Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

366 Az országgyűlés képviselőházának è méltóztassék az előadó úr indítványát elfő . gadni; egyébként méltóztassék a szakaszt ere­deti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés jobb* felől.) Elnök: Következik a határozathozatal A 89. § eredeti szövegével szemben csupán egy ellenindítyány tétetett Pakots József kép viselő úr részéről; az előadó úr pedig egy pót­lást indítványozott. Először az ellenindítványt teszem fel szavazásra s kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 89. §-t eredeti szövegében fo­gadni el, szemben Pakots József képviselő iír indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és így Pakots József képviselő úr ellenindítványát elvetette. Az 5. bekezdés után az előadó iir pótlást indítványoz. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az indítványozott pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház elfogadta. Következik a 90. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 90. §-t). Gál s Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz tulajdonképpen kiegészítő része az előbbinek és azzal foglalkozik, hogy az üzemvezetésben elfoglalt alkalmazottak, valamint az üzem­vezető igazgatósági tagok inkompatibilitása miképp szabályoztassék. Ez az inkompatibilitás eszembe juttatja azonban Buday képviselőtár­samnak az előző szakasznál folytatott fejtege­téseit. T. Képviselőház! Buday képviselő úr az előbbi szakasz taglalásánál egészen szokatlanul belement annak a kérdésnek taglalásába, amelyre éppen ma fog a kormány nevében választ adni interpellációmra a belügyminisz­ter úr. Az érdemi kérdéssel csak ott fogok fog­lalkozni Elolvasván azonban a képviselő úr beszédét, találok benne egy kifejezést, amely talán el is kerülne a mélyen t. elnök úr figyel­mét. Itt találok egy kifejezést, amely a parla­mentben teljesen szokatlan. Egy f szerződés­magyarázatnál azt mondja a t. képviselő úr, hogy az a magyarázat, amelyet én adtam egy szövegnek, az nem szerződésmagyarázat, ha­nem talmudmagyarázat. (Buday Dezső: Idéz­tem!) Ezt nem idézte. (Buday Dezső: Idéztem.) A többit idézte. (Buday Dezső: Ezt is idéztem.) Ha idézte a képviselő úr, annál rosszabb, mert akkor azt a látszatot keltette, hogy azo­nosítja magát azzal a kitétellel. En nagyon idegenkedtem attól, hogy sze­mélyi vonatkozásokat hozzak bele egy vitába. (Jánossy Gábor: Nem is idevaló. — Ügy van!) Én az egész vita alatt, amikor ezt a szakaszt bíráltam, meg sem említettem a Buday kép­viselő úr nevét. (Buday Dezső: Megemlítette ismételten, benne van a naplóban.) Ennél a szakasznál, amellyel foglalkozott, nem emlí­tettem. (Buday Dezső: Az üzemeknél.) Akkor ott szólt volna a képviselő úr. (Buday Dezső: Nem volt jogom.) Nagyon kérem a t. Házat, bocsássa meg nekem ezt a kitérést, és amikor ezt visszautasítom, egyúttal felmentve érez­hessem magamat az alól, hogy komoly vitánál ilyen kitételekre válaszoljak, mert én olyannal, aki a felekezeti elfogultság korlátozott vilá­gában él. s aki ilyen bíráló megjegyzést hasz­nál, semmiféle vitába nem bocsátkozom. Az újságoktól a személyemre és közéleti működé­semre vonatkozó bírálatot mindig tisztelettel el fogadom, akkor is,ha kedvezőnek tartom, akkor iß, ha kedvezőtlen. Én azt, hogy közéleti embert bíráljanak, kötelezőnek 1 tartom, közéleti bírála­tot pedig mindenki tűrni tartozik, aki magát 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán, közéleti szereplésével e tekintetben a nyilvá­nosság elé viszi. (Ügy van! a, jobboldalon.) Nem tetszhetünk mindenkinek és nem tetsz­hetnek a fejtegetéseink és különösen abban a témában, amelyet itt a képviselő úr felhozott, a sajtó egy részében nem talál tetszésre az én álláspontom. Én ezt tiszteletben tartom és eszembe sem jut, hogy a sajtót ezért a kritikájáért felelős­ségre vonjam. De a sajtó mögé bújva idejönni és felolvasni egy cikket és amikor arról van szó, hogy azonosítja-e magát vele. meri-e vál­lalni azt, hogy ezeket a kitételeket ő is vallja, mint tényállításokat, akkor ezzel adós maradni: ez a parlamenti illemmel és az egymás iránt tartozó megbecsüléssel nem egyeztethető össze. Amint a Sándor Pál képviselőtársam szemé­lyére vonatkozó kritika sem volt helyénvaló, úgy nincs helyén ezeknek a kérdéseknek ilye­• tén módon való fejtegetése. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy amiket most mond, nem a 90, §-ra vor átkoznak. Ha a képviselő úr személyében megtámadva érzi magát, méltóztassék ezen a címen felszólalásra jogot kérni és azt a napi­rend megállapítása után meg fogom adni, azon­ban a folyamatban lévő «szakasz tárgyalásánál ne méltóztassék személyes kérdéseket felhozni. Gál Jenő: Alávetem magam ennek az el­nöki intelemnek és bocsánatot is kérek a t. Ház­tól, hogy ez a személyes kitérés megtörtént, azonban ez csak azért történt, mivel ugyancsak személyes vonatkozások történtek a másik ol­dalról is. Az üzemi kérdés vitájában és ezekkel a kérdésekkel kapcsolatbán felmerült a múltban az a tétel, vájjon a fővárosnak egy nagy köz­üzeme helyes jogi formák között ment-e át a főváros tulajdonába és vájjon nincs-e ottan reparáeióra szükség 1 ? Erre még a mai nap fo­lyamán lesz alkalmam rátérni. Mivel azonban ezzel az üzemi kérdéssel kapcsolatban most már azt is megengedte magának Buday képvi­selő úr, hogy az én álláspontom vitatásánál és mrálatánál azt mondja, hogy az jogilag is alap­talan és semmikép sem helytálló, kénytelen vagyok eszébe juttatni mindenkinek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy én azt mondot­tam ezzel az üzemi kérdéssel kapcsolatban: a független bíró elé a kérdést! Erre azt mon­dotta a t. képviselő úr: megadjuk a felhatalma­zást. (Buday Dezső: Nekem nines jogom hozzá!) Ig-érte és nem tartotta be; ígérte, hogy 24 óra alatt megkapom a felhatalmazást. (Buday Dezső: Ne beszéljen ilyen komolytalan dolgot ügyvédember!) Ha komolytalanul ígért, vonja le a következtetést. Ön vállalta ezt, tartsa meg. (Buday Dezső: Ez igazán nem komoly dolog!) Én ma is ünnepélyesen és komolyan kijelen­tem, hogy igenis, hajlandó vagyok meghatal­mazás alapján ingyen, minden ellenérték nél­kül a független bíróság ítélete alá bocsátani a kérdést, ennélfogva ne tessék játszania szavak­kal és itt azt mondani, hogy ne tessék az üze­mekről így beszélni, ne tessék az üzemi kér­désben ilyen álláspontot elfoglalni, mert meg­kapja a képviselő úr a meghatalmazást. A kép­viselő úr ezt ígérte, hiszen ő a többség, ő a többségi párt, ő odatartozik. Miért nem adatja meg a közgyűlés által ezt a meghatalmazást*? (Halász Móric: És ha elveszíti a, pert, mi leszi? — Buday Dezső: Nem komoly dolog ez!) Az ítélet következményeit mindenki viseli. Arról van szó, hogy én azt vitatom, hogy az én állás­pontom a helyes (Wolff Károly: Helytelen!) és állítom, hogy a főváros javára csak azt^ az egyet lehet megtenni, hogy a királyi bíróság

Next

/
Thumbnails
Contents