Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-378

406 Az országgyűlés képviselőházának 3 f i eltartani, vagy korlátozhatja, vagy átalakít­hatja, vagy összevonhatja, vagy megszüntetheti. Azt hiszem, annyira nyilvánvaló, hogy a belügyminiszternek ezt a jogot meg kell adni, hogy további indokolásra nincs is szükség, s azért kérem méltóztassék javaslatomat elfo­gadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indít­ványai töröltetnek. Ki a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! A 92. § (Jánossy Gábor: Az enyhítő szakasz!) eredeti szövege szerint a 2. bekezdés a következőkép­pen hangzott: «Az egyes szakigazgatási ágak­ban a felügyelet jogát az illetékes miniszterek gyakorolják.» A közigazgatási bizottság ezt a régi 2. bekezdést a szövegből kihagyta. Mély tisztelettel javasolom a t. Háznak, hogy ezt a régi 2. bekezdést méltóztassék a szövegbe fel­venni. Ha ez megtörténik,^ akkor a következő bekezdések sorszáma természetesen mindenütt emelkedni fog eggyel. Javaslatom indokolása a következő. Egész önkormányzati közigazgatási rendszerünkön végigvonul az az elv, hogy nemcsak a belügy­miniszternek, hanem az illetékes szakminisz­tereknek is van felügyeleti joga. (Jánossy Gá­bor: Es fegyelmi joga!) Azonnal rátérek erre is, t. képviselőtársam. Nem kell ezért vissza­nyúlnunk az 1871-es vagy 1886-os törvényalko­tásokra, sőt a későbbiekre sem, elég, na utalok e tekintetben a legújabb 1929 : XXX. tcikkre, amely a közigazgatás rendezéséről szól és akként intézkedik, hogy a szakminisztereknek a tárcájuk körébe tartozó ügyekben nemcsak felügyeleti, hanem fegyelmi joguk is van. De még erre sem kell rámutatni, hanem indokolás­képpen elég utalni a törvényyjayaslat régi har­madik, a közigazgatási bizottság szövegezése szerint pedig második bekezdésére, amely úgy szól, hogy az illetékes miniszter a székesfővá­ros törvényihatóságától a polgármester útján bármely ügyben felvilágosítást és jelentést kívánhat be és az iratok felterjesztését rendel­heti el. T. Képviselőház! Mit jelent ez, ha nem a felügyeleti jog biztosítását? Miért kívánhatja a jelentést, miért kérheti az iratokat a minisz­ter? Nyilván semmi másért, mint a felügyeleti jog gyakorlása céljából. Ha már most ebben a bekezdésben ez ennyire benne van, akkor miért kerülgetjük ennek kimondását? (Igaz! Ügy van! jobb felől.) Azért a logikus értelem szem­pontjából voltam bátor javasolni ezt a máso­dik bekezdést. (Elénk helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Strausz István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indít­ványa töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs fel­iratkozva. Elnök; Kíván még valaki szólni? (Rothèn­stéin Mór szólásra jelentkezik.) Rothenstein Mór képviselő urat illeti a szó. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Meg­szoktuk már ennél a törvényjavaslatnál, hogy valahányszor az előadó úr feláll és módosítást terjeszt elő, az mindig rosszabbodást jelent, nem pedig •azfcj amit várhatna az előadó úrtól a Képviselőház, hogy lazítson valamit a tör­vényjavaslatban foglalt korlátokon. Most is visszakívánja ennél a szakasznál azt a régi be­kezdést, amely megint csak az autonómia, jo­. ülése 1930 április 3-án, csütörtökön. gainak csorbítását célozza. A felügyeleti jo­got, amely ennek a törvényjavaslatnak amúgy is majdnem minden szakaszában biztosítva van az illetékes miniszterek részére, az előadó úr megint csak súlyosbítani kívánja azáltal, hogy a belügyminiszternek olyan jogokat kíván biz­tosítani, amelyek, ismétlem, az autonómia jo­gait csak szűkíteni kívánják. A 92. § harmadik bekezdésében arról van szó, hogy a belügyminiszter a székesfőváros közigazgatását -saját kiküldött közegei, vagy az általa kiküldött más szakértők által bár­mikor megvizsgáltathatja. Ez is olyan biztosí­ték a belügyminiszter részére, hogy már nem is igen lehet megérteni, hogy miért kell min­den szakasznák minden bekezdésében csupán csak arról gondoskodni, hogy mik a miniszte­rek jogai az autonómia felett és alig lehet ta­lálni rendelkezéseket a szakaszokban, ahol az autonómia jogairól is szó volna. Nem tudom például, miért van szüksége a belügyminisz­ter úrnak arra, hogy nem a közigazgatás kebe­léből kiküldött közegek, hanem más szakértők és közegek is hivatva legyenek a belügyminisz­ter kívánságainak eleget tenni. Hát a város­házán nincsenek megfelelő számban olyan szak­értők, akik az ügyekhez értenek, vagy nem bízik a belügyminiszter úr abban, hogy ezek a közegek a nekik kirótt feladatot úgy fogják teljesíteni, ahogy ezt a miniszter úr kívánja? Csak ilyen természetű bizalmatlanság lehet a? oka annak, hogy itt a törvényjavaslat harma­dik bekezdésében a miniszter úr azt kívánja, hogy nemcsak a hivatott közegek, hanem más, a miniszter által kiküldött közegek is jogosí­tottak legyenek ilyen feladatot teljesíteni. A negyedik bekezdésben arról van szó, hogy a belügyminiszter, valamint a belügy miniszterre] egyetértőleg a pénzügyminiszter intézkedik. Ez megint olyan szövegezés, amely már előzőleg más .szakaszokban is le ívan fek­tetve. Nem tudom, miért *ne volna elég, — ha egyáltalában szükség van erre — -hogy a fő­város autonómiája felett csak a belügyminisz­ter gyakoroljon kormány felügyeletet s miért kell ezenkívül más minisztereknek is, egészen felesleges módon, ilyen felügyeletet gyakorolni? Hiszen ha a főváros közönsége részére egy törvény azokat a kereteket megállapítja, ame­lyeken belül az autonómia működhetik, akkor más felügyeletről nem kellene hogy szó legyen, mint arról, hogy a fővárosi autonómia ezeket a kereteket betartsa. Ha ezeket a kereteket, amelyek egy törvényben le vannak fektetve, a főváros autonómiája betartja, akkor beavat­kozásra nincs szükség. Itt ebben a törvény­javaslatban azonban minden szakaszban^ azt kell tapasztalni, hogy ezzel a belügyi kormány­zat nem elégszik meg, hanem ezeket még szigo­rítja és amit a bizottság ezen a törvényjavas­laton lazított, azt most a miniszter úr az előadó úr útján vissza kívánja állítani.. En mindezeknél fogva a szakaszt a magam részéről nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs fel­iratkozva. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kér­dezem: kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Senki a képviselő urak közül szólni nem kíván, így a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Kép­viselőház! Ez a szakasz a törvényjavaslat egyik lényeges szakasza amely a kormány fel­ügyeleti jogát kívánja szabályozni. Araint böl­csen méltóztatnak tudni, az eddigi - fővárosi

Next

/
Thumbnails
Contents