak ide! — Bródy Ernő: En azt mondtam, hogy: fuit, volt!) En a latin szóval tisztában vagyok, azonban nem értettem meg azt, amit a képviselő úr mondott. Nem a szónak a jelentőségét nem értettem, hanem magát a szót, amelyet a képviselő úr használt. Természetesen miután a képviselő úr kijelentéséből erről értesültem, hogy a képviselő úr nem azt a kifejezést használta, amelyet én gondoltam az előbb, elnöki figyelmeztetésem tárgytalan. Méltóztassék azt tárgytalanná tekinteni. (Helyeslés. — Propper Sándor: Egyébként találó volt a félreértés szerint! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Félreértés mindenkinél előfordulhat, de a képviselő úrral nem vagyok egy véleményen. Egyébként kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csöndben maradni és lehetővé tenni, hogy a szónok folytathassa beszédét. Györki Imre: T. Képviselőház! Mondom, az a szöveg, amelyet az előadó úr itt beterjesztett, helyesebben, amelyet most be akarnak csempészni itt ehhez a paragrafushoz, — mert ez a helyes kifejezés erre vonatkozóan — az önkormányzat jogainak, még annak a csekély jognak is, amely e törvényjavaslat rendelkezései alapján megmaradt, teljes elkobzását jelenti. Mert az a jog, amely itt a törvényjavaslatban kodifikálva van, tudniillik a rendkívüli közgyűlés összehívásnak joga teljesen semmivé zsugorodik abban az esetben, ha ezt a szöveget elfogadjuk, mert akkor senkinek nem fog eszébe jutni a jövőben rendkívüli közgyűlést összehívni. (Szlágyi Lajos: Ez akar válasz lenni a közigazgatási bíróság ítéletére! Birkózni akarnak a közigazgatási bírósággal!) Ha ez a céljuk, akkor sokkal becsületesebb, sokkal őszintébb eljárás lett volna, mind a miniszter úr, mind pedig az előadó úr részéről azt a jogot, amely itt kodifikálva van, vagy amelyet kodifikálni akarnak, hogy 40 bizottsági tagnak rendkívüli közgyűlés összehívására adnak jogot, egyszerűen elkobozni és kimondani, hogy rendkívüli közgyűlést pedig összehívni nem lehet. (Szilágyi Lajos: Az előadó úr nem lősz képviselő többé Budapesten! Nem megyünk segíteni! — Usetty Béla előadó: Ön sem vegye tudomásul! Soha sem volt még a kerületben! — Szilágyi Lajos: ön a Hermina-úton dadogott és kihúzta a kardot! — Usetty Béla előadó: En nem is voltam ott! — Szilágyi Lajos: Dadogott! — Zaj.) Elnök: Szilágyi képviselő urat figyelmeztetem, hogy méltóztassék az ilyen személyeskedő megjegyzésektől tartózkodni. Egyáltalán kérein a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni a nyugodt tárgyalást. (Farkas István: Egy kis klikknek, három négy reakciós embernek gondolatát vitatjuk itt, akiknek szellemi szegénysége ilyenekben nyilatkozik meg!) A képviselő urak közbeszólásaikkal lehetetlenné teszik a nyugodt és higgadt tárgyalást. Újból figyelmeztetem a képviselő, urakat, méltóztassanak nyugalmukat és higgadtságukat megőrizni. (Propper Sándor: Szerencse, hogy még felháborodni tudunk!) Csendet kérek! (Propper Sándor: Még ez az egy megvan! — Jánossy Gábor: Olyan kevesen vagyunk és még sem tudjuk egymást megérteni! — Szilágyi Lajos: Ha a megyéről lenne szó, akkor lármáznék a képviselő úr!) Györki Imre: Nem is tudom elképzelni, hogy komolyan, józan ésszel az lehetne valakinek intenciója, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívását ilyen módon akadályozza meg és . ülése 1930 március l^-én, pénteken. tegye lehetetlenné. Arra kérem tehát a belügyminiszter urat, tessék ezt a becsempészett szöveget megváltoztatni. Elnök: A képviselő úr által most használt kifejezést a parlamenti illem szempontjából kifogásolom és kérem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezéseket ne használjon. (Zaj.) Györki Imre: Tessék olyan szöveget bevenni, hogy igenis megmaradjon az az állapot, amely ezidőszerint fennáll, és tessék külön, kifejezetten a törvényjavaslatba belevenni azt, hogy rendkívüli közgyűlés összehívása esetén az összehívóknak módjuk legyen megindokolni az Összehívás szükségességét. (Szilágyi Lajos: Ezt a józan ész is parancsolja!») Igen, a józan ész is ezt mondja. Ha azonban tisztán csak a józan észre fogunk hivatkozni és a törvény szövegébe nem vesszük be ezt a rendelkezést, akkor ugyanahhoz a helyzethez fogunk eljutni, ahová eljutottunk most, amikor ötven évig soha nem volt vita tárgyává tehető, hogy lehet-e, illetve kell-e negyven bizottsági tag kérésére Összehívni a rendkívüli közgyűlést és ötven év után a belügyminiszter úr, illetőleg a főpolgármester úr a főváros ügyrendjének és a fővárosi törvénynek olyan magyarázatot adott, — és ezt az álláspontot Wolff Károly is képviselte a főváros törvényhatóságában — hogy még akkor sem kell összehívni a rendkívüli közgyűlést, ha negyven bizottsági tag kéri, hanem az csak összehívható. Erre jött a közigazgatási bíróságnak az az ítélete, amelynek következménye az, hogy most a belügyminiszter úr meg akarja változtatni ezt az állapotot. (Propper Sándor: Fricska a független bíróságnak !) Azt kérem tehát elsősorban, hogy a belügyminiszter úr ezt a homálvos, félreértésekre alkalmas, és a józan ésszel ellentétes szöveget változtassa meg és tegye lehetővé azt v hogy rendkívüli közgyűlés Összehívása esetén az összehívók közül valamelyik megindokolhassa az összehívás szükségességét, s azután történjék meg a döntés szavazással a felett, hogy kívánia-e a közgyűlés a szóban forgó kérdést tárgyalni, igen vagy nem? Ami az előadó úr által beterjesztett második módosítást illeti, amely azt célozza, hogy abban az esetben, ha a törvényhatósági bizottság nyári szünet tartását határozta el, július 15-étől szeptember 15-éip rendkívüli közgyűlés összehívásának helye nincs, errevonatkozólag teljesen ugyanazt a kritikát vagyok kénytelen megismételni, melyet Propper Sándor t. képviselőtársam az imént hangoztatott, hogy valósággal nevetséges ilyen rendelkezésnek törvénybeiktatása. Erre semmi szükség nincs. Elnök: En pedig a képviselő úrral szemben megismétlem ugyanazt a kérést, amelyet Propper Sándor képviselő úrhoz intéztem, hogy méltóztassék az ilyen kifejezésektől, amelyeknek személyes élük van, tartózkodni. (Farkas István: Mi volt abban a személyes él? — Zaj.) Györki Imre: T. Ház! Mondom, semmi szükség nincs arra, hogy kodifikáljuk azt, hogy július 15-étől szeptember 15-éig rendkívüli közgyűlést összehívni nem lehet, mert az az elgondolás, amely ebben a rendelkezésben bennfoglaltatik, ugyanolyan, mint az az elgondolás, amelyet a belügyminiszter úr kénytelen volt f már a bizottsági tárgyalás alkalmával megváltoztatni, amelyre szintén nem volt még^ példa sem a magyar törvénytárban, sem a világ bármely államának törvénytárában, s amely szerint a főpolgármester részére, ' r vagy < bármely más állami közeg részére autótartási^ jogot akart a belügyminiszter úr ebben a törvényjavaslatban
