Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

386 Az országgyűlés képviselőházának 3 képviselő úr!) Az indokolása annak, hogy miért nem lehet a fizetést rendezni a rendőrfogalmazóknál... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úr magyarázza nekem? Már egy hónapja foglalkozom vele! — Kuna P. András: Csak Az Est meséli! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: Mikor Az Est mesélni kezd!) Meg van állapítva, nemcsak approximativ számmal, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy minden körülmények között legfeljebb csak 452.000 pengő többletet jelentene a fogalmazási kar fizetésének rendezése. (Scitovszky Béia belügyniszter: Es mi van a detektivekkel?) A detektivekről is most kezd megemlékezni a t. miniszter úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Éppúgy foglalkozom vele egy hónap óta, mint ahogy a képviselő úr egyáltalában nem foglalkozott vele! — Fábián: Béla: Evek óta foglalkozik vele! — Scitovszky Béa belügyminiszter: Rendőrség is van!) Természetes, hogy mindig a rendőrség egyeteméről beszéltem. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A fogalmazói kar nem egyetem! — Fábián Béla: De egyetemi végzettségük van! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Az más vonatkozású!) Ebben sincs igaza a miniszter úrnak, sőt tovább megyek, bizonyos terminológiákkal sincs tisztában a miniszter úr, (Ellentmondások a jobboldalon.) mert folyton karhatalomról beszél. T. Ház! Legyünk tisztában azzal, hogy mi a karhatalom. A karhatalom a rendőrség kebeléből kialakított egység, amelyet bizonyos alkalmakra, bizonyos szolgálatra kiküldenek. Nincs külön karhatalom. Az egész rendőrséget, vagy a felügyelői kart és az őrszemélyzetet nem lehet karhatalomnak nevezni; karhatalom csak a rendőrség kebeléből esetről-esetre kiküldött egység. A miniszter úr és a belügyi államtitkár úr folyton arról beszélnek, hogy a karhatalmi szolgálatot teljesítők fizetését kívánták rendezni. (Fábián Béla: Hát a fogalmazók nincsenek éppúgy kinn? Azok is kinn vannak! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Az más!) Egyáltalán nagyon sérelmes volt a fogalmazási karral szemben elfoglalt álláspontjuk, amely ezekben a nyilatkozatokban igen nyers formában jutott kifejezésre, mert a fogalmazói kar nem érdemelte meg a miniszter úrnak ezt az álláspontját. A miniszter úrnak a múltban nem is ez volt az álláspontja róluk. A fogalmazási kar, hogy ezzel a szóval éljek, éppen olyan, sőt fontosabb karhatalmi szolgálatot teljesített, mint a felügyelői kar, hiszen az ő jogvégzettségük őket egyenesen arra predesztinálta, hogy a fontosabb közbiztonsági eseteknél, felvonulásoknál, tüntetéseknél ott legyenek és ők irányítsák az egész ellenőrzést, a közbiztonsági szolgálatot ők vezessék, ők voltak az elöljárók, a hozzájuk beosztott felügyelő már az ő utasításuk szerint volt kénytelen eljárni. Ez termés-zetes is. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Éppen úgy, mint a szolgabíró és a főszolgabíró!) Majd erről is beszélek, ez egészen más. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy! Ez ugyanaz! Itt van köztünk a nézeteltérés!) Ne méltóztassék ezt a kérdést, mint újszerű kérdést itt felvetni; akkor, úgylátszik, a miniszter úr eddig nem volt vele tisztában és azok a rendelkezések... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Most jövök tisztába azzal, hogy a képviselő úr nincs tisztában!) Ezzel a szójátékkal csak önmagát jellemzi a t. miniszter úr. Nem komoly dolog, amit most mondott. Mondom, azok az intézkedések, amelyeket most tett, mind azt bizonyítják, hogy nem értette át az egész (kérdést. Amikor at. minisz77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. ter úr a fogalmazási kart szembeállította a rendőrfelügyelői karral (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem állítottam szembe!), akkor ezt az egységes szellemet súlyosan megsértette és jogtalanul és igazságtalanul súlyos sérelemmel illette a rendőrfogalmazói kart, (Fábián Béla: Megbüntette intelligenciájukat!), amely erre nem szolgált rá s főként nem szolgált rá felelősségteljes állásánál és annál a funkciónál fogva, amelyet végez. A tüntetéseknél^ és nagyon fontos állambiztonsági alkalmaknál a jogvégzett embereknek jogi mérlegelésére van szükség, hogy a beavatkozás pillanatát és mértékét megállapítsák. Ezt a rendőrfogalmazói kar a maga jogi tudása szerint mindig el is végezte. Nem lehet katonai végzettségű emberekre bízni azt, hogy politikai, vagy más ilyen vonatkozású eseményeknél ők bírálják el, mikor használhatnak karhatalmat. Itt már a büntetőjognak és a jogászi gondolkozásnak olyan ismeretével kell rendelkezni, amely őket abban a nehéz és súlyos pillanatban abban a helyzetbe hozza, hogy tudják, mikor kell közbelépniök, vagy milyen intézkedést kell elrendelniük. T. miniszter úr, furcsa dolog az, amit önök elkövettek a felü°'velői kar jobb javadalmazásával. A rendőrfogalmazói kart, amely egyetemi végzettségű, tehát sokkal magasabb iskolai képzettségű, rosszabb anyagi «helyzetbe hozták. En szociális érzékű ember vagyok, nem teszek kivételt a rendőrségnek egyik rétegével szemben sem. En azt kívánom, — ami azután keresztül is ment, — hogy a rendőrfelügyelői karral hasonló elbánásban részesüljön a fogalmazói kar is. Szükségesnek tartom azonban már most megkérdezni a t. miniszter urat ... (Fábián Béla: Nem ment még keresztül!) A miniszter úr magáévá tette! (Gál Jenő: Útban van! — Fábián Béla: Dehogy van! Előbb mondta a belügyminiszter úr, hogy még nincs elintézve! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs még elintézve! — Gál Jenő: Majd megszüli, lassanként!) Le akarom szögezni itt, interpellációm keretén belül, hogy a miniszter úr a tegnapi napon a pénzügyi bizottság ülésén határozott Ígéretet tett, hogy hasonló módon fog rendeztetni a fogalmazói karbeli tisztviselők fizetése is. Ez az igéret ikötelező a miniszter úrra. Nyugvópontra kell hozni ezt a nyugtalanságot. Ezt épp úgy adresszálom a belügyi államtitkár úrra is. aki egészen szerencsétlen nyilatkozatokat tett ebben az ügyben, amelyek igazán nem szolgálták azt az egységes szellemet... (Sztranyavszky Sándor: Ezentúl meg fogom kérdezni a képviselő urat, milyen nyilatkozatot tegyek, hogy az helyes legyen!) Nekem azonban jogom van kritizálni. (Sztranyavszky Sándor: Majd kérni fogom, hogy tanítson ki!) Nem akarom kitanítani, de jogom van kritizálni! (Sztranyavszky Sándor: Hogyne! Állok elébe a kritikának, de nekem jo^om van arra megjegyzést tenni!) Akármennyire érzékenykedik az államtitkár úr, énvelem szemben, tisztelt államtitkár úr, önnek nincs joga semmiféle ilyen hangra, mert énnekem jogom, törvényhozói kötelességem, ho°"v Önt kritizáb'am, ha szerintem helytelenül jár el. (Sztranyavszky Sándor: Önnek is van joga engem kritizálni, nekem is van jogom az ön kritizálását kritikával illetni!) Helyes, tessék felállni és tessék beszélni. Változnak azonban az idők, t. Ház! Amikor az államrendőrség újjászervezésének, illetőleg a rendőrség államosításának tizedik évfordulóját méltóztattak ünnepelni, akkor az