Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 403 ket felszólítani nyilatkozattételre. (Helyeslés a jobboldalon.) Fábián Béla: T. Képviselőház! Emelés! Ez ellen az emelés^ ellen tiltakozunk! Tiltakozunk mi, ellenzéki képviselők, akik nyolc esztendő óta itt állunk néhányan és az általános emelési tendencia közepette, „a folytonosan emelt adók tengerében azt hirdettük, hogy ezeknek a költségvetési emeléseknek következménye Magyarország gazdasági összeomlása lesz. Mi állíthatjuk azt, hogy ebben az óriási tengerben mindig azt hirdettük, hogy a kormány gazdasági politikájának következménye egy rettenetes gazdasági válság lesz, amelyben a kormány is el fogja veszíteni a fejét. Sajnos, ez következett be. Hogy mennyire igazam volt és igazunk volt esztendőkön keresztül, azt bizonyították a mai tumultuózus jelenetek a képviselőházban, bizonyítják azok a jelenetek, amelyekkel ma az uccán találkoztunk (Zaj a jobboldalon), bizonyítják azok a jelenetek, amelyeket a vidéki kerületekben látunk (Zaj. — Elnök csenget.), amelyek Dorozsmatól végesvégig az egész Magyarországot, ahol — sajnos — az. emberek százai, ezrei és tízezrei élnek munka nélkül... '(Halász Móric: Miért nem milliók?) Nem akartam milliókat mondani. Azok, akik kellene, hogy munkát adjanak részükre, gazdaságilag elpusztultak, egy rettenetes Moloch ölelő karjaiban. (Zaj a jobboldalon.) Én igenis, ideállok ma is, mint ahogy megtettem kötelességemet hosszú esztendőkön keresztül a kereskedelemügyi miniszter úrral fjzemben akkor is, amikor még pénzügyminiszter volt. Igenis, majdnem minden héten, de minden költségvetési vita alkalmával ideálltam és azt mondottam: az Istenért, urak, gondoljanak a jövőre, gondoljanak arra, hogy mi lesz ebből az országból, ha kiszedik ebből az országból költségvetési feleslegek céljára az utolsó garasokat. Ma pedig azt mondom: miniszter úr, akármilyen szép szavakba méltóztatik beleburkolni, akármilyen szép címletekbe, akármilyen állítólagos szükségletekbe méltóztatik is beleburkolni, nincs itt az ideje annak, hogy bármely közszolgáltatás árét felemeljék. A.z emberek ma utolsó napi gondjaikkal vannak elgyötörve; nem a holnapért verekednek, hanem a máért. Azt a telefondíjat, ame-. lyet eddig be kellett fizetni, az emberek keserves kínok között fizették be. Méltóztassék megkérdezni a telefónigazgatóságot: hány embert, lateinert, kereskedőt és iparost szólítanak fel arra, hogy ha idejében nem fizetik be a telefondíjakat, akkor kikapcsolják telefonjukat. Az emberek nem tudnak fizetni. Kérem a miniszter urat, hogy tessék félredobni azokat a terveket, amelyek a, telefondíjak emelésével járnak; méltóztassék, igenis, a hivatalokban racionalizálni, méltóztassék a hivatalokban az embereket több munkára késztetni, méltóztassék kevesebb kiadással végeztetni a telefonszolgálatot, de hogy a telefondíjakat akármilyen cím alatt, akármilyen szép ezüstpapírba burkolva emelni lehessen, az ellen én nemcsak a magam nevében, hanem ebben az országban minden telefonnal rendelkező ember nevében is tiltakozom. A miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úr az előbb azt állította, hogy csak szipolyoztunk és adókat emeltünk. Erre adtam meg válaszomat, amelyben ezt az állítást az igazsággal ellenkezőnek mondottam. A képviselő úr fordított egyet és azt mondta, hogy emelkedtek az államnak bevételei, tehát, ha emelkedtek a bevételek, akkor emelkedtek a közterhek is. A képviselő úr másról beszélt másodszor, mint először, mert én azt mondottam, hogy amióta én ezt a széket elfoglaltam, azóta csak olyan javaslatokkal léptem a Ház elé, amelyek azt célozták, hogy a közterhek csökkentessenek. Azt mondtam, hogy ez felel meg az igazságnak, az pedig, amit a képviselő úr mond, hogy mi szipolyozzuk a népet, nem helytálló. Bocsánatot kérek, ezt a képviselő úr nem cáfolta peg. Köztudomású dolog, hogy államháztartási bevételeink az előző években emelkedtek. Az is köztudomású azonban, hogy az idei évben, sajnos, visszafejlődtek, részben mindenesetre éppen azért, mert az adómérséklő javaslatokat a t. Ház a múlt esztendőben törvényerőre emelte. Ez felel meg az igazságnak. Minden, ami ezzel ellenkezik, bocsánatot kérek, nem felel meg az igazságnak. A képviselő úr második érvül felhozta azt, hogy a vasúti tarifát emelték. Ez természetesen szintén köztudomású dolog, azonban — bocsánatot kérek — ezt egy kalap alá vonni az adó emelésével (Fábián Béla: A közterhek emelésével!) és egy kalap alá vonni egyéb közterhekkel, amelyek adójellegűek, nem lehet. (Fábián Béla közbeszól. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Menjen vissza az egyetemre, képviselő úr!) Felhozott a képviselő úr még egy dolgot, amellyel egy ígéretemre figyelmeztetett, amelyet tényleg a Házban is megtettem, és pedig azt, hogy a jövedéki büntetőrendeletet visszavonom. Vissza is fogom vonni. A képviselő úr azonban nem teljesen idézte akkori nyilatkozatomat, mert én azt mondtam, hogy egyelőre nem hajtom végre, azután pedig vissza fogom vonni akkor, ha helyébe egy másik rendeletet vagy intézkedést tudok léptetni, mert vákuumot nem hagyhatok, (Egy hang jobb felöl: Ez természetes dolog!) mert nem lehet Mária Terézia-korabeli rendelkezéseket most újra visszaállítani. Sajnálom, hogy a képviselő úr a sajtóban és itt is ismételten szememre hányta ezt a dolgot, holott én kötelességemnek tartottam, hogy a képviselő úrnak megfelelő felvilágosítást adjak és megmondtam, hogy az ügy elhúzódásának az az oka, hogy az igazságügy miniszter úr ennek a kérdésnek tanulmányozásával annakidején boldogult Térfy államtitkárt bízta meg", aki azonban szegény meghalt és ennek folytán az igazságügyminiszter úr kénytelen volt ezt az egész nagy anyagot az igazságügyminisztériumban másnak hatáskörébe áttenni, a pénzügyminisztériumban pedig ennek a referense: Pollermann államtitkár úr, sajnos, több mint háromnegyed esztendő óta siílyos operációval kapcsolatban beteg. Ennek folytán azok az emberek, akik ennek a kérdésnek tanulmányozásával s intézésével hosszú idők óta foglalkoztak, nem voltak abban a helyzetben, hogy ezt az újabb javaslatot elkészítsék. A magam részéről hosszú ideig természetesen nem akartam más referensnek átadni ezt az ügykört, mert megvolt a reményem, hogy Pollermann államtitkár gyógyulásával újra az ő kezébe tudom ezt adni s nem volt okom mást tenni. Hangsúlyozom azonban, hogy ennek a rendelkezésnek azokat a részeit, amelyek nóvumok, amelyeket diffikuí57*