Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 393 — Fábián Béla: Sok? Gazdasági kérdéshez sok? — Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meg­hosszabbítást megadja. Tessék folytatni be­szédét. Pakots József: T. Képviselőház! Tessék el­hinni, nem önmagamat mulattatom akkor, ami­kor erről a kérdésről beszélek. Egészen komo­lyan és nagyon hangsúlyozottan szeretném a t. miniszter úr jóindulatát ennek az ügynek 'megnyerni. Kétségtelenül a miniszter úr előtt fekszik már ez a memorandum. Valószínűnek tartom, hogy foglalkozott már vele és keresi is a megoldási lehetőségei Sőt toyább megyek, értesülésem szerint pl. a tatarozás kérdésében csakugyan folynak olyan tárgyalások, amelyek lehetővé teszik egy tatarozási kölcsön nyújtá­sát és egy adómérséklést. T. Ház! Mondom, a miniszterelnök úr an­nakidején kijelentette, hogy ez a gazdasági vál­ság világjelenség. De azóta, mióta ez a nagy­szerű kijelentés elhangzott, ezt újra mint egy kitűnő grammofonlemezt forgatják f a túlsó oldalon és a kormányférfiak egymásután, a nélkül, hogy ezen túl valami komoly és valami lényeges munkateljesítménnyel" jönnének a Ház elé. Szóval, módja volna rá a kormánynak, hogy komoly gazdasági programm kidolgozá­sával segítsen rajtunk. Az a mód, amelyet a kormány igen könnyűnek és egyszerűnek tart és amellyel azt hiszi, hogy a gazdasági helyzet kérdését meg fogja oldani, egy külföldi köl­csön megszerzése: a legkényelmesebb pénzügyi és gazdasági politika. Ha sikerül a hágai dol­gokat rendbehozni, ha sikerül pénzt kapni kül­földön, akkor megint beözönlik ide a pénz, és akkor megint el lehet némítani a nyugtalan­kodó és kétségbeesett gazdasági rétegeket; me­gint ugyanazon szellem és rendszer szerint, mint ahogyan a múltban történt, hogy bizo­nyos kedvezéseket juttattak olyan improduktív vállalkozásoknak, amelyek nem hozták meg a nemzeti vagyon számára azt az eredményt, a melyre szükség volt. Megint a szövetkezeteket támogatnák; mint hallom most legutóbb, megint egy szövetkezetet kívánnak támogatni, mert bajbajutott; hallom, Ihogy a mezőgazdasági szö­vetkezetnek megint másfélmillió pengőt mél­tóztatnák juttatni,. — ez a terv van kilátásban, — és hallom, hogy esy másik szövetkezet is bajban van és oda is kerül valami összeg. (Jánossy Gábor: Biztos adatok ezek!) Hallom. (Jánossy Gábor: «Hallom»-ra nem adok! —­Fábián Béla: Itt van két miniszter, majd meg­mondják!) Remélhetőleg nem igaz. (Jánossy Gábor: Akkor fel sem hoznám! — Fábián Béla: Várjon a képviselő úr! Nem lehet annyi pénz az országban, amennyit a szövetkezeteknek oda nem adnának!) Amikor tehát azt látjuk, hogy nincs meg a gazdasági élet komoly racionali­zálása, hogy a gazdasági élet követelményeit nem olyan irányban fejlesztik ki, amint az a közszükségleteknek megfelel, ugyanakkor azt látjuk, hogy kedvezmények formájában érvé­nyesül az igazság, , Az építőipari válságot is leginkább az idézte elő, hogy nem lehet olcsón építeni, mert van egy építőipari kartell, amely olyan horri­bilis magasra emelte az építőanyagok árát, hogy lehetetlenség olcsón építkezni. Mióta sür­getjük már a kartelltörvényt, milyen régen be­igérték ezt s még mindig nincs szerencsénk itt, a Ház asztalán javaslat alakjában üdvözölni a kartelltörvényt. Érthető dolog, hogy amikor ilyen kedvezményezettségek állnak fenn, akkor elvész a jó ügy. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. Tisztelettel kérem a miniszter^ urat, méltóz­tassék az építőipari válság problémájával fog­lalkozva, az építőipari mestereknek ezt a me­morandumát komoly megfontolás és végrehaj­tás tárgyává tenni. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván nyi­latkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Az idő igen előrehaladott és Öt órakor a^ pénz­ügyi bizottság tart ülést, amelyen természete­sen nekem jelen kell lenneimEn így ezzel a fel­vetett problémával nem kívánok részletesen foglalkozni, csak megnyugtatom a képviselő urat, hogy ha a memorandum őt érdekelte, ta­lán arról is informálták, hogy két ankétet tar­tottam ebben az ügyben azokkal, akik a memo­randumot benyújtották, hogy a lehetőségeket vagy jó gondolatokat abból a memorandumból igyekezzünk a megvalósítás felé vinni. Azt hi­szem azonban, a képviselő úr el fogja ismerni, hogy ennek a kérdésnek a megoldása tulajdon­képpen egy nagy akadályba ütközik és ez a megfelelő pénz kérdése, amelyet a mai hitel­viszonyok között még nem lehet előteremteni, mert hiszen építésekre természetesen hosszú lejáratú hitelek kell, hogy rendelkezésre állja­nak, amely hossszú lejáratú hiteleket tudvale­vőleg nálunk még mindig nem lehet megkapni. Ebben a tekintetben azonban remények van­nak, mert de facto a külföldi pénzpiacon elhe­lyezett hosszú lejáratú kölcsöneink árfolya­mának emelkedő tendenciája arra enged kö­vetkeztetni, hogy a hosszú lejáratú hitelek előtt is meg fognak nyilni ezek a pénznyujtó piacok. En már a múlt esztendőben az adómérséklések terén igen messzemenő javaslattal léptem a Ház elé, amelyet szívesek voltak törvényerőre emelni. Nagyon sajnálom, hogy ezek a javas­latok megfelelő eredménnyel nem jártak a ház­építés terén, ami természetesen — mint mon­dottam — a pénzviszonyokra vezethető vissza. Amennyiben szükséges, ezeket az akkor rövid lejáratra megszabott adóengedményeket termé­szetesen megfelelően meg kell hosszabbítanunk és e tekintetben bátor leszek még javaslatokkal jönni a Ház elé, (Általános helyeslés.) mert ez az év elveszett s azt a célt, amelyet a rövid terminusok kitűzésével el akartunk érni, hogy mindjárt tavaly segítsünk a helyzeten, nem sikerült elérni. Ezeket a terminusokat tehát megfelelően rendezni kell és amnnyiben erre szükség lesz, természetesen törvényes felhatal­mazást fogok kérni. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) A kormány azonban egyes intézkedésekkel igyekszik ezen a dolgon segíteni. Bátor vagyok felhívni a t. képviselő úr figyelmét arra, hogy éppen azért, mert magam is azok közé tarto­zom, akik még nem látják a lakáskérdést Buda­pesten megoldottnak, sőt azt hiszem, hogy kü­lönösen a családi házak építése terén igen sok teendő vár reánk, az óhegyi telep megépítésével is igen jelentékeny lépést kívánunk tenni ezen a téren. Remélem, hogy nem olyan módon fog­juk ezt tenni, mint ahogyan némelyek feltün­tetni akarják, — nem tudom, mi okból — hanem egyszerűen úgy, hogy megfelelő magánhitelt szerzünk, amely azután törleszthető lesz az illetők lakpénzéből. Ezen az úton remélhetőleg sikerülni fog ezt a kérdést megoldani. Azt hiszem, hogy ugyancsak a lakáskérdést fogja szolgálni az is, ha mi revízió tárgyává tesszük r azokat az egyéb nehézségeket, amelyek az építést akadályozzák. Lépéseket tett a kor­mány abban az irányban, hogy revízió alá vé­tessék a mi építési szabályzatunk, amely már nem felel meg a modern kor építési tehnikájá­56

Next

/
Thumbnails
Contents