Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

376 Az országgyűlés képviselőházának reskedelmi alkalmazottak és a munkásság egyikmásik ágazatának pragmatikájával is. Hiszem, hogy ebben a kérdésben rövid idő múlva szintén konkrétumokkal sikerül az érdekeltek felé megnyugtatólag ihatni. Mindezeken felül azonban egészen nyilvánvaló, hogy palliativ eszközökkel lehetetlenség a munkahiány előütköző problémáját megoldani. Le, egész a gazdasági élet gyökeréig ható részint megfontolások, részint felismerések, részint intézkedések szükségeseik. A felismerések kategóriájába beletartoznak azok, amiket itt különböző oldalakról hallottunk, nevezetesen az, hogy nem egyedül egy politikai irány, nem egy kormányzat tehető felelőssé egy univerzálisként jelentkező gazdasági depresszió okaiért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez, gondolom, egészen világos, és minden higgadtan, szenvedelemmentesen gondolkozó embernek el kell fogadnia ezt a kategóriát. E mellett azonban egészen nyilvánvaló az is, hogy egy kormányzat mindazért felelős, ami beletartozik az ő hatalmi körzetébe, amit ebben a hatalmi körzetben vagy nem cselekedett, vagy nem jól cselekedett. Erre vonatkozóan elismerem a felelősséget. Itt azonban méltóztassanak mégis figyelembe venni azt, hogy a nemzetgazdasági élet gyökeréig kell lemennünk, ha meg akarjuk oldani a gazdasági élet megoldható vonatkozásait, nemcsak pro momento, hanem pro futuro is. Ami itt közbeszólások alakjában felhangzott, nevezetesen a hitbizományok reformja, a telepítés kérdése, a hitelkérdés megoldása, a racionalizálás, mind olyan kérdések a termeléssel, a termésértékesítéssel egyetemben, amelyeket nem lehet palliative megoldani, nem lehet máról-holnapra egy tarif apolitikus vagy vámpolitikus ide-oda tologatásával megoldani. (Farkas István: De a munkanélküliség esetére szóló biztosítást meg lehet csinálni momentán! Gyorssegélyt lehet .adni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezek olyan kérdések, amelyeknek megoldásához a legvilágosabb fejű és a leghiggadtabb lelkű szakemberek közreműködése szükséges. Amit most tenni lehet, az semmi más, mint munkaalkalmat nyújtani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Lássuk!) Itt az idő talán enyhíti a helvzetet, mert hiszen amint a tavaszi munkálatok elkezdődnek, egészen nyilvánvaló, hogy maga a föld fog igénybevenni folyton fokozódó mértékben néhány hónapon keresztül munkaerőket és elszívja a nagyvárosok perifériáin állandóan fruktuáló azokat az elemeket, (Peyer Károly: Ideözönlik az egész ország nyomorúsága!) amelyek nyomják azután a városokban, különösen a fővárosban egyébként is nehéz helyzetben lévő munkaerőket. Megkönnyebbedik a mezőgazdasági munkák egész folyamatának felvirulásával a városi munkásság helyzete is, az ú. n. félipari, napszámos és egyéb munkás,fluktuáló elemnek elszivatásával. Ami a fővárosban a juttatások, gondoskodások mértékét illeti, meg kell állapítanom, hogy különösen a Társadalombiztosító révén igen nagy mértékben jutottak a főváros területén, természetesen más címeken, a munkások mégis némi segélyhez. De a székesfőváros maga is az állammal karöltve, igen nagy áldozatokat hoz szociálpolitikai célokra. Nem lehet ezeket lebecsülni. Sőt én elég vakmerő vagyok, hogy azt az állítást is megkockáztassam, hogyha a székesfőváros most meghozott áldozatainak mértéke semmivel sem emeltetnék, ellenben korlátozható volna a juttatás a székesfővárosban stabil módon lakó rászorultakra, akkor ezek a $77. ülése Í9$0 április 2-án

y szerdán. stabil módon ittlakó rászorultak el volnának látva legalább az élet minimumának alsó vonaláig segítséggel. (Ellentmodások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Terheli azonban ezt a tehertételt az ideözönlő fluktuáló vidéki elem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En azonban nem kívánom a t. Ház figyelmét tovább igénybe venni. Csak azt vagyok bátor a kormány részéről kijelenteni, hogy nem kívánjuk megvárni egyedül annak a tényezőnek hatálybalépését, amit a mezőgazdasági munkálatok folyamiaftbalépése jelent, hanem azonfelül, mint ahogyan pl. a kereskedelemügyi miniszter úr a maga hatáskörében már megtette azt, hogy az útépítés és a vasúti megrendelések révén alimentálja a munkaerőket, éppúgy a többi tárcák is a rendelkezésükre álló hitelek felhasználása erejéig ugyanilyen lépéseket tesznek meg a lehető leggyorsabban. Azonfelül pedig a gazdasági élet főtételeinek rendezése a kormány szakadatlanul gondozásának tárgya. Ismétlem azonban: óva intenék mindenkit attól, hogy ezeket a gazdasági és szociálpolitikai kérdéseket rendészeti kérdésekké engedje lealacsonyodni. Nem szabad engednünk nekünk sem, a kormánynak, önöknek sem képviselőknek, önöknek sem szakszervezeti vezetőknek, hogy a szociálpolitika rendészetté váljék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. (Zaj.) Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A parlament közelében, a földmívelésügyi minisztérium előtt lezajlott tüntetést hozta szóba Peyer Károly képviselő úr. Erre röviden annyit kívánok megjegyezni, hogy az ülés folyamán rövid értesítést kaptam. Azóta tájékozódtam és az esetre vonatkozólag a következőkben tájékoztathatom a t. Házat. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül 50—60 főnyi ember szállingózva gyülekezett a földmívelésügyi minisztérium előtt meglehetősen izgult hangulatban. (Farkas István: En láttam, hogy nem izgultak! Nagyon csendesen voltak!) Amikor összecsoportosultak, a rendőrség oszlásra szólította fel őket. Ezenközben érkezett oda Peyer Károly képviselő úr. Erre a hangulat még izgatottabb lett (Peyer Károly: Egy hangos szó sem volt ott!), úgyhogy ennek során egyik tisztességes, dolgozni akaró, «szelídlelkű munkás» az egyik rendőrt nyakonütötte. (Peyer Károly: Hallatlan valami! Ilyen valótlanságot mondani! Újságírók is voltak ott, akik látták a dolgot és azóta jelentkeztek! Hogy lehet ilyet mondani! Megáll az embernek az esze ilyesminek mondására! — Zaj.) A rendőr kénytelen volt kardot rántani... (Peyer Károly: Ha ilyen jelentést lehet leadni, iákkor hiábavaló minden! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak a miniszter urat figyelemmel meghallgatni. Scitovszky Béla belügyminiszter: ... és a rendőrt inzultáló munkást komolyan megsebesítette, úgyhogy az illetőt a a rendőrkórházba szállították. (Rcisinger Ferenc: El is hiszi ezt a belügyminiszter úr?!) Hozzám ez a hivatalos jelentés érkezett. (Peyer Károy: Ez hazug jelentés, miniszter úr! Hazudott az, aki ezt mondta! Ezt felelősségem teljes tudatában mondom, a Házon kívül is! Bizonyítom, hogy hazudott, aki ezt mondta!) Elnök: Peyer Károly képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Micsoda hazug dolgok ezek! — Farkas István: A rendőrség csinált