Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának S 77. ülése 1930 április 2~án, szerdán. 389 kiáltások a szélsőbaloldalon: Mit csináltak?) Ismerem a memorandumot, olvastam a leveleket is, kivágott aláírásokkal. A memorandumok névtelenül jelentek meg, van nálam is egy csomó. (Zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ez nem férfias dolog!) Ez nem vall fegyelmezettségre és ez önökben éppúgy aggodalmat kell. hogy keltsen, mint ahogy bennem kelt aggodalmat. Nem szolgáltattam okot arra, — legkevésbbé a fogalmazói karral szemben — hogy bárki is kételkedjék bennem. (Zaj.) örülök azonban annak, hogy egy felfogásban és nézetben vagyok velük, mert a pléhgallérosoktól felfelé, a magasabb rangúaktól indult ki ez az agitációs munka, és azt hiszem, nem saját érdekükben, hanem az alsóbb fokozatban levő kollégáik érdekében indították meg ezt a mozgalmat. Ebben teljesen egyetértek velük. En is inkább az alsóbb fokozatokban kívánom a megélhetést biztosítani, mert ezek sokkal rosszabbul vannak ellátva, mint a felsőbb fokozatok. (Zaj.) Ez a célom. Ugyanazokat az illetményeket juttatni, mint amilyeneket juttattunk a felügyelői karban. Az érdemes detektív-testülctről természetszerűleg szintén gondoskodni kívánóik. Az a tervem és szándékom, hogy a fizetésrendezést az ellenőrzési díjakból szeretném véghezvinni. Ezek az összegek befolynak, azonban a költségvetésben nem szerepelnek. Ha ezeket az összegeket használom fel, amelyek teljes fedezetét nyújtanák ennek a fizetésrendezésnek, arányosításnak, akkor ezeket az Összegeket a jövőben a költségvetésben szerepeltetni kell és mint. bevételi tételt kell a költségvetésbe felvenni. Itt még a pénzügyi kormányzattal kell a tárgyalásokat lefolytatni, mert ezzel emelkedik a nyugdíjba beszámítható fizetések összege. Csak ez az egy differencia van még, amely eldöntésre vár. (Fábián Béla: Eddig mire ment ez a pénz?) Az ellenőrzési díjak az összes kategóriák között bizonyos kulcsok szerint szétosztattak. Az az összeg, amely rendelkezésre áll, körülbelül 910.000 pengő. Ez nem szükséges teljes Összegében a rendezésre, még egy szuperplusz marad. Ezt akarom felhasználni az ellejti' őrzési szolgálat átalánymegváltása címén, amely kisebb összegű lesz annál, mint ami most kiosztásra kerül, de mindenesetre igazságosabb elosztású lesz, és mindenesetre rendeztetik az illetmény olymódon, hogy az nyugdíjba beszámítható lesz. En nem késtem ezzel a kérdéssel, mert a költségvetés július 1-ével lép életbe. Remélem, hogy addig ezt a kérdést is nyélbe tudom ütni. (Pakots József: Nagyon helyes!) Mit tetszik mondani? (Friedrich István: Nem lehet haragudni, ha azt mondják: nagyon helyes!) Csak nem értettem, hogy mit mond a képviselő úr. Ha így áll ez a dolog, akkor bölcsen be méltóztatnak látni, hogy az én eljárásom ebben a kérdésben teljesen korrekt és teljesen helyes volt. Akkor, amikor én a felügyelői karnak megadtam az illetményrendezést, tisztában voltam azzal, hogy a fogalmazói karra is kell, hogy rákerüljön a sor. (Fábián Béla: Jobb lett volna egyszerre megcsinálni!) Nem volt meg az idő és a lehetőség, iFábián Béla: Mi hajtotta a miniszter urat?) A költségvetés benyújtása. (Fábián Béla: Bocsánatot kérek, .ha méltóztatott tudni, hogy gyorsan el lehet intézni, akkor lehetett volna várni!) Azt én tudom megállapítani, hogy lehetséges-e, vagy nem. A képviselő úr nem ismeri azokat a nehézségeket, amelyek ennek a kérdésnek megoldása körül voltak, nem tudja, hogy milyen^ kalkulációkkal, átdolgozásokkal, nap-nap után változott viszonyok között kellett a kérdést megoldani, míg az összes kategóriákra nézve sikerült a megoldást megtalálni. Elérkeztünk abJhoz az időhöz, amikor be kellett nyújtani a költségvetést, hiszen már ez is majdnem három heti ikésedelmet idézett elő. De a kérdés megoldható s remélem, hogy ebben a keretben meg is fogom tudni oldani. Most áttérnék az átszervezési kérdésre. Képviselőtársam felolvasta azt a beszédemet, amelyet az államrendőrség jubileuma alkalmával a rendőrtisztikar előtt mondottam. Itt az egység kidomborítása alkalomszerű volt, mert az egységes m. kir. államrendőrség célszerűségét és hasznosságát kívántam kidomborítani. A rendelkezés, amelyet tervezünk, adminisztratív rendelkezés, nem szervezeti rendelkezés oly értelemben, hogy akár a rendészetet kívánnám más minisztérium hatáskörébe tenni, vagy pedig a belügyminiszter hatáskörében meghagyva militarizáljam a rendőrséget. E kérdésekről szó sincs, amint közbeszólások alakjában is megjegyeztem. Méltóztassanak teljesen tisztában lenni azzal, hogy én nem tudok belügyminisztert elképzelni, aki a rendőrség felügyeleti,, ellenőrzési és rendelkezési jogát kezéből kiadná, vagy legalább is csonkítani, csorbítani engedné. Méltóztassanak tehát tisztában lenni azzal, hogy a legélesebben szembehelyezkednék az ilyen tervvel, amiről nincs szó, nem volt szó, de nem is lőhet szó,—de ha mégis előkerülne, a legélesebben szembelhelyezkednék vele és a konzekvenciákat feltétlenül levonnám. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Teljes lehetetlenség ugyanis polgári államban, hogy a polgári rendőrség fölött ne maga a rendőrség feje, a belügyminiszter rendelkezzék. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Az a szervezés, amelyet keresztül akarunk vinni, bürokratikus intézkedéseket és takarékosságot is jelent, mert túl kicsinek tartjuk az országot arra, hogy kerületekre osztva tartsuk fenn az ország rendjét. Magam személyesen jártam végig a kerületi főkapitányságokat és személyes tapasztalatból láttam, hogy túlméretezettek. Ha ezeknek kifejlesztését kívánjuk, akkor több kerületi főkapitányságnak palotát kell építeni, mert vagy bérelt helyiségben, vagy nem megfelelő helyiségben van. Ez óriási megterheléssel járna az államra és nagy személyi megterhelést is jelentene. Ezért határoztuk el magunkat arra, ami feltétlenül megtakarítással jár és ami magát az ügymenetet is egyszerűsíti és nem bürokratizál. Lehetetlen, hogy egy kerületi főkapitányság számára, ahol 5—600 fellebbezés van, egészen külön apparátust tartsunk. Azért akarjuk, a szervezet egységének megóvása végett, a m. kir. rendőrségi felügyelői intézmény létesítését, amely igen kis apparátust igényel csak s amely az egység megóvásával s az ellenőrzés foganatosításával lesz megbízva, hogy maga a miniszter is állandóan tájékozva legyen az ország rendészetének állapotáról, de a szervezetek mikénti működéséről is. Az ő felügyeleti jogkörébe személyi és ezzel kapcsolatos ügyek referálása tartoznék. Ellenben be kell állítani egy másodfokú rendőrhatóságot, amit ma a kerületi főkapitányság jelent. Ezt nem a belügyminisztériumban, de Budapesten akarjuk elhelyezni, a nevét sem fixíroztuk még le, tálán rendőrigazgatóság lesz a neve és itt a fellebbezési ügyek intéztetnének. Bürokratikus és adminisztratív szempontból mindenesetre olcsóbbnak és praktikusabbnak is tartjuk ezt az új elgondolásunkat. Ezek azok a ter-