Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3? rint igen sok olyan kézműipari cikket hozunk be, amelyet kézműiparunk idehaza teljesen versenyképes árban és versenyképes minőségben állít elő. Tulajdonképpen a külföldi ipart.támogatjuk tehát, s ugyanakkor idehaza a munkanélküliek száma folytonosan nő. A különböző társadalmi egyesületek ezt a visszás helyzetet felismerték és mozgalmat is indítottak a magyar iparpártolás érdekében, azonban az ő mozgalmuk csak abban az esetben fog százszázalékos eredményt elérni, ha a magyar ipart ugyanabba a helyzetbe hozzuk, hogy ugyanazokat a kedvezményeket adhatja meg a kereskedelemnek, különösen a hitel terén, amelyeket a külföldi ipar a magyar kereskedelemnek ad. így például a külföldi bútoripar a magyar kereskedelemnek 1—1 és féléves hitelt bocsát rendelkezésére, természetes dolog tehát, hogy sokkal szívesebben veszik a külföldi bútort, mint a magyar bútort, amelynél az iparos éppen a forgótőke hiánya miatt hitelt egyáltalában nem nyújthat. Ebből a szempontból tehát igen fontos és sürgős kérdés az, hogy a kisipari éfe kiskereskedelmi hitelt mielőbb rendezzük és a kisipart olyan helyzetbe hozzuk, hogy megfelelő forgótőkével rendelkezzék, a forgótőlke segítségével munkáját folytathassa és a kereskedelemnek is megfelelő kedvezményeket nyújthasson. Eddig két intézet foglalkozott kisipari hitel nyújtásával: az egyik a Budapesti Kisipari Hitelintézet Rt., a másik pedig az löksz. A kormány 1924-ben a két intézet részére 2 millió pengő hitelkeretet bocsátott rendelkezésére és ezt a hitelkeretet 1927-ben új abb. 2 millióval 4 millió pengőre emelte. Ebből a 4 millió pengőből 1,600.000 pengőt kapott a Budapesti Kisipari Hitelintézet és 2,400.000 pengőt az löksz. Ebből a 4 millió pengőből kellett a budapesti kisiparosokat hitellel ellátni. Az löksz. 1925-től 1929 végéig 4.600 esetben nyújtott hitelt, mégpedig 5,868.751 pengő erejéig. A Budapesti Kisipari Hitelintézet^ 1929-ben 1393 esetben 3,646000 pengő hitelt bocsátott a kisiparosok rendelkezésére. Ez a két összeg természetesen nagyobb, mint az az összeg, amelyet hitelkeretként két esetben a kormánytól a két intézet kapott, nagyobb azért, mert közben a kihelyezett kölcsönök visszafolytak és ezáltal az összeget több ízben tudták forgatni. A hitelek nagysága az Ioksz.-nál átlag 1300 pengőt tesz ki, a Kisipari Hitelintézetnél ennél magasabb: 2.600 pengő körül van az az összeg, amelyet egy iparos részére hitel gyanánt nyújtott. Az Ioksz.-nak és a Budapesti Hitelintézetnek kamattétele ezen idő alatt eljesen egyező volt, még pedig jelzálogos hiteleknél csak 9% (Jánossy Gábor: Az még tűrhető!), a kézizáloggal bíró hiteleknél 10% és a kezes mellett nyújtott hiteleknél 11%. Azért számítottak fel 1, illetőleg 2%-kal nagyobb kamatot, mert ezt a többletet a kockázati, a hiányszavatossági alap létesítésére fordították. A visszafizetések mindkét hitelintézetnél elég szépen történtek, úgyhogy például az Ioksz.-nál a 4600 hitelkereső egyén közül csak 47-et voltak kénytelenek peresíteni, ami 1%-ot tesz ki. Ezek közül is csak 8 esetben veszett el az összeg, összesen 8600 pengő, azonban ez is megtérül a hiányszavatossági alapból, mert a hiány szavatossági alap az Ioksz.-nál 78.667 pengőt; a Kisipari ! Hitelintézetnél j pedig 139.805 pengőt tesz ki. Ez az alap azért nagyobb a Kisipari Hitelintézetnél, mert a Kisipari Hitelintézet éppen azért, mivel csak a budapesti és környékbeli iparosokat látta el j hitellel, közvetlenül érintkezett a feleivel, a • közvetlenebb érintkezés következtében köny- ' 7. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 381 n y eb ben tudott kezeshitelt és személyi hitelt nyújtani. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a kisiparosság részére nyújtott összegekből a kormány egyetlenegy fillért sem vesztett el, mert azok a hitelösszegek, amelyek még kihelyezés alatt vannak, jelzálogilag vagy kézizáloggal vannak biztosítva. A (kisebb százalékot teszik ki a kezes- vagy személyi hitel formájában kihelyezett összegek s ezeknél a hiányszavatossági alap teljes fedezetet nyújt mindén egyes esetre vonatkozóan. Sajnos azonban, ezeknek a hitelintézeteknek hitelkerete már teljesen kimerült, úgyhogy az utóbbi időben a legjobb akarat mellett sem tudták a hozzájuk hitelért forduló kisiparosságot kielégíteni. Ezért arra »kérném a kereskedelmi miniszterurat, legyen oly kegyes nyilatkozni aziránt, hogy a már több íz'ben kilátásba helyezett hitelkeretkibővítés mikor fog megtörténni és azt milyen formában fogják tulajdonképpen eszközölni. Ennél a kérdésnél meg akarom említeni azt is, 'hogy szerintem a pénzösszeg nyújtásával a kisipari hitel kérdését még egyáltalában nem oldottuk meg. Itt feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy az Ioksz.-tör vényt mielőbb novelláris úton módosítsuk s az Iolksz.-ot abba a helyzetbe hozzuk, hogy a vidéki kisiparossággal közvetlenebbül tudjon érintkezni. Lehetetlen dolognak tartom, hogy a vidéki kisiparosok abban az esetben, ha apróbb kölcsönre van szükségük, Budapestre utazzanak, hogy kisipari kölcsönügyeiket el tudják intézni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezért szükséges lenne, hogy a vidéki ipari gócpontokon az löksz, fiókokat állíthasson fel, amelyek a környékbeli iparosság hitelszükségletét ki tudnák elégíteni. Ezzel természetesen elérhetjük azt a kívánságot is, amelyet sokan éppen az Iolksz.-szal szemben támasztanak, hogy kisebb kölcsönöket nyújtson és több egyénnek, mint ahogy az eddig volt. Kisebb kölcsönt azonban csakis olyan formában tudna nyújtani, ha közvetlen közelben van az a szerv, amely a hitelt nyújtja. Ezenkívül az iparosságot így jobban bele is lehet kapcsolni az ő hitelkérdésének megoldásába. Természetes dolognak tartom tehát, hogy az ipari hitel kérdését az iparosság közvetlen belekapcsolása és közreműködése nélkül megoldani nem lehet. Elvégre Németországban és más ipari államban a kisipari hitel kérdését is csak az iparosság közvetlen belekapcsolásával tudták megoldani. Így Németországban már 1907-ben 2000 ilyen kisipari hitelszövetkezet volt, amelyek száma azóta természetesen lényegesen szaporodott. Nálunk a vidéki iparosság igen gyakran fejezi ki azt a kívánságát, hogy ilyen hitelszövetkezeteket állíthasson fel és szervezhessen meg. A jelenlegi viszonyok között azonban az ilyen vidéki kisipari szövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe kellene hogy tartozzék, mivel azonban ez inkább mezőgazdasági hitelek kihelyezésével foglalkozik, az iparosok magától értetődőleg nem szívesen keresik ezt a kapcsolatot. Sokkal szívesebben vennék azt, ha központjuk útján tudnák megalkotni szervezeteiket Az ilyen vidéki szövetkezetek segítségével lehetővé tennők azt is, hogy az iparosoknak rendelkezésére bocsátott bizonyos összegek is felhasználtassanak és ezáltal a központi szövetkezetek tőkeállománya is emeltessék. Erre talán azt mondhatná valaki, hogy a
