Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-378
Az országgyűlés képviselőházának 378. törvénynek is az volt a hibája, hogy a kormánynak nem volt megfelelő felügyeleti joga és ennek folytán az ellenőrzést nem tndta kellő hatályossággal gyakorolni. Ezért kellett ebben a törvényjavaslatban megfelelő felügyeleti jogról gondoskodni. Itt úgy kontempláltuk ezt a felügyeleti jogot, hogy az autonómián sérelem még se essék és ez a felügyeleti jog csak abban a mértékben és abban a terjedelemben legyen gyakorolható, amint ezt a törvényjavaslat is akarja, vagyis az az autonómiával összeegyeztethető legyen. (Jánossy Gábor: Ahogyan eddig is megvolt!) Eddig is megvolt, de nem abban a mértékben, ahogyan szükséges lett volna. Mert magának a főpolgármesternek sem volt meg a múltban az a hatályos ellenőrzési joga, ami ebben a törvényjavaslatban részére már biztosíttatott. Magam is tapasztalatból tudom, hogy bármennyire is méltóztatnak hangsúlyozni és mindig nyomatékkal kiemelni, hogy a belügyminiszter miért nem teszi ezt és miért nem teszi azt, legtöbb esetben azért nem tudta megtenni a szükséges intézkedéseket felügyeleti és ellenőrzési noganál fogva, mert nem volt meg a megfelelő törvényes bázisa. Es a belügyminisztert eljárásának hatályosságában mindig feszélyezi az — és feszélyezett engem is, — iiogy olyan intézkedéseket tegyen, amelyekre a törvény neki megfelelő bázist nem ad. Ezzel intézkedései meglehetősen hatálytalanokká lesznek. Tehát, hogy ezeknek az intézkedéseknek is megfelelő tekintélyük, súlyuk és eredményességük legyen, kellett ebben a törvényjavaslatban ilyen megfelelő felügyeleti és ellenőrzési jogról gondoskodni. Azok a módosítások, amelyeket az előadó úr és F. Szabó Géza igen t. képviselőtársam előterjesztettek, a reszortminiszter urak felügyeleti jogkörére vonatkoznak. Ez a kérdés a közigazgatási bizottságban meglehetősen részletes megvitatást nyert. A magam részéről lehetetlennek tartottam, hogy ezt a felügyeleti jogot speciális szakkérdésekben is maga a belügyminiszter gyakorolja. Ez nem érdeke a szétszékesfővárosnak, nem érdeke a kormányzatnak és nem érdeke a nagvközönségnek sem, mert evvel csak az elodázásnak, az ügyek eltolódásának lehetőségét teremtjük meg és időveszteséggel intézzük el ezeket az ügyeket, (Ügy van! Úgy vaml jobbfelöl), mert a belügyminiszter úgyis kénytelen ezeket áttenni azokhoz a miniszter urakhoz, akiknek reszortjába tartoznak ezek az ügyek. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl) ; Sokkal helyesebb tehát már az egyszerűség szempontjából is, hogy ezek az ügyek közvetlenül a reszortminiszterek alá helyeztessenek, hogy ők közvetlenül is megtehessék a maguk intézkedéseit. Ezek alapján kérem, méltóztassék az összes egyéb indítványokat elvetve, az előadó úr és F. Szabó Géza képviselő úr indítványát elfogadva, a szakasz többi részét eredeti szövegében elfogadri. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 92. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdés eredeti szövegével szembenáll F. Szabó Géza képviselő úr indítványa egy új bekezdésre vonatkozólag. Erre az új bekezdésre vonatkozólag kérdem a 1. Házat, hogy ezt az új 2. bekezdést, amelyet F. Szabó Géza képviselő úr előterjesztett, méltóztatnak-e elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az indítvány elfogadja és így az új bekezdésként lesz beiktatva a szakaszba, a toülése 1930 április 3-án, csütörtökön. 407 vábbi bekezdések sorszáma pedig megváltozik. Most következik a 2., 3. és 4. bekezdés felett való szavazás. Itt az eredeti szöveggel szembenáll Farkas István és társai képviselő urak háromrendbeli és üuday Dezső képviselő úr egyrendbeli indítványa. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, elesik Farkas Istváiü és társai és Buday Dezső képviselő úr indítványa. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a 2., 3. és 4. bekezdést eredeti szövegében elfogadni, szemben a most említett indítványokkal, igen vagy nemí (Igen!) A Ház az eredeti szöveget elfogadta. Egy új 5. bekezdést indítványoz az előadó úr ehnez a szakaszhoz. Kérdem a t. Házat. méltóztatnak-e az új 5. bekezdést, amelyet az előadó úr indítványozott, elfogadni 1 ? (Igen!) A Ház az új 5. bekezdést elfogadta. Következik a 93. §. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 93. §4.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni! Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Javaslom, hogy a 93. § 2. bekezdésének negyedik sorában a «külön» szó töröltessék. Ez tudniillik arra vonatkozik, hogyha a belügyminiszter 60 nap alatt nem nyilatkozik, akkor hallgatólag jóváhagyottnak kell tekinteni a felterjesztett határozatot. Minthogy azonban az ezután következő két szakasz is foglal magában a jóváhagyásra vonatkozó rendelkezéseket, és pedig határidőhöz kötve, ez a «külön» szó feleslege». A 94. § 90 napot mond, a 95. § már 120 napról beszél. Tehát nemcsak külön törvény intézkedik erről, hanem már ebben a törvényben is vannak rendelkezések s így értelemzavaró lenne ez a «külön» szó, azért kérem, méltóztassanak azt törölni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Gróf Hiinyady Ferenc! Elnök: Gróf Hunyady Ferenc nincs jelen. Indítványa töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 93. § 2. bekezdésében a törvényjavaslat arról szól, hogy a miniszter, ha 60 nap alatt érdemlegesen nern intézkedett, a határozatot a hatvanadik napon hallgatólag jóváhagyottnak kell tekinteni, amivel szemben Farkas István és társa azt indítványozzák, hogy ne 60, hanem 30 nap legyen elegendő ehhez a hallgatólagos jóváhagyáshoz. Azt hiszem, hogy 30 nap, egy hó nap lefolyása éppen elegendő idő arra, hogy a belügyminisztériumban tanulmányozhassák a kérdést és megtudhassák, mit kell arra a felterjesztésre válaszolni. Éppen azért, mert itt nincs szó másról, mint osak olyan intézkedésről, hogy amennyiben — amint nagyon sok szór megtörténik — valamely sürgős dologról van szó (Jánossy Gábor: Azt úgy is jóváhagy ják!) és egy hónap letelte éppen elegendő volna arra, hogy a válasz leérkezzék, ne kelljen az autonómiának a válaszra 60 napig várnia, ami kor ez nem okvetlenül szükséges. Mert tapasztalatból tudjuk, hogy még akkor is 60 nap telik el, amikor erre éppen nem volna okvetlenül szükség, de a minisztériumban tudják, hogy nekik van 60 napjuk, tehát ott bevárják a 60 napot. Amit itt a t. előadó úr javasol, hogy az «amennyiben külön törvény nem rendelkezik» kifejezésből a «külön» szó maradjon ki, az nem azért látszik szükségesnek, mintha a további szakaszok ezzel ellentétben állanának, hanem 58*
