Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

384 Az országgyűlés képviselőházának most, hogy olyan részletekről beszéljek, amelyek még egészen tisztázva nincsenek, de azt mindenesetre kinyilatkoztathatom, hogy ez a kérdés igen rövid időn belül megoldódik és ezáltal, azt hiszem, a kisiparosságnak nagyon is a segítségére sietünk. (Helyeslés johbofelől.) Annál is inkább fontosnak tartom ezt, mert ha utánanézek a háborúelőtti időknek és a mai időknek is, azt látom, hogy a személyi hitel az a terület, ahol a hitelezőt tulajdonképpen nem éri soha veszteség, mert hiszen a háborúelőtti 10 év adatait Összeállítottam és ezekből kitűnt, hogy három percentet tett ki összesen a veszteség, most pedig az Ioksz-nál a személyi hiteleknél fél percent veszteség sem mutatkozik, sőt tartalékolás alapján még nyereség is van. Ebben a tekintetben tehát azt a megnyugtató kijelentést tehetem, hogy ez a kérdés rövidesen megoldásra fog kerülni. Ami az export problémáját illeti, én a magam részéről a legmelegebben nemcsak támogatom, hanem minden eszközzel előmozdítani is kívánom és épnen én voltam az, aki, mint közgazdasági miniszter, annakidején az exporthitelt a kisipar részére is lehetővé tettem. Itt különösen sokat lehetne segíteni, a helyzeten, lia a kisipar különböző ágai ep^ kicsit organizálódnának és éppen azért az a bútordolog, amelyet igen t. képviselőtársam megemlített, példáját adja annak, hogy ezen az úton eredményeket lehet elérni. Annál is inkább ajánlom azt, hogy erőteljesebben organizálódjék a kisipar ebben az irányban, mert — adatot most nem tudnék mondani — az exporthitel nem egészen hat százalék körül mozog, tehát olyan hitel a mai viszonyok között, amely a legolcsóbb. Éppen ezért az ipari exportintézetet is utasítottam, hogy a legsürgősebben készítsen elő terveket, álljon össze a kisipar megfelelő szervezteivel és konkrét terveket mutassanak be nekem, hogy ezzel a hitelnyújtással a kisipari exportot előmozdítsuk. Az ipartestületi problémát illetőleg az a válaszom, hogy azt hiszem, hogy ez a kérdés olyan irányba terelődött, amely a kérdésnek legjobb megoldásaként mutatkozik. Azelőtt az ú. n. kézműveskamarát kívánták, már pedig országos kézműveskamara akkor, mikor több kamara nincsen, nem indokolt dolog. Nagyon örülök, hogy a kisiparosság hallgatva vezetőire, egységes táborba tömörült ebben a kérdésben és az ipartestületek reformján át akarja ezt a kérdést megoldani. En ezt a magam részéről Örömmel üdvözlöm. Megindítottam már az előzetes tárgyalásokat, a törvényjavaslattervezet -nagyjában elkészült, az érdekeltségekkel ez legközelebben tárgyaltatni fog s remélem, hogy még a nyár előtt a Ház elé is terjeszthetem. Annál inkább fontosnak tartom ezt, mert az én hitem az, hogy a hiteltől kezdve végig az exportig, a racionalizálásig stb. sokkal szervesebben fognak a kérdések megoldódni, ha az iparosság jobban szerveződik és organizálódik. Az ipartestület mai formájában kissé elgyengült szervezet^ ebbe erőt kell belevinni. Egészen egy véleményen vagyok a t. képviselőtársammal, hogy ezeknek az ipartestületeknek az is feladata, hogy arra is kitanítsák az iparosságot, hogy a tőkének és hitelnek megszerzése elsősorban saját magukon keresztül kell, hogy történjék, mert nagyon helyesen mutatott rá t. képviselőtársam, hogy ez nem olyan nagy áldozat, ha ezzel szembeállítom azt az előnyt, amely ahból származik, hogy Összehozzák ezeket a kis tőkéket. Tessék a külföldre menni, ahol — igaza yan képviselőtársamnak — minden állami tá3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. mogatás nélkül meg tudták oldani a kérdést. Itt az a különbség, hogy a kisiparosságnak a háta mögé odaáll a kormány is, de természetesen meg kell érteniök maguknak az érdekelteknek is, hogy milyen nagy érdekük van ebben a kérdésben. Végül felemlítette igen t. képviselőtársam a közszállítások és az építkezések kérdését. A közszállítások kérdésében tett intézkedéseket a kormány még fokozottabban akarja a jövőben keresztülvinni, hogy igenis, a kisiparosság intézményesen részesüljön a közszállításokban. Tudnék példát mutatni erre. Nem látom itt a kecskeméti képviselő urat, akire hivatkozhatnám, de tessék utánanézni, az ottani postapalota építése is teljesen a kisiparosokon át történik. Ezt nekünk keresztül kell vinnünk az egész vonalon, mert ez az a terület, ahol a legtöbbet tehetünk a kisiparosok érdekében. A kormány összes tagjai ezt a kérdést^ a legmelegebben felkarolták és most a közszállítási bizottságon át élénken figyelem, hogy ezt necsak itt a kormányzatnál, hanem a perifériákon is megvalósítsák és hiszem, hogy ennek meg is lesz a kívánt eredménye. Ami az építkezések kérdését illeti, nem zárkózhatom el s mindig örömmel veszek minden javaslatot, tervet, méltóztassék nálam jelentkezni, — nekem is vannak elgondolásaim, — mert hiszen az érdekeltségekkel való szoros és közvetlen kapcsolat termeli meg a leghelyesebb megoldásokat. En mindig rendelkezésre állok s ennek alapján kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Perlaki György: T. Ház! Az igen t. miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Fábián Béla: Mi nem vesszük tudomásul!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni vagy nem? (Igen/ Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség! (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Kisebbség/ Ellenpróbát kérünk/) Most pedig kérem azokat, akik nem veszik tudomásul, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház többsége a választ tudomásul vette. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Következik Györki Imre képviselő úr interpellácója a népjóléti miniszter úrhoz. A képviselő úr nyilatkozni kíván. Györki Imre: T. Ház! Annyira hatása alatt állok a mai eseményeknek, különösen annak, hogyan bánnak el ebben az országban és ebben a fővárosban a munkanélküli munkásokkal, hogy erre való tekintettel kérem a t. Házat. méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhasam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen/) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Györki Imre képviselő úr második interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A képviselő úr hasonlókép nyilatkozni kíván. Györki Imre: Ugyanazon okból kifolyólag, amelyet az imént előterjesztettem, kérem, hogy ezt az interpellációmat is a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el, (Helyeslés ) Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen. ilyen értelemben mondom ki a határozatot.