Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-378
Az országgyűlés képviselőházának 378, tam, hogyha ez érvénybe lépne és én lennék Budapest polgármestere, akkor üres költségvetési blankettát terjesztenék fel a miniszter úrhoz azzal, hogy írjon bele olyan számokat, amilyeneket akar. Mert hogy a költségvetést az ügyosztályokkal részletesen előkészíttessék, azután az ügyosztályok bizottságaiban részletesen megvitassák az egyes tételeket, — megvitassák azok a bizottsági tagok, akik a főváros szükségleteit teljesen ismerik és azok a tanácsi ügyosztályok, amelyek a főváros erőivel teljesen tisztában vannak — utána egy hosszú költségvetési tárgyalás történjék a pénzügyi bizottságban, a pénzügyi bizottság után a közgyűlésen részletes költségvetési vita legyen, amelyben a pártok egyes erőtényezői a főváros igényeit, szükségleteit összehasonlítják és arányba hozzák a főváros erejével és az így elkészült költségvetés csak arra legyen jó, hogy azon bárkinek a ceruzája törölhessen, felemelhessen vagy leszállíthasson tételeket, ez annak a költségvetést tárgyaló testületnek' komolysával, méltóságával semmi körülmények között össze nem egyeztethető. Azt a módosítást, amely a közigazgatási bizottságban keresztülment, indokoltnak tartom. A felügyeleti hatóságot nem kívánom megfosztani attól a jogától, hogy a költségvetésre inge renciája legyen, de nem ilyen értelemben, csak olyan értelemben, hogy a költségvetésnek esetleg általa kifogásolt tételeit újabb határozathozatal végett küldje vissza a fővároshoz, de ne az egész költségvetést. El tudom képzelni, hogy a belügyminiszter úrnak egyes tételek ellen aggályai vannak, — mint például az idei költségvetésnél a főváros által segélyekre megszavazott 1,760.000 pengős tétel ellen aggályai voltak — és azt mondja: a költségvetés tételeit jóváhagyom, ezt azonban a fővárosnak újabb határozathozatal céljából A'isszaadom. Ezt a felügyeleti hatáskör teljesmértékű kihasználásának tartom, ezt teljesen megengedhetőnek is tartom. Ez összefügg a felügyeleti joggal, ez kimeríti a felügyeleti jogot, nem alázza meg a székesfővárost, s a székesfővárost újabb határozathozatal lehető sége elé állítja, amelyben a székesfőváros ismét kifejtheti álláspontját, hogy miért tartja ezt a tételt helyesnek és felvilágosíthatja esetleg a belügyminiszter urat arra, hogy ez az álláspont a helyes, vagy revideálhatja ezt az álláspontját és azoknak az argumentumoknak figyelembevételével, amelyéket a belügyminiszter úr vele közölt, esetleg leszállítja ezt a tételt arra a mértékre, amelyet a belügyminiszter úr kijelölt, vagy történhetik kompromisszum, aniely sem a főváros, sem a belügyminiszter úr álláspontiát 100%-ig nem honorálja, hanem egy közben eső értékben azután megegyezés létesül a két illetékes szerv között. Ezt — mondom — elfogadható és járható út rak tartom, de azt. hogy minden argumentum iiél,'kül és a főváros meghallgatása nélkül történjék az egyes tételek... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Na!) A miniszter úr azt mondja, hogy na! Én tudom, hogy a miniszter űr mindig előzékeny és udvarias volt a székesfővárossal szemben. Ne méltóztassék azt hinni, hogy személyi jóindulatát a fővárossal szember kétségbevonom. De méltóztassék megengedni, hogy a «belügyminiszter»-ről és ne személy ről beszéljek. Így, miután a Temesváryféle szövegben nincs az benne, hogy «a fővárossal egyetértőleg», vagy «a főváros előzetes meghaÍlgatásáíval»v ezt nem tartom olyan feltételivek* amelyet minden belügyminiszter tartozik kpyetfíi, . ülése 1930 április 3-án } csütörtökön, 411 • Tudom, hogy a belügyminiszter úr ezt respektálja, de nem tartozik vele, ha a törvénynek ezt a szövegét elfogadjuk. Azt mondom tehát, hogyha minden előzetes megtárgyalás nélkül, a főváros argumentumainak figyelembevétele nélkül, a főváros esetleges észrevét eleinek megkérdezése nélkül ott törlések, emelések, vagy leszállítások történnek, akkor a fővárosinak költségvetési joga csak papiroson van, de ténylegesen nincsen. En tehát — hogy rövid legyek és befejezzem mondanivalóimat — a közigazgatási bizottságban elfogadott szöveget tartom helyesnek és a Teimesváry Imre képviselő úr, illetőleg most már az előadó úr által benyújtott módosításhoz a magam részéről nem tudok hozzár járulni. Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Felírva nincs senki! Kíván valaki hozzászólni^ (Nem.) Ha hozzászólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A 95. § a költségvetés felülvizsgálását tárgyalja. Itt Farkas István és társai képviselő urak és az előadó úr részéről adatott be módosító indítvány. A felügyeleti és^ ellenőrzési jog nem véleményezési jog; ez^hatályos csak akkor lehet, ha annak eredményessége is lehet, mert ha csak javasolásban és megkérdezésben nyilvánul meg a felügyelet és ellenőrzés joga, akkor ezek frázisok, amelyekkel foglalkozni és amelyekre szót pazarolni nem is érdemes. Az 1927. évi V. t.-c. a belügyminiszternek ezt a jogát fixirózta, megállapította. Itt kevesebbet óhajtunk felvenni, mint amennyi abban van, mert pénzügyi ellenőr kiküldését ebbe a törvényjavaslatba ennél a kérdésnél nem vettük fel, holott az 1927:V. t.-c. erre is jogot ad a belügyminiszternek. Az egész vagyonkezelés, az egész^ háztartás kezelése, vitele és rendezése a költségvetésben csúcsosodik ki. Ha a felügyeleti és ellenőrzési hatóságnak nincs módja erre a költségvetésre ingerenciát gyakorolni, akkor nincs módja sem a háztartást, sem a város vagyonkezelését megfelelően ellenőrizni és megfelelő felügyelet alatt tartani. Azt, amit Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam említ, hogy mindig meg kell hallgatni a székesfővárost, mindig mégis tették elődeim, magam is megtettem, és utódaim is meg fogják tenni, de ezzel nem gyakorlunk ellenőrzési jogot. Azzal a példával kapcsolatban, amelyet igen t. képviselőtársam felhozott, s amely az én intézkedésemmel kapcsolatos, rámutatok arra, hogy mennyire eredménytelen volna ez a purparlé egymás között, mert ez mindenesetre a felügyeleti hatóság semmibevételét jelentené, és teljes béklyókba kötné a felügyeleti hatóságnak kezét mindazokkal az óhajtásokkal szemben, amelyek a közvéleményben olyan erősen megnyilvánulnak. Hiszen nemcsak arról lehut itt beszélni, hogy belügyminiszteri diktatúra vart és lehet, éppen úgy lehet az autonómia diktatúrája. Ezt az állam nem tűrheti. Azt inkább eltűrheti az állam, hogy önmagában van diktatúra, de hogy; magán az államon bélüi egy alárendelt autonóm testület diktatúrát vigyen keresztül magával äz államhatalommal szemben, ezt egy állam sem fogja megengedni. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Itt van a segélyezések kérdése. Ennek histórikuma van. A tavalyi költségvetésben kifő-