Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

380 Az országgyűlés képviselőházának létre. Ez a miniszterelnöki rendelet már hatályon kívül van, tehát nem érvényes. Elnök: A képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Gál Jenő: Hatályon kívül van helyezve? Mutassa meg a miniszter úr, ki helyezte azt hatályon kívül? Tessék ezt nekem akár a Törvénytárban, akár a Rendeletek Tárában megmutatni ! Ön, miniszter úr, hivatkozik a kereskedelmi törvényre? Nos, a kereskedelmi törvényben ilyesmiről sehol egy szó sincs, az csak az adásvételnél egyoldalúlag megtett ajánlatokra vonatkozik, hogyha nem válaszolnak, az ajánlatot elfogadottnak kell tekinteni, de ilyesmit nem lehet vonatkoztatni egy közigazgatási jogi természetű kérdésre. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez nem közigazgatás! Itt téved a képviselő úr! Disztingváljunk!) Az állásnak tartozó tisztelet nem menthet fel engem a jogos kritika alól, amikor egy ilyen törvényhelyet idéz a miniszter úr. Bocsásson meg nekem, hiszen Ön maga mondotta egy másik alkalommal, amikor arra hivatkozás történt, hogy nem hagyom jóvá a részletintézkedést azért, mert az egész komplexus még nincsen jóváhagyva! Ezt ön leiratban közölte a fővárossal egy parcella elcserélésénél. ön maga mondotta, mélyen t. miniszter úr, hogy ez nincs jóváhagyva, tehát akár az Ön teóriáját, akár az enyémet fogadjuk el, meg kell állapítani, hogy nincs jóváhagyva ez a szerződés. Ezt váltig állítom. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem is kerül jóváhagyás alá!) Ha pedig nem kerül jóváhagyás alá, akkor érvénytelen! Ezt már nem a rendelet mondja, hanem az á törvény, amelyet valtam bátor felolvasni a miniszter úrnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az aláírás formalitás.) Méltóztassék megengedni; itt van, átadhatom, vagy pedig a Ház tagjainak rendelkezésére bocsátom. A törvény szó szerint mondja, hogy: akkor sem szabad végrehajtani az ilyen elhatározást, amely a főváros javadalmát érinti, ha azokat senki meg nem fellebezte, mindaddig, amíg a miniszter jóvá nem hagyta. Ha azt mondja a miniszter úr, hogy nem is fogja jóváhagyni, akkor én már be is fejezem, mert akkor a mélyen t. miniszter úr ellentétbe helyezkedett a törvénnyel, azzal a törvénnyel, amelynek végrehajtása a miniszter úrra van bízva. Ha ezt is megengedi magának, akkor itt a további vitatkozásnak helye nincs; a törvényt, azt hiszem, még a minisztereknek is meg kell tartaniok. Elnök: Kérdem a mélyen t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. . Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az interpelláció szövegét): «írásbeli interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz, a különböző nyugdíjegyesületek hadikölcsöneinek valorizálása tárgyában. 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy szájnos társadalmi egyesület hadikölcsönökbe fektette minden vagyonát. 2. Van e- tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a különböző nyugdíj egyesületi tagok a hadikölcsönök elértéktelenedése folytán nem kaphatják meg az őket megillető járadékot vagy nyugdíjat? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a nyugdíjegyesületek hadikölcsömeinek valorizálása ügyében törvényjavaslatot előterjeszteni? 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. Az egyes miniszter urakat, valamint a Képviselőház tagjait nem egy esetben keresték fel már szegény, elöregedett emberek azzal a panasszal, hogy hosszú éveken keresztül tagjai voltak különböző nyugdíjintézeteknek s most öregségükre nem tudják megkapni azt a segítséget, amire annakidején számítottak. Hozzám is fordultak ilyen szegény, rokkant emberek, mire én eljáram érdekükben az illetékes intézeteknél és egyesületeknél, ahol azt a meggyőződést szereztem, hogy ezek az intézmények szívesen tennének eleget a támasztott igényeknek, azonban régi vagyonuk túlnyomórészben , hadikölesönökbe lett fektetve és e hadikölcsönök után ezek az egyesületek csak a névértéknek megfelelő kamatokat kapják, ami oly csekélység, hogy abból segélyt nyújtani képtelenek. Egy olyan intézmény például, amelyik 10 millió korona hadikölcsönt jegyzett és ennek ellenében mintegy 500.000 korona évi kamatra számíthatott, az most e helyett a legjobb esetben évi 40 pengő kamatot kap csupán. Természetes, hogy ebből a csekély összegből segélyeket nyújtani képtelen. Ilyen körülmények között ezek az intézmények kénytelenek voltak azoknak az összegeknek nagyrészét felhasználni a segélyekre, amelyeket egyébként a jövőbeni igények biztosítására kellett volna tartalékolniuk. A segélyezettek folytonos szaporodása folytán azonban az a veszély fenyegette ezeket az intézményeket, hogy tartalékuk teljesen felemésztetvén, a segélyeket be kell szüntetniük és egyetlen fillér sem jut azoknak, akik a közel jövőben jutnak az igényjogosultság állapotába. Ennekfolytán több ilyen egyesület — többek között a művezetőké és a munkásoké — kénytelen volt alapszabályait módosítani és eddigi terheit csökkenteni. Ez azonban a segélyek csökkentését, a művezetőknél pedig bizonyos feltételek mellett a segélyek teljes beszüntetését vonta maga után. Nemrégiben hallottunk a népszínházi nyugdíjpénztár válságáról is. Tudom azt, hogy a legtöbb ily társadalmi intézmény nem állott matematikai alapon és az esetben is emelnie kellett volna a tagdíjakat és csökkenteni kellett volna a járadékokat, ha vagyonunk nem, is veszett volna el, azonban a régi vagyon megsemmisülése még súlyosabb helyzetet teremtett. A hadikölcsönök valorizálása, vagy legalább is a valorizált^ kamatok megtérítése lényegesen megkönnyítené a segélyek méltányosabb megállapítását, miért is arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy fenti kérdéseimre megnyugtató választ adni szíveskedjék. Esztergályos János.» Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Perlaki György képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a kézműipar súlyos helyzetének enyhítésére alkalmas kérdéseket sürgősen megoldani? Budapest, 1930 március 21. Perlaki György s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Perlaki György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Külkereskedelmi mérlegünk adatai sze-