Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 7 ság is belekapcsolódhatik a közszállításokba és azonkívül az exportkérdésbe. Ennél a kérdésnél kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy a különböző iparosok között fennállott két párt teljes megegyezésre jutott. Megegyeztek abban, hogy a cím kérdése többé már nem képez akadályt, úgyhogy ezt a kérdést előbbre tudjuk vinni. A megegyezés lényege az, hogy siettetni akarjuk a törvény mielőbbi megvalósítását. A cím kérdésének elintézését teljesen a miniszter úrra és a parlament bölcs belátására bízzuk. Ezzel lehetővé akarjuk tenni, hogy ez a kérdés megoldódjék és az iparosság olyan képviseleti szervhez jusson, amelynek segítségével a szervezeti munkát keresztül tudjuk vinni. T. Ház! Röviden meg akarom még említeni azt, hogy elismeréssel kell adóznunk a kormánynak és az egyes miniszter uraknak. (Fábián Béla: Noé hát az iparosok nem mondanak elismerést!) Kérem, t. képviselőtársam, akik tárgyilagosak, azok igen. (Fábián Béla: Szavaztassuk meg Magyarország iparosságát! Öt szavazatot nem kap a kormány!) Azok, akik különböző frázisoktól el vannak vadítva, nem fognak bizalmat szavazni, de akik tárgyilagosan riézik a dolgokat, azok belátják, hogy a kormány, igenis, hathatós intézkedéseket r tett arravonatkozólag, hogy a közszállításokból a kisiparosság kivegye a maga részét. Ki is ve szik részüket, sőt a honvédelmi minisztérium intézkedése következtében még a vidéki kisiparosság is résztvesz a közszállításokban. A honvédelmi miniszter úrnak ezt az intézkedését, azt hiszem, a képviselő úrnak is kötelessége elismerni. (Fábián Béla: Ahány iparosérdekeltség gyűlésére elmegyek, ott csak azt hallom, hogy szidják a kormányt, mint a bokrot, még a kormánypárti képviselők is! — Kuna P. András: Ezek csak frázisok!) A t. képviselő úr figyelmét fel akarom hívni arra, hogy Szombathelyein járva legutóbb, az iparosság köszönetet mondott azért, hogy a honvédelmi miniszter úr a közszállítási akcióban őket is részesítette. Ez a helyzet Pécsett és másutt is. Ezt kell el kell ismerni. Ebben a kérdésben arra kérem még a kereskedelmi minisz ter urat, hogy igyekezzék a lehető legszigorúbb rendelkezéseket kiadni, hogy a köszállításokban részvett iparosság a keresetéhez, vagyis pénzéhez hozzájuthasson, hogy a lehető leggyorsabban történjenek meg az elszámolások. E tekintetben különösen az építőiparban vancak bizonyos bajok, mert ott gyakran előfordul, hogy a munka átszolgál tatása alkalmával differenciák keletkeznek az építtető hatóságok és az iparosok között és ezeknek a vitás kérdéseknek az elintézése a bíróságoknál a mai joggyakorlat szerint gyakran évekig elhúzódik. Pedig ezeknek az ügyeknek évekig való elhúzódása nem érdeke sem a kormánynak, sem a kincstárnak. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen a legutóbbi időben hallottunk olyan ítéletekről, amelyek a kormányra vonatkozólag igen terhesek; pedig ezeket a kérdéseket egy pár esztendővel ezelőtt talán kedvezőbben lehetett volna békés úton elintézni. Itt tehát és azt kérném a kereskedelemügyi miniszter úrtól, igyekezzék odahatni, hogy ezek a vitás kérdések, ha lehetséges, választott bíróságok útján minél gyorsabban elimináltassanak. Meg akarom még említeni az építőipar súlyos helyzetét is. Ebben a kérdésben tényleg sürgősen kell tenni valamit, mert ma az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy a bankok elzárkóznak mindenféle építési kölcsön folyósítása '. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 383 elől. Nem adnak még akkor sem kölcsönt, ha a lehető legerősebb fedezetet nyújtják is. Ezt sokan azzal indokolják a pénzintézetek részéről és a magántőke részéről is, hogy félnek a lakáskrízistől. Szerintem ma még lakáskrízistől tartani nem lehet, mert a statisztikai adatok szerint még nagyon sokan laknak olyan lakásokban, amelyek a szó szoros értelmében nem nevezhetők emberi lakásoknak. Bizonyos mértékben tehát még lakásihiány mutatkozik. Igaz, hogy az utóbbi időben a drága építési anyagokkal és drága kamatokkal felépített igen drága lakások nem örvendenek nagy keresletnek, mint azt sokan kívánnák, de éppen ezt a kérdést kell tulajdonképpen megoldani és a lehetőséghez képest le kell szorítani az anyagárak árát. Azt hiszem, éppen Grieger Miklós t. képviselőtársam interpellant erről a kérdésről a múlt szerdán, ezért erre én most nem akarok kitérni, de lehetővé kell tenni a tőke megmozdulását, s ha ez jóindulatúlag nem megy, akkor talán más eszközöket kell igénybe venni. En tehát nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az építő érdekeltségekkel a legintenzívebben foglalkozzék, éppen a tőke megszerzésének kérdésével kapcsolatban. Nagyon hálásak lennénk, ha a miniszter úr alkalmat és módot adna arra, hogy ezeket a terveinket alkalomadtán az igen t. miniszter úrnak, vagy pedig a minisztérium magasabbrangú tisztviselőinek előadhassuk, megtárgyalhassuk, hogy ez is előbbre vigye a kérdést. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezekre a kérdésekre, amelyeket itt feltettem, adjon megnyugtató választ, mert a kisiparosság mai súlyos helyzetében tényleg várja azt, ihogy ezekben a nagy kérdésekben megnyugtató kijelentéseket és választ kapjon. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Perlaki György igen t. képviselőtársam tulajdonképpen öt kérdéskomplexumot vetett fel, amelyek a legszorosabb összefüggésben vannak a kisiparosság helyzetével. Amikor a kereskedelemügyi tárcát átvettem és a kisiparosság képviselői előttem megjelentek, — az Országos Kézműves Testület, a különböző egyéb kisipari szervezetek — akkor röviden megjelöltem azt az utat is, amelyet ezekben a kérdésekben követni kívánok. Mint egyik legfontosabb feladatomat jelöltem meg azt hogy a kisipar hiteligényeit, ha talán szerény formában is, de ki kell elégíteni. Annál inkább tehettem ezt, mert miután megvizsgáltam a kisiparosság helyzetét, nekem az az érzésem és az a meggyőződésem is, hogy a kisiparosságon semmivel sem lehet annyira segíteni, mint megfelelő hitellel. Azt hiszem, hogy azok a remények, amelyek a különböző szakszövetkezetekhez, meg a hasonló intézményekhez fűződtek, a mai életben kevéssé válnak be, mint beválna az, ha a kisiparosság hóna alá tudnánk nyúlni megfelelő hitellel. (Ügy van! jobbfelől.) A pénzügyminiszter úr nagy megértésével, a miniszterelnök úr támogatásával sikerült ezt a kérdést megoldani. Tényleg egy tízmilliós hitelösszeg biztosítva van a kisiparosság részére. Mivel azonban a részletek még letárgyalva nincsenek, még megbeszélések folynak köztem és a pénzügyminiszter úr között, nem tudok most határozott időpontot megjelölni, és azt hiszem, az igen t. képviselő úr sem kívánja