Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. 409 élnük, hogy ma már 1930-at írunk, nem pedig 1872-t. (Jánossy Gábor: Igaz! Igaza van!) Ez olyan időköz, amely mégis esak megkívánná azt, hogy a világháború és a forradalmak után másképpen gondolkozzunk, mint azok az igen t. képviselő urak, akik ma is még mindig fern akarják tartani azokat a korlátokat, amelyek valamikor lehet, hogy indokoltak, sőt jogosultak is voltak, de ma már, igen t. Képviselőház, ha körülnézünk, hogy mi van más országokban, ós ha azt nézzük, hogy mi van nálunk, akkor már igazán mégis csak jobb belátásra kellene jutni, el kell ismerni, hogy ma már nem lehet ugyanazon az alapon, ugyanazon a módon kormányozni, mint valamikor. Ennek azután következményei vannak, ezt láttuk a tegnapi map folyamán is. Ezért kell szerintem törvényes úton olyan rendelkezéseket és intézkedéseket törvénybe iktatni, amelyek alkalmasak arra, hogy a szabad mozgás bővüljön, hogy a jogok a nép széles rétegeiben is gyökeret verhessenek és hogy ezen az úton lehessen elhárítani azt, hogy kilengések, fellobbanások következzenek be. De örökké a régi rendszerek mellett^ fogunk kitartani, ha azok mellett akarunk lándzsát törni, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nem megy minden olyan simán, mint ahogy ezt az igen t. többség elgondolja. Éppen ezért a harmadik bekezdés, amely egészen különleges jogot ad a miniszter úrnak, azt t. i., hogy ráparancsolhat az autonómiára, a főváros .törvényhatóságára, hogy bizonyos szabályrendeleteket dolgozzon ki és amennyiben ennek a parancsnak nem tesz eleget, abban az esetben a miniszter úr rendelettel intézkedik, egy mai törvényjavaslatban nem való. Ugyanez áll az ötödik bekezdésre, ahol a miniszter úrnak megadatik az a jog, hogy a szabályrendelet módosítását vagy a hatályon kívül helyezését rendelje el, akár tetszik ez az autonómiának, akár nem. A szakasz negyedik bekezdéséhez Farkas István és társai azt javasolják, hogy ahol arról van szó, hogy a szabályrendeletet a 90-ik napon hallgatólag jóváhag-yottnak kell tekinteni, a 90-ik nap helyett itt is — úgy amint az előbbi szakasznál is javasolták — a 30-ik napon lehessen az intézkedést jóváhagy ott nak tekinteni. Mindezeknél fogva ismételten ajánlom elfogadásra Farkas István és társainak javaslatait. Elnök: Szólásra következikl Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Nem vagyok abban a 'helyzetben, hogy bármelyik benyújtott indítványt is elfogadhassam. Ami a határidőt illeti, az eddigi állapottal szemben haladást jelent, hogy egyáltalában határidőhöz köttetik az, hogy a belügyminiszter a szabályrendeletet, adott terminusra, a törvény által megállapított határidőre jóváhagyni tartozik, és amennyiben ez be nem következnék, a szabályrendelet az említett határidőn hatályba lép. A 30 napi terminus, amelyet Farkas István és társai indítványoznak, r nem elegendő ilyen kérdéseknek a letárgyalására. x\zért a kérdések fontosságához mért • megfelelő időt kellett a törvényjavaslatba felvenni, Az előbb kifejtett indokolás alapján nem tudom elfogadni Buday Dezső képviselőtársam indítványát sem. A szabályrendeletek jóváhagyása nemcsak a belügyminiszter hatáskörébe kell, hogy tartozzék, hanem a reszortkérdésekben a reszortminiszterek hatáskörébe. Megint csak elodázná a kérdések megoldását, és a szabályrendeletek jóváhagyását, ha ezek az ügyek mind a belügyminiszterhez kerülnének, mert a belügyminiszter átküldené a reszortminiszterhez, a reszortmmiszter^ megint visszaküldené a belügyminiszterhez, és csak ezen az úton kerülnének azután az ügyek ismét vissza a törvényihatósághoz. Éppen az ügyek gyorsítása céljából tartjuk helyesebbnek azt, hogy a belügyminiszter azokba/n a kérdésekben, amelyekhez mint belügyminiszternek jóformán semmi köze nincsen, meg se hallgattassék, vagy a reszortminiszterek szükségesnek tartják a meghallgatását, abban az esetben kérdeztessék meg az illető ügyben magának a belügyminiszternek véleménye is

% Kérem tehát, méltóztassék az indítványok elvetésével az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 94. § eredeti szövegével szemben áll Buday Dezső képviselő úrnak egyrendbeli és Farkas István és társai képviselő uraknak háromrendbeli indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 94. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Buday Dezső úr egyrendbeli és Farkas István és társai képviselő urak háromrendbeli indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget elfogdta és így Buday Dezső és Farkas István és társai képviselő urak indítványát elutasította. Következik a 95. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét elolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 95. §-t). Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel javaslom, hogy a 95. § harmadik bekezdésének eredeti szövege állíttassék vissza, úgy. ahogy az a közigazgatási bizottság elé került, vagyis a bekezdés ötödik sorában a «mellett» szó után a következő szövegrész vétessék fel (olvassa): «annak egyes tételeit leszállítja, vagy törli, vagy a> Az 1927 : V. te. 42. Vának harmadik bekezdése szóról szóra így rendelkezett. Erre szükség van azért, mert ha a miniszternek nem adjuk meg azt a jogot, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértŐleg ezt megtehesse, akkor az a helyzet következnék be, hogy egy költségvetést nem lehetne jóváhagyni, mert a miniszter csak azt tehetné meg, hogy folyton visszaküldené a költségvetést a fővárosnak, s ha a főváros nem akarna beállítani, vagy nem akarna törölni egyes tételeket, akkor nem lehetne ezt a költségvetést sohasem jóváhagyni. A fővárosnak tehát érdeke az, hogy t amikor szükség van egyes tételek leszállítására, vagy felemelésére, azt közvetlenül a miniszterek együtt megtehessék és ne kelljen folyton le- és felküldeni a költségvetést, Amennyire tudom, a miniszter úr csak egyetlen egy esetben élt az 1927 : V. tc.-ben biztosított ezzel a jogával, amikor a fővárosnak érdeke kívánta azt meg, hogy ilyen intézkedést megtegyen. Azt hiszem, minden miniszter lelkiismeretesen csak akkor fogja ezt a jogot gyakorolni, amikor azt a fővárosnak eminens érdeke megkívánja. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni.