Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

382 Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. kisiparosság ma olyan szegény, hogy arról nem is beszélhetünk, hogy esetleg betétek formájában apróbb tételeket is tudjon elhelyezni. (Jánossy Gábor: Körülbelül.) Erre vonatkozóan megjegyzem azt, hogy például a Budapesti Kisipari Hitelszövetkezeteknél az 1929. év folyamán 1,500.000 pengős betéti forgalmat értek el. Természetes, meg akarom említeni azt is, hogy a Kisipari Hitelszövetkezet vezetője tényleg olyan ügyes módszereket alkalmazott arra, hogy a tanoncok és segédek körében is istápolja a takarékossági szellemet, ami minden dicséretet megérdemel és amit, azt hiszem, utánozni tudna az löksz, is abban az esetben, ha arra törvénymódosítás kapcsán módja és alkalma lehetne. Magától értetődik, mélyen t. Ház, hogy szüksége mutaitkozott annak is, hogy az ipari hitelkérdés megoldásából a kisiparosság erősebben vegye ki a részét. Mert ha nézzük az üzletrészek szerzésének és a felelősségnek arányát, akkor azt látjuk, hogy például a Kisipari Hitelintézetnél a főváros 95'76%-ban tulajdonosa az üzletrésznek, míg a kisiparosok csak 4'24%-ban tulajdonosok. A szavatosság kérdésében pedig az arány még rosszabb, mert itt Budapest székesfőváros szavatossága 99*44%, a kisiparosoké pedig 0'56%. (Fábián Béla: Miből fizessenek a kisiparosok?) Hogy honnan vegyék a^ kisiparosok ezt a pénzt, mélyen t. képviselőtársam, arra is fogok válaszolni. Elvégre a Budapesti Kisipari Hitelintézetnél egy üzletrész 10 pengő. Azt hiszem, hogy ha a kisiparosság tényleg átérzi annak szükségességét, hogy nélküle a hitelkérdést nem lehet megoldani, akkor ezt a kis áldozatot, ha nem is 100%-ig minden egyes iparos, de az iparosság egy nagy része meghozhatja. (Fábián Béla: Elég volt az embereknek a szövetkezetekből!) E két intézet működésére vonatkozóan nem lehet azt mondani, hogy ez annyira gáncsolandó és elvetendő lenne, hogy azzal nem érdemes foglalkozni (Jánossy Gábor: Sőt!), s Őt az összes kritikusok megállapítják azt, hogy mindkét intézet ezt a kérdést teljesen altruisztikus alapon fogja fel és igyekezett megoldani. Ha van is egy intézetnél valamilyen hiba, mélyen t, képviselőtársam, akkor igyekezzünk azt a hibát kiküszöbölni, de nem magát azt a gondolatot agyonverni, amely külföldön olyan nagyszerűen bevált, amely külföldön a kisiparosság részére hathatós segítséget és támogatást adott. Tesséik megnézni a külföldi kisipari hitelszövetkezetek működését, ott többmilliárd pengő segítséget nyújtottak a hitelszövetkezetek hitel formájában a kisiparosoknak. Ha ott beváltak, akkor miért ne lehetne nálunk is megvalósítani azt? (Fábián Béla: Ott nem szedték el a kisiparosok pénzét! Az állam nem merítette ki a kisiparosokat!) Ott az állam viszont nem is támogatja a kisipari hitelszövetkezeteket, hanem azok anakidején saját erejükből keletkeztek. (Fábián Béla: Mert volt pénzük, de itt elvették a pénzét!) Most éppen azt kérjük a kormánytól, adja meg a kezdő erőt, a segítségi alapot, amelyet azután fokozatosan ki lehessen építeni. Éppen azért azt kérem az igen t. kereskedelmügyi miniszter úrtól, tegye lehetővé esetleg azt, hogy ez a legújabban rendelkezésre álló hitelkeret ne rövidlejáratú hitel formájában, hanem esetleg hoszszabb lejáratra adassék ennek az intézetnek, mert ma, amikor a kisiparosságnak a racionalizálás gondolatával is meg kell barátkoznia, amikor üzleti politikáját is bizonyos mértékben racionálisabban kell berendeznie, hogy versenyképes legyen, akkor nem lehet azt kívánni a kisiparosságtól, hogy

1 máról-holnapra felmondás esetén visszafizesse az összeget, hanem hosszabb időre van neki szüksége, hogy lassan teljesítőképességéhez képest, termelőképessége arányában amortizálhassa azt. Azonkívül azt is kérem a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a jelen esetben ne hozza levonásba azt a négv millió pengőt, amelyet két évvel ezelőtt már rendelkezésre bocsátott, mint hitelkeretet, mert úgy tudom, hogy a szerződések értelmében ez az összeg 1930 december 31-én visszatérítendő lenne. Éppen azért, mert ez nehézségekbe ütközik, nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben is halasztást adni méltóztatnék. T. Ház! A hiteikérdései kapcsolatban meg akarom említeni még a kisipari export és az exporthitel kérdését is. Ma már a kisipari export nem utópia és nem fognak mosolyogni azon, ha az ember a kisipari exportot emlegeti és export útján is igyekszik munkaalkalmat teremteni a kisiparosok részére. Mert ha a statisztikai adatokat nézzük, azt látjuk, hogy például az loksz.-nak reorganizált bútorexportakciója 1927-ben 306.000 pengőértékű bútort exportált . . . Elnök: A képviselő úr rendelkezésére álló beszédidő lejárt. Perlaki György: Mélyen t. Ház! Tisztelettel kérnék egy negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Perlaki György: 1928-ban 730.150 pengő értékű bútort, 1929-ben pedig már 925.000 pengő értékű bútort vitt ki az löksz. Ezzel a kivitellel egy év alatt 257 kisipari műhelyt foglalkoztatott és ebben a 257 kisipari műhelyben körülbelül ezer munkásnak adott kenyeret. Hasonlóképpen nagyon szép eredményt értek el legújabban a cipőexportakciónál. Az 1929. év első három hónapjában máris 12.076 pár cipőt vittek ki, úgy hogy. itt az emelkedés aránya nagyon szép és a legszebb reményekre van joga az intézetnek azért, mert a legtöbb helyen már olyan állandó megrendelőket tudott a maga részére szerezni, akiknél körülbelül biztosítva van, hogy megrendelésük visszatér. Az löksz, exportosztálya eddig Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Németországban és Svájc különböző részeiben állított fel expozitúrákat, amelyek mind a lehető legszebb eredményeket érték el. Ezeket nem óhajtom felsorolni, mert hiszen az idő már úgyis erősen előrehaladt, csak azt akartam ezzel igazolni, hogy a kisipari export nem utópia, ihanem ha azt alaposan megszervezzük, ezzel tényleg olyan munkaalkalmakat tudunk a kisiparosság részére teremteni, amely munkaalkalmak minden körülmények között igen számottevők és nem lebecsülendők. Itt természetesen erőteljes szervező munkának kell megindulnia. Ebből a szervezési munkából mindazoknak ki kell venni ök részüket, akik az iparosok kérdéseivel foglalkoznak, akik az ipari kérdéseket mint reális kérdéseket akarják felfogni és az iparosság helyzetén reális alapon óhajtanak segíteni. A szervezési munkát szerintem nagyon elősegíthetnők azáltal, hogyha az ipartestületi revizióról szóló törvényjavaslatot az igen t. kereskedelmügyi miniszter úr szintén minél sürgősebben beterjesztené, mert az ipartestületeket éppen azért akarjuk átalakítani, hogy ezeken keresztül kiépíthessük azokat a gazdasági szerveket, amelyeknek segítségével a vidéki iparos-