Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 393 — Fábián Béla: Sok? Gazdasági kérdéshez sok? — Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni beszédét. Pakots József: T. Képviselőház! Tessék elhinni, nem önmagamat mulattatom akkor, amikor erről a kérdésről beszélek. Egészen komolyan és nagyon hangsúlyozottan szeretném a t. miniszter úr jóindulatát ennek az ügynek 'megnyerni. Kétségtelenül a miniszter úr előtt fekszik már ez a memorandum. Valószínűnek tartom, hogy foglalkozott már vele és keresi is a megoldási lehetőségei Sőt toyább megyek, értesülésem szerint pl. a tatarozás kérdésében csakugyan folynak olyan tárgyalások, amelyek lehetővé teszik egy tatarozási kölcsön nyújtását és egy adómérséklést. T. Ház! Mondom, a miniszterelnök úr annakidején kijelentette, hogy ez a gazdasági válság világjelenség. De azóta, mióta ez a nagyszerű kijelentés elhangzott, ezt újra mint egy kitűnő grammofonlemezt forgatják f a túlsó oldalon és a kormányférfiak egymásután, a nélkül, hogy ezen túl valami komoly és valami lényeges munkateljesítménnyel" jönnének a Ház elé. Szóval, módja volna rá a kormánynak, hogy komoly gazdasági programm kidolgozásával segítsen rajtunk. Az a mód, amelyet a kormány igen könnyűnek és egyszerűnek tart és amellyel azt hiszi, hogy a gazdasági helyzet kérdését meg fogja oldani, egy külföldi kölcsön megszerzése: a legkényelmesebb pénzügyi és gazdasági politika. Ha sikerül a hágai dolgokat rendbehozni, ha sikerül pénzt kapni külföldön, akkor megint beözönlik ide a pénz, és akkor megint el lehet némítani a nyugtalankodó és kétségbeesett gazdasági rétegeket; megint ugyanazon szellem és rendszer szerint, mint ahogyan a múltban történt, hogy bizonyos kedvezéseket juttattak olyan improduktív vállalkozásoknak, amelyek nem hozták meg a nemzeti vagyon számára azt az eredményt, a melyre szükség volt. Megint a szövetkezeteket támogatnák; mint hallom most legutóbb, megint egy szövetkezetet kívánnak támogatni, mert bajbajutott; hallom, Ihogy a mezőgazdasági szövetkezetnek megint másfélmillió pengőt méltóztatnák juttatni,. — ez a terv van kilátásban, — és hallom, hogy esy másik szövetkezet is bajban van és oda is kerül valami összeg. (Jánossy Gábor: Biztos adatok ezek!) Hallom. (Jánossy Gábor: «Hallom»-ra nem adok! —Fábián Béla: Itt van két miniszter, majd megmondják!) Remélhetőleg nem igaz. (Jánossy Gábor: Akkor fel sem hoznám! — Fábián Béla: Várjon a képviselő úr! Nem lehet annyi pénz az országban, amennyit a szövetkezeteknek oda nem adnának!) Amikor tehát azt látjuk, hogy nincs meg a gazdasági élet komoly racionalizálása, hogy a gazdasági élet követelményeit nem olyan irányban fejlesztik ki, amint az a közszükségleteknek megfelel, ugyanakkor azt látjuk, hogy kedvezmények formájában érvényesül az igazság, , Az építőipari válságot is leginkább az idézte elő, hogy nem lehet olcsón építeni, mert van egy építőipari kartell, amely olyan horribilis magasra emelte az építőanyagok árát, hogy lehetetlenség olcsón építkezni. Mióta sürgetjük már a kartelltörvényt, milyen régen beigérték ezt s még mindig nincs szerencsénk itt, a Ház asztalán javaslat alakjában üdvözölni a kartelltörvényt. Érthető dolog, hogy amikor ilyen kedvezményezettségek állnak fenn, akkor elvész a jó ügy. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. Tisztelettel kérem a miniszter^ urat, méltóztassék az építőipari válság problémájával foglalkozva, az építőipari mestereknek ezt a memorandumát komoly megfontolás és végrehajtás tárgyává tenni. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Az idő igen előrehaladott és Öt órakor a^ pénzügyi bizottság tart ülést, amelyen természetesen nekem jelen kell lenneimEn így ezzel a felvetett problémával nem kívánok részletesen foglalkozni, csak megnyugtatom a képviselő urat, hogy ha a memorandum őt érdekelte, talán arról is informálták, hogy két ankétet tartottam ebben az ügyben azokkal, akik a memorandumot benyújtották, hogy a lehetőségeket vagy jó gondolatokat abból a memorandumból igyekezzünk a megvalósítás felé vinni. Azt hiszem azonban, a képviselő úr el fogja ismerni, hogy ennek a kérdésnek a megoldása tulajdonképpen egy nagy akadályba ütközik és ez a megfelelő pénz kérdése, amelyet a mai hitelviszonyok között még nem lehet előteremteni, mert hiszen építésekre természetesen hosszú lejáratú hitelek kell, hogy rendelkezésre álljanak, amely hossszú lejáratú hiteleket tudvalevőleg nálunk még mindig nem lehet megkapni. Ebben a tekintetben azonban remények vannak, mert de facto a külföldi pénzpiacon elhelyezett hosszú lejáratú kölcsöneink árfolyamának emelkedő tendenciája arra enged következtetni, hogy a hosszú lejáratú hitelek előtt is meg fognak nyilni ezek a pénznyujtó piacok. En már a múlt esztendőben az adómérséklések terén igen messzemenő javaslattal léptem a Ház elé, amelyet szívesek voltak törvényerőre emelni. Nagyon sajnálom, hogy ezek a javaslatok megfelelő eredménnyel nem jártak a házépítés terén, ami természetesen — mint mondottam — a pénzviszonyokra vezethető vissza. Amennyiben szükséges, ezeket az akkor rövid lejáratra megszabott adóengedményeket természetesen megfelelően meg kell hosszabbítanunk és e tekintetben bátor leszek még javaslatokkal jönni a Ház elé, (Általános helyeslés.) mert ez az év elveszett s azt a célt, amelyet a rövid terminusok kitűzésével el akartunk érni, hogy mindjárt tavaly segítsünk a helyzeten, nem sikerült elérni. Ezeket a terminusokat tehát megfelelően rendezni kell és amnnyiben erre szükség lesz, természetesen törvényes felhatalmazást fogok kérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány azonban egyes intézkedésekkel igyekszik ezen a dolgon segíteni. Bátor vagyok felhívni a t. képviselő úr figyelmét arra, hogy éppen azért, mert magam is azok közé tartozom, akik még nem látják a lakáskérdést Budapesten megoldottnak, sőt azt hiszem, hogy különösen a családi házak építése terén igen sok teendő vár reánk, az óhegyi telep megépítésével is igen jelentékeny lépést kívánunk tenni ezen a téren. Remélem, hogy nem olyan módon fogjuk ezt tenni, mint ahogyan némelyek feltüntetni akarják, — nem tudom, mi okból — hanem egyszerűen úgy, hogy megfelelő magánhitelt szerzünk, amely azután törleszthető lesz az illetők lakpénzéből. Ezen az úton remélhetőleg sikerülni fog ezt a kérdést megoldani. Azt hiszem, hogy ugyancsak a lakáskérdést fogja szolgálni az is, ha mi revízió tárgyává tesszük r azokat az egyéb nehézségeket, amelyek az építést akadályozzák. Lépéseket tett a kormány abban az irányban, hogy revízió alá vétessék a mi építési szabályzatunk, amely már nem felel meg a modern kor építési tehnikájá56