Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 365 jól emlékszem — 61. oldalán kifejtettekre emlékezni; iha azt figyelemmel elolvasták, akkor ott láthatták ebben a kérdésben lefixirozott álláspontomat. En a magam részéről a városoknál csak olyan üzemeknek engedélyezését tartom helyesnek, megengedhetőnek és célirányosnak, amelyek nagykiterjedésű igényeket és szükségleteket kívánnak kielégíteni, amelyek csak a maguk monopolisztikusságával oldhatók^ meg helyesen. Ezeket a monopóliumokat magánvállalkozásba adni éppen azoknak kihasználhatósága révén nem volna helyes, hanem mivel közszükségletet vannak hivatva kielégíteni, ezeket a kommunitás kezébe adjuk, hogy az kezelje ezeket a vállalkozásokat. Ezeknek az üzemeknek elsősorban nem kell lukratíveknek lenniök, nem kell nyereséghajhászóknak lenniök, hanem elsősorban magát a közszükségletet kell kielégíteniük és .minden törekvésüknek oda kell irányulniuk, hogy mindazt a pluszt, amelyre az invesztíció szempontjából nincs szükség, amely tartalékolásokra, felújításokra, tágításokra és terjeszkedésekre nem szükséges, az idők folyamán a tarifának, az igénybevételi összegnek leszállítására fordíttassák és ami ezenfelül mint jövedelem jelentkezik, abból természetszerűleg ne önmagukat táplálják, hanem azok az összegek a város pénztárába folyjanak be. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Olyan üzemek létesítése is szükséges azonban, ahol megkívánható már az, hogy bizonyos jövedelmet is produkáljanak. Itt vannak példának okáért maguk a közlekedési vállalatok. Ezek nem olyan természetűek, mint a gáz, a villany, vagy a víz, hanem már bizonyos kényelmi szempontokat involválnak. Itt megvan a lehetőség arra, — természetesen a közszempontokat mindig szemelőtt tartva — hogy jövedelmezőségüket addig a mértékig fokozni lehet, amíg abból a városnak is nyeresége van, hogy a maga községi háztartásának fedezésére ezeket az összegeket is igénybe vehesse és ne más úton, külön pótadó révén kelljen az adózó közönséget külön is megterhelnie. Ezeknek egybevetéséből a két szélsőségnek egymáshoz való közelebb hozásában találhatunk talán egy helyesebb utat, amelyen a jövőben a székesfővárosnak járnia kell. Ma még meglehetősen sok üzeme van a székesfővárosnak; nem hinném, hogy a magam részéről az összesek fenntartásához az idők folyamán hozzá fogok tudni járulni, de azoknak az üzemeknek fenntartásához, amelyek az előbb említett szempontokból szükségesek és fontosak, készséggel, szükségszerűleg hozzá fogok járulni. A másik kérdést, amelyik felvetődött, csak röviden érintem. Ezek azok a gondolatok, amelyek felvetődtek itt, hogy az üzemek intézése milyen formában történjék, hogy az üzemeket kereskedelmi törvényünk rendelkezése alá vonjuk-e, vagy ezektől függetlenül szabad üzemek, városi üzemek legyenek-e? Bizonyos, hogy a főváros érdeke szempontjából, de különösen az ellenőrzés szempontjából helyesebb, ha ezeket mint önálló üzemeket, .mint városi üzemeket kezeljük, nem pedig a kereskedelmi törvényben megállapított formák között. Itt csak két nagyobb intézményről lehet szó, a Boszkárt-ról és a két pénzintézetről; a Vásárpénztárról és a Községi Takarékpénztárról. Ami a pénzintézeteket illeti, nálunk talán nincs meg teljes mértékben az a forma, amelyben külföldön ezeket a községi takarékpénztárakat megszervezték; ez a forma a mi kereskedelmi törvényünkben nem egészen ismeretes, hanem inkább a szövetkezeti forma szokásos. Ez nem egészen fedi a külföldi mintát; ha azonban a kereskedelmi törvény módosítása útján vagy más törvényben a lehetőség megadatik, magam sem ragaszkodnám a részvénytársasági formához. A mai körülmények között azonban a pénzintézetekre vonatkozóan ezt a formát látnám a leghelyesebbnek. A Beszkárt-nál, mint ilyennél a részvénytársasági formát általánosságban talán nem tartanám helyesnek, de a mai viszonyok között, amikor különböző szempontokra kell tekintettel lennünk, éppen a székesfőváros érdekében, lehet, hogy átmeneüleg', súlyos anyagi komplikációk elkerülése végett a részvénytársasági forma mellett fognánk^dönteni. Nem tudom még ebben a tekintetben álláspontomat határozottan leszögezni, de talán méltóztatnak sejteni, hogy evvel a körvonalazott kijelentésemmel mire céloztam. Nekünk objektív álláspontot kell elfoglalnunk és nem szabad egy intézkedésünkkel a székesfővárost esetleg olyan anyagi helyzetbe juttatni, amely reánézve feltétlenül csak hátrányos lehet. Ezeket a szempontokat is figyelemb evévé, igyekezni fogunk ezt a kérdést, természetesen a közhangulatnak és a közóhajnak is meglehetősen, a legteljesebb objektivitással, a székesfőváros érdekeinek, de az adózó közönség érdekeinek is szem előtt tartásával intézni. r En sohasem mulasztottam el leirataimban a székesfővárost minduntalan figyelmeztetni üzemi kérdéseinek rendezésére és arra törekedtem, hogy igenis, maga az autonómia intézze el ezeket a kérdéseket a maga hatáskörében és ne kényszerítse a felügyelőhatóságot arra, hogy erélyes és energikus kézzel, elméletileg az autonómia rovására intézze ezeket a kérdéseket. Ugyanerre vonatkoztak azok az észrevételeim is, amelyeket az egyes igazgatósági tagok s az üzemnél alkalmazott tisztviselők illetményeire nézve mondtam. Tagadhatatlan, hogy más elbírálás alá esik a közüzemek tisztviselőinek illetményrendezése és szabályozása. mint a magánvállalkozások kezében levő intézmények tisztviselőinek illetmény rendezése. De az is tagadhatatlan, hogy arra érdemes és hozzáértő férfiak a maguk munkájával hozzájárulnak ahhoz, hogy a székesfőváros üzemeinek fellendítésével erkölcsi és anyagi hasznot produkáljanak. Ezeíktől sem lehet megtagadni és megvonni a munkájukért járó megfelelő díjazást. A megfelelő, érdemes munka, akár magánvállalkozásokban, akár /közüzemékben történik, kell, hogy a maga jutalmát megkapja. A kettő között lehet különbség

1 a mértékben, de szerény véleményem szerint a túlzásoktól úgy az egyik, mint a másik oldalon, tartózkodni kell. A magánvállalkozásoknak is figyelembe kell venniök a mai viszonyokat, a súlyos gazdasági helyzetet, de e tekintetűén példával kell elöljárniok maguknak a közüzemeknek is, ahol arányosítani kell az adlminisztracionális tisztviselők illetményeit, az üzemi tisztviselőik illetményeivel. Kijelentem, hogy ilyen mérhetetlenül magas illetmények megállapításaihoz a magam részéről nem fogok hozzájárulni; (Helyeslést half elől.) én csak r olyan illetményt fogok elfogadni és megerősíteni, amely arányban van azzal a munkakörrel, amelyet az illetőnek be kell töltenie és amely munkának helyes végzése megfelelő eredményességet is produkál a köz szempontjából. Csak az ezek egybevetésé bői származó eredőnek kifejezéseképpen jelentkező munka megfelelő díjazásához fogok hozzájárulni. Ennél a szakasznál a felvetett vitapon tokra ezeket kívántam megjegyezni. Kérem,