Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

402 Az országgyűlés képviselőházának a beszélgetés, többet fognak befizetni, és a bevétel is több lesz. Itt van a közönségnek egy rendkívül nagy kérelme. Hosszú évek óta mondjuk, hogy a szomszédos forgalomban a díjakat mérsékelni kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang: Altalános óhaj!) A mérséklés az első körzetben 25 km-ig 30 fillér, a másodikban 25 km-től 50-ig 20 fillér, 50-től 100 km-ig 30 fillérrel, 100-tól 150 km-ig 10 fillér, 150 km-en felül pedig változatlan. Engedelmet kérek, nem hiszem, hogy ezt megint csak úgy egyszerűen el lehet ütni azzal, hogy ebben pedig semmiféle előny nem rejlik. Van az úgynevezett nullás körzet, amely 15 „ km-ig terjed; itt 1 pengő helyett 50 fillér lesz. Nyugodtan merem állítani, hogy ez a díjmérséklés annyira a nagyközönség érdekében van, hogy ilyenre a mi postatörténetünkben példa még nincs. Ezzel szemben talán csak az a hátrány, hogy én a hibaforrásokat a tehnika fejlődéséver csökkentem. Nem tudok csak az egyik oldalnak előnyöket nyújtani, és nem számolni az igazsággal a másik oldalon. Többet nem kívánok, mint az igazságot. De még akkor is szükségesnek tartottam, mielőtt intézkedések történnének, — igaza van képviselőtársamnak — hogy meghallgassam az érdekeltségek véleményét. Várjuk meg azoknak is az állásfogla-' lását, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy csak áldozatokat tudjak hozni, anélkül, hogy bevételi pluszhoz jutnék. Az életnek kívánságait kívánom megoldani, amelyeket már hosszú évek óta sürgetnek, és amelyeknél alkalmam nyílik a terhek igazságos megosztásával ezt lehetővé tenni. Ezek alapján kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszontválasz joga megilleti. Fábián Béla: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy legelsősorban is Wekerle pénzügyminiszter úrnak válaszoljak. Azért fordultam —~ ismételten hangsúlyozom — a pénzügyminiszter úrhoz, mert a pénzügyminiszter úr felelős ennek az országnak gazdasági helyzetéért (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért csak ő?), a pénzügyminiszter felelős azért, hogy ennek az országnak népére több terhet semmiféle címen ne rakjanak. Ezért fordultam tehát hozzá, s a jövőben is hozzá fogok fordulni épúgy, mint ahogy a Társadalombiztosítónál is tettem, ahol interpellációmmal sikerült megakadályoznom a 10%-os emelést. Épen úgy, amint most megtettem, minden alkalommal igenis a pénzügyminiszter úrhoz fogok fordulni, mert őt teszem felelőssé azért, ha a többi miniszter uraknak megengedi azt, hogy a saját tárcájuk keretén belül bármilyen címen emelést hajtsanak végre. A pénzügyminiszter úr nekem azt mondotta, hogy mondjak emelést, amely az ő minisztersége alatt történt. A miniszter úrnak elsősorban az a válaszom, hogy a pénzügyminiszter úr ennek az országnak pénzügyi vezetését olyan időben vette át. amikor a költségvetés már a maximumra fel volt srófolva; mégis a pénzügyminiszter úr miniszterségének első esztendeje alatt a költségvetést magasabbra srófolta fel, mint az előző évben volt. Ahol ma- ; gasabbak a költségvetés számai, ott nem lehet arról beszélni, hogy csökkentés történt, mert a költségvetés számtételei, bevételei mutatják meg végeredményben, hogy egy ország pénz- j ügyi; kormánya mennyiben veszi igénybe az i ország teljesítőképességét. 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. Másodszor azt méltóztatott kérdezni, hogy még milyen egyéb emelés történt a pénzügyminiszter úr uralma alatt. Az államvasúti személytarifát felemelték. Az államvasúti személytarifa kulcsát felemelték most s ezzel éppen az ország legszegényebb népét sújtották, mert a személyvonati tarifát méltóztattak felemelni. Ugyancsak azt mondta nekem a pénzügyminiszter úr,-, hogy miért vádolom őt azzal, hogy Ő, ha valamit mond, azt nem tartja be. Bocsásson meg a pénzügyminiszter úr, de kénytelen vagyok a pénzügyminiszter urat emlékeztetni arra, hogy a pénzügyminiszter úr többek között a Ház és egész Magyarország nyilvánossága előtt háromszor jelentette ki abból a padból, amelyben most ül, hogy a jövedéki rendeletet visszavonja. Ezt mondja a pénzügyminiszter úr több mint egy esztendő óta s a pénzügyminiszter úr e kijelentésének, amely a Ház nyilt színe előtt történt, még mind a mai napig nem tett eleget. Hogy miért nem tett eleget a pénzügyminiszter úr, arra majd legközelebb a pénzügyminiszter úrhoz intézendő interpellációmban bátor leszek rámutatni. (Simon András: Nem erről van szó!) Miután a pénzügyminiszter úrnak válaszoltam, méltóztassék megengedni, hogy a kereskedelemügyi ministzer úr válasza után ismételten megállapítsam, hogy sajnos, igazam van. A kereskedelemügyi miniszter úr itt beismerte, hogy igenis a telefontarifák emelését célozza. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ezt nem mondottam! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem mondotta!) Farkas tisztelt képviselő úr, én Önt objektív képviselőnek, objektív embernek tartom; ha valahol önnek azt mondják, hogy a hibaarányszámot tízről ötre lecsökkentik, ha azt mondják valahol önnek, hogy most pedig a beszélgetések száma szerint fogják számítani a telefontarifákat, akkor ön azt képzeli, hogy ebből a változásból kifolyólag a kereskedelemügyi miniszter úr kevesebb bevételt akar kapni? (Simon András: De csökkenti a távolsági forgalomban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Igazán kénytelen vagyok azt mondani, amit beszédem elején: amikor a pénzügyminiszter úr azt kérdezte tőlem, honnan tudom, hogy ő emelni akarja a tarifákat, válaszomban rögtön megmondottam, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr mit tervez. Éppen így most is azt mondom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak kell önmagával szemben is és a saját jövő kijelentéseivel szemben is annyi regarddal viseltetni, hogy amikor a holnapi napon egy emelési tarifát terjeszt... (Simon András: Azt nem hallja meg, hogy le is szállítják? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Simon András képviselő urát kérem, maradjon csendben! Fábián Béla: Megmondottam, hogy be akarják burkolni az emelést csokoládéba. Anynyira objektiv voltam, hogy saját beszédemben megmondtam, hogy az emelést a közvéleménynek csoköládéburkolatban akarják beadni. (Simon András: Melyik, közvélemény nevében beszél?) Tisztelt elnök úr, nagyon kérem, mondja meg Simon András képviselő úrnak, hogy he zavarjon! Elnök: Én viszont a képviselő urat is kérem, hogy elmondandóit ne méltóztassék képviselőtársaihoz intézett személyes aposztróf álás alakjában elmondani. Méltóztassék higgadtan a tárgyhoz szólni, nem pedig egyes képviselő-