Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 8 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 387 igen t. belügyminiszter úr igen értékes és szép allokációt intézett az államrendőrséghez. Ennek van egy passzusa, amelyet felolvasok csak azért, hogy lássák itt azt az ellentétet, azt a kontradikciót, amely a külön fizetési kísérlet és az akkori felfogás között mutatkozik. Mert hiszen ennek a külön fizetési kísérletnek, ennek az egyoldalú fizetésrendezési kísérletnek hátterét és tendenciáját kutatom most. Ez nem olyan egyszerű kérdés, és mindazokban a nyilatkozatokban is, amelyek elhangzottak, veszedelmes lehetőséget látok abban a tekintetben, hogy mire célzott ezzel a t. kormány. Amikor a tízesztendős évforduló volt, akkor a t. miniszter úr a következő igen szép és meleg szavakat intézte az államrendőrséghez (olvassa): «Az átszervezés nagy eredményét abban látom, hogy azóta a közbiztonsági és rendészeti feladatok megoldása egységes irányelvek szerint történik az egész ország területén, tr továbbá egységes elv szerint történik a rendőri szolgálat r ellátása, a tisztikar és legénység szellemi és anyagi javainak ápolása.» Elnök:

1 A képviselő úr beszédideje lejárt. Pakots József: Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Pakots József (tovább olvassa): «Egyöntetű az elméleti és p-^akorlati továbbképzésnek módja_ -és iránya, a sportszeretet ébrentartásának és fejlesztésének gondozása, végül, de nem utolsó sorban, a külfölddel való érintkezések és kapcsolatok gyors és közvetlen lehetősége. Az egységes munkában és egységes vezetésben rejlő ez a hatalmas erő nemcsak azzal a kedvező eredménnyel járt, ho^^ az egész rendőri testület meg tud felelni a hivatásával járó nehéz feladatoknak, hanem azzal is, hogy működését és belső lelkivilágát oly egységes, erkölcsileg emelkedett szellem hatja át, mely példát mutat és tiszteletet parancsol.» A rendőrség 10 esztendős évfordulóján a t. miniszter^ úr folyton a rendőrség fennállott szervezetének egységéről és szellemi egységről beszélt. Most mit látok? Két másik kérdésem éppen erre vonatkozik. Azt látom, hogy ismét átszervezésre készülnek a rendőrségnél. Meg kéli kérdeznenv hogy miért? Nem vált be az a szervezeti egység és az a rendszer, amely az államrendőrségen 10 esztendőn keresztül érvényesült, hogy hirtelen új gondolata merül fel a t. kormánynak? Nekem ne méltóztassék azt mondani, hogy az adminisztráció egyszerűsítése miatt méltóztatnak ezt csinálni, mint ahogy a t. kormány megállapította. Mert megszüntetik az öt vidéki kerületi kapitányságot, amelyeket a kormány állított fel; szervezni fognak a belügyminisztériumban egy rendőrigazgatóságot és azonkívül karhatalmi és egyéb vonatkozású ügyek intézésére — amint megjelölték — egy országos rendőrfőfelügyelői állást szerveznek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Felügyelői!) Hát országos felügyelői állást. Nem ez a fontos ebben, hanem az, hogy újra egy állás lesz. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy!) Minthogy az országos főkapitányi állást rekonstruálni, vagy bevezetni nem lehet, csinálnak ilyen állást. De nem ok nélkül van nyugtalanság a közvéleményben, attól a tendenciától vezettetve, amely mindig minden törvényreformnál megmutatkozik, hogy itt a kormánynak valamilyen mástermészetű céljai vannak, amikor saját alkotásait bizonyos időpontokban elkezdi reformálni. Ennél az esetnél nyilván- ! valóvá válik, hogy itt ismét az a centralisztikus törekvés intézményesíttetik, amelyet a vármegyei és fővárosi törvényjavaslatnál olyan szeretettel méltóztatott és méltóztatik képviselni. Arról beszélnek, hogy a rendőrség tisztikarának kettéosztása, ilyen természetű különválasztása, azt a tendenciát szolgálja, hogy a felügyelői karhoz tartozó tisztviselők, valamint a rendőrszemélyzet, teljesen katonai fennhatóság alá fog kerülni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ugyan, képviselő úr! Azt hiszi, akad erre belügyminiszter?) T. miniszter úr, erre nem vagyok illetékes önnek választ adni. Én megint csak információmra hivatkozom. Az én információim szerint a belügyminiszter úr maga sem marad meg. Információim szerint a honvédelmi minisztérium ós a belügyminisztérium közös vezetés alá fog kerülni és miniszter helyett a belügyi közigazgatási kérdésekben egy belügyi államtitkár fog dirigálni. Hogy ki lesz a közös minisztérium, a honvédelmi és belügyminisztérium feje, erre vonatkozólag megint úgy szólnak az információim, hogy egy igen duzzadó energiájú és új csillagként jelentkező kormánytag, a honvédelmi miniszter úr, aki már bele is avatkozott belügyi igazgatási kérdésekbe; nem tudom, tudja-e a miniszter úr? (Kuna P. András: Jóslás!) Mert amikor itt a frontharcosok új szövetsége akart megalakulni, amikor a hadifoglyoknak szövetsége akart megalakulni, alkkor Bezegh-Huszágh főkapitány úr a honvédelmi miniszterhez ment fel — ő hívatta magához a főkapitány urat — és a honvédelmi miniszter úr rendelte el, hogy ne engedélyezze ezt a két alakulatot. (Gál Jenő: Ezt Scitovszky belügyminiszter úr nem engedi! Nem lehet!) Miért mondja akkor a belügyminiszter úr, hogy nem akad belügyminiszter, aki ehhez hozájárul. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az a kérdés, igaz-e?) Ez igaz. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem igaz, képviselő úr! Én csak jobban tudom. — Gál Jenő: Talán elhallgatták a miniszter űr előtt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Én adtam az utasítást!) Kétségtelen, hogy ezt a rendelkezést maga a honvédelmi miniszter úr adta ki. Mindezek a körülmények bennünk azt az aggályt keltik, hogy az átszervezésnek ez a formája a belügyminisztérium eddigi hatásköréből kiveszi a rendőrség bizonyos részeit és pedig kiveszi a közbiztonsági rendészetet és kiveszi az igazságügyi rendészetet és egyedül csak a közigazgatási rendészetet hagyja meg. Az igazságügyi rendészet, hír szerint, az igazságügyminiszter úr fennhatósága alá fog kerülni. Szóval ilyen szépen felosztják egymás között ezeket a hatásköröket. De egy bizonyos, az, hogy a rendőri felügyelői kar és az őrszemélyzet közvetlenül a honvédelmi miniszter úr, illetőleg az új formában megalakult közös minisztérium fennhatósága alá fog kerülni. Igen t. Ház! Ezek azok az értesüléseim, amelyek bennem komoly aggodalmakat keltettek (Gál Jenő: Szenzációs!) és én azt tartom, hogy a kormánynak kötelessége ezekkel a híresztelésekkel szemben a legkomolyabb nyilatkozatokat tenni, mert az mégsem lehetséges, hogy itt állandóan diktatúráról és diktaturás kísérletekről beszéljenek. Elég szomorú és nehéz helyzetben van az ország és nekünk sokkal jobban kell vigyázni az egész világ közvéleménye előtt, hogy rólunk a legjobb és legalkotmányosabb felfogást tudja magának megalkotni, hogysem itt ilyen diktaturás kísérletek terjesztését vagy ilyeneknek megkísér55*