Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

408 Âz országgyűlés képviselőházának $73 ellenkezőleg, úgy látom, hogy a «külön» szó kihagyásában megint csak rejtőzik valami a dolog mögött. Mert ha úgy rendelkezik a bekezdés, hogy amennyiben külön törvény erre nincs, akkor érvényes a rendelkezés akkor, miután a miniszter úr majd rá tud mutatni arra, hogy itt nincs arról szó, hogy erről külön tör vénynek kell rendelkeznie, ezt a rendelkezést megint csak az autonómia rovására lehet kihasználni. • Éppen ezért ajánlom a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István és társainak javaslatát fogadja el, ellenben az előadó úr javaslatát vesse el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; indítványa töröltetik. Van még valaki felírva? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki a képviselő urak közül szólni? (Senki sem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A 93. Vhoz az előadó úron kívül Farkas István és társai adtak be módosítást, amelynek értelmében azt óhajtanák, hogy a 60 nap helyett 30 nap vétessék fel. Az eddigi törvényes rendelkezések a belügyminiszternek 40 napot adtak a nyilatkozásra, tehát nem az érdembeli elintézésre. Többet adtak tehát a nyilatkozásra is, mint amennyit az indítvány elintézésére proponál. A magam részéről a 60 napot szükségesnek tartom, mert a miniszter most a törvényjavaslatban arra köteleztetik, hogy érdemben döntsön. Nemcsak nyilatkoznia kell, hanem érdemben is kell döntenie. Már pedig lehetnek komplikáltabb természetű ügyek, ahol nemcsak magának a belügyminiszternek kell a kérdéssel foglalkoznia, hanem több más reszortminiszternek is, éppen ezért a 30 nap nem okyetlenül elegendő minden ilyen ügy elintézésére. Erre provideálva állapítottuk meg ezt a terminust — helyesen — 60 napban. Ami az előadó úr indítványát illeti, tévedésben van Kothenstein igen t. képviselőtársam, hogy itt mi burkoltan megint valami turpisságot akarunk elkövetni. Ha a szöveget át méltóztatik olvasni, akkor tisztában méltóztatik lenni a kérdéssel, mert éppen az a kifejezés, hogy «külön törvény rendelkezik,» ezt a törvényt nem tartja külön törvénynek. Ha tehát ez a törvény is rendelkezik, «törvényes rendelkezést» kell bevenni, nem pedig külön törvényt. Semmi más indoka és célja nincs e szó törlésének. Ezek alapján kérem, méltóztassanak az előadó úr indítványát elfogadni, a többi indítványt elvetni és egyébként az eredeti szöveget el- > fogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 93. % 1. ; bekezdésének eredeti szövege házszabályszerűen ; meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdés eredeti szövegével szemben állnak az előadó úrnak, továbbá Farkas István és társai képviselő uraknak indítványai. Az eredeti szöveget szembeállítom ezekkel az indítványokkal és amennyiben nem méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, akkor határozathozatal alá bocsátom az előadó úr javaslatát, szemben Farkas István és társai képviselő urak javaslatával. . ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, hogy a 2. bekezdés eredeti szövegét, szemben az előadó úr és Farkas István és társai képviselő urak indítványával, el méltóztatnak fogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Most tehát kérdem, méltóztatnak-e elfogadni az előadó úr által javasolt szöveget, szemben Farkas István és társai képviselő urak indítványával. Igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az előadó úr által javasolt szöveget fogadta el. A 3. bekezdés eredeti szövege meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 94. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 94. $-£): Buday Dezső! Buday Dezső: Igen tisztelt Képviselőház! A 94. § 1. pontjában az foglaltatik, hogy minden szabályrendelet csak a tárgya szerint illetékes, vagy a törvényben megjelölt miniszter jóváhagyása után válik hatályossá. Ebben a szakaszban foglaltatik az, amit én a magam részéről bátor vagyok kifogásolni, hogy .tudni illik a fővárosnak valamennyi szabályrendelete a tárcaközi miniszterek elbírálása alá is tartozzék. (Gáspárdy Elemér: Nagyon helyes!) Tudom, hogy vannak olyan kérdések, amelyek speciálisan szakminiszteri tárcákhoz tartoznak, de ezeket is elbírálhatja a belügyminiszter úgy, hogy a társminisztériumok véleményét is meghallgatja. Azt hiszem, tisztább a helyzet akkor, ha a főváros magával a belügyminiszterrel intéz el minden szabály rendeleti kérdést. A belügyminiszter meg tudja bírálni, hogy vájjon neki az egyes kérdésekben meg kell-e hallgatnia más minisztereket is. Hiszen olyan dolgok is lehetnek, amelyeket közvetlenül a tárcaközi minisztérium egyik tagjának küldenek meg, holott talán oda sem tartoznak, lehetnek viszont olyan kérdések is, amelyek három-négy reszortminiszter hatáskörébe tartoznának. Nem kívánok a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, csak megemlítem, hogy ezért voltam bátor a szakasz 2. bekezdéséhez solyan indítványt előterjeszteni, amely szerint nem a miniszterek, hanem a belügyminiszter hivatalból vizsgálja felül ezeket a szabályrendeleteket. Az a szöveg, amelyet a 2. bekezdéssel kapcsolatban előterjesztettem, csupán abban különbözik a törvényjavaslatnak erre vonatkozó részéről, hogy a «miniszter» szó helyett a «bel ügyminiszter» szót kérem felvenni. Meggyőződésem szerint jobban szolgáljuk az ügyet, ha ezt a kérdést a belügyminiszterhez utaljuk. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kothenstein Mór! Kothenstein Mór: T. Képviselőház! Farkas István és társai a 94. § 3. és 5. bekezdésének törlését javasolják. Ez a két bekezdés a miniszternek olyan jogokat ád, amelyek ismét csak korlátozni kívánják a,z autonómiát mozgásában. (Gáspárdy Elemér: Nagyom helyes!) Farkas István és társai ezt természetesen nem kívánják. Ez lehet nagyon helyes azoknál az elméknél, akik a ihelyett* hogy előrehaladnának, nem veszik figyelembe azt, hogy milyen korban