Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

410 Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház! Megint azzal kell kezdenem, hogy ahányszor az előadó úr feláll és egy módosítást terjeszt elő, az mindig csak visszafelé igyekszik és sohasem előre. Most vissza kívánja állítani az eredeti szöveget, amely valamikor régesrégen a törvényben benne

r volt, hogy a miniszter úrnak joga van a főváros által felterjesztett költségvetésben egyes tételeket felemelni, vagy törölni. A többség a, bizottságban már nem tudta ezt a rendelkezést fenntartani és annak kihagyása mellett döntött a bizottság. Farkas István és társai ennél a bekezdésnél azt javasolják, hogy a következő rész töröltessék (olvassa): «a költségvetés egyensúlyának megóvása mellett törvényes rendelkezések által a székesfővárosra rótt kötelezettség teljesítésére szükséges kiadást a költségvetésbe felvéteti, vagy», bekezdés tehát úgy hangzanék, hogy «a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a költségvetést jóváhagyja, vagy indokolt esetben a jóváhagyást megtagadja.» Ez a javaslat is megadja a felügyeleti jogot gyakorló miniszternek, azt a jogot, hogy a költségvetést megtagadhatja, visszaküldhet}. Amikor ilyen felterjesztés visszakerül, akkor a minisztérium, vagy a miniszter úr ezt meg is indokolja; ebből az indokolásból a főváros autonómiája megtudja azt, mit kifogásolnak a belügyminisztériumban, vagy mit kifogásol a belügyminiszter úr, tehát vagy ahhoz alkalmazkodik a főváros közönsége, vagy pedig megpróbálja, hogy újabb felterjesztésben megindokolja az ő álláspontját, ebből ismét meartudja a minisztérium a főváros intencióit. INTem szükséges ebben a bekezdésben az a sok szó és nem volna helyes azt a régi jogot megadni a belügyminiszternek, hogy egyes tételeket felemeljen vagy leszállítson. A főváros közönsége mégis csak jobban tudja, mi fáj neki a legjobban, mégis csak inkább tudja, mely tételre van neki leginkább szüksége, mint az igen t. belügyminisztérium, vagy akár a belügyminiszter úr. A belügyminiszter úr sem tudhatja mindig, hogy a fővárosnál mi a legégetőbb. A belügyminisztériumban törölhetnek éppen olyan tételt, amelyre a főváros a legnagyobb súlyt helyezi és fordítva: meghagyhatnak olyan tételt, amelynek leszállítására, esetleg törlésére inkább tudna ráállani a főváros. Éppen ezért Farkas István és társai jajaslata e tekintetben jobban megfelel és legalább bizonyos tekintetben több mozgást enged a fővárosnak. Farkas István és társai a 95. § 6

% bekezdéséből a «nem történik meg» szavak után következő szöveg törlését és helyette «a felterjesztett költségvetést jóváhagyottnak kell tekineni» felvételét javasolják. Ez a javaslat is hasonló célt kíván elérni, éppen ezért ezt bővebben magyaráznom nem kell. A 7. bekezdésnél Farkas István és társai törölni javasolják az első mondatot, amely így szól (olvassa): «Ha a jóváhagyás megtagadása esetében a székesfőváros a költségvetési év március havának végéig sem terjeszt elő

1 jóváhagyásra alkalmas költségvetést, a belügyminiszter — a pénzügyminiszterrel egyetértve — jogosult a székesfővárosnak arra az évre érvényes költségvetését végleg megállapítani.» (Esztergályos János: Hallatlan! Ez nyilt diktatúra! Hát hogyan jön belügyminiszter úr ahhoz. hogy a főváros költségvetését megállapítsál Hihetetlen! Tisztára diktatúra!) Elnök: Csendet kérek, képviselő űr, (Esztergályos János: Cseppenként adják be a magyar népnek a diktatúrát!) Esztergályos János képviselő úr nem engedi szóhoz jutni a szónokot. Rothenstein Mór: Ez olyan messzemenő jogot ad a belügyminiszter úrnak, amelyet azok, akik objektíve nézik és tanulmányozzák ezt a törvényjavaslatot, igazán nem tudnák megérteni és igazán nem lehet megtalálni azt a helyes szót, amellyel ezt megfelelően bírálni lehetne. (Esztergályos János: Kormányzati merénylet!) Hiszen e szerint, ha a miniszter parancsának a főváros közönsége nem úgy engedelmeskedik, amint azt ott megkívánják, ak kor egyszerűen azt mondja a miniszter: nem kell, hogy ti állapítsátok meg -à költségvetést, majd mi, a bölcsek, a minisztériumban,^ mi, akik mindenhez jobban értünk (Esztergályos János: De mindent rosszul csinálunk!) fogjuk megállapítani, hogy Budapest költségvetése milyen tételekből álljon és az mennyiben felel meg a főváros érdekeinek. Mindezeknél fogva ajánlom, hogy & t. Képviselőház méltányolja Farkas István és társainak javaslatait és azokat fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Elnök: A képviselő úr nincs itt; indítványa í őröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt: indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Strausz István! Strausz István: Elállók a szótól. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! (Egu hang jobbfelől: Röviden!) Egészen röviden fejtem ki azt az álláspontomat, amely már a közigazgatási bizottság ülésén is kifejtetett és ott többséget is nyert, azt tudnillik, hogy az a módosítás, amelyet Temesváry Imre igen t. képviselőtársam ide benyújtott, ä székesfőváros költségvetési jogának teljes elkobzását jelenti. Az a körülmény, hogy a letárgyalt, megvitatott, előkészített, a szükségletekkel^ és a fedezettel számoló költségvetés egyes tételeit minden indokolás nélkül — mert hiszen ebben a módosításban nincs benne az, hogy komoly indokkal kell történnie — a belügyminiszter űr alapjából kiforgathatja; ez a székesfőváros köHségvetési jogának teljes megsemmisítését jelenti. Nem tudom elképzelni, hogy Temesváry Imre igen t. képviselőtársam, mint az állami költségvetés előadója, olyan hatalmat akarna valamely szervnek kezébe juttatni, mondjuk például a Kormányzó úrnak, hosy m. Ko^mánvzó úr az itt bizottságilag letárgyalt és a Képviselőház által részletesen, negyven napon keresztül megvitatott állami költségvetésen saját belátása szerint minden indokolás nélkül egyes tételeket törölhet, egyes tételeket felemelhet vagy egyes tételeket leszállíthat. Ha ilyen javaslat terjesztetnék ide be, vajion ez a Képviselőház tárgyalná-e azt a költségvetést, és nem mondaná-e azt, hogy az, akinek ilyen joga^ van, vegye át a felelősséget az egész költségvetésért és csinál ja azt meg maea! En már az általános vitában azt mondót-