Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-368
30 Az országgyűlés képviselőházának $68. ülése 1930 március Ik-én, pénteken. gedve. De az, hogy ehhez a fontos intézkedéshez nekik semmi szavuk sincsen, előttem azt bizonyítja, hogy ők kiskorúaknak érzik magukat, hogy az ő részükre kell valaki ott, aki felettük gyámkodjék és ezért belenyugszanak abba, hogy a közgyűlés elnöke tényleg a mindenkori főpolgármester legyen. De ha a főváros törvényhatósági bizottságának nem lehet megadni azt a jogot, ihogy saját elnökét, azt a férfiút, aki hivatva van a felett őrködni, hogy a törvény betartassék, maga válassza, akkor ez nagyon sajnálatos körülmény. Mert ha tényleg az volna a helyzet, hogy a főváros törvényhatósági bizottságára nem lehet rábízni a főváros ügyeinek kezelését, akkor ezt sokkal egyszerűbben lehetne megcsinálni, • akkor egyszerűen nem kell autonómia, hanem csak hivatalnokok kellenek, akik felett kormánybiztos áll, az rendelkezik, intézkedik, a hivatalnok pedig engedelmeskedik. Minek ez a látszat, minek ez a forma, amely kifelé azt mutatja, hogy itt Magyarországon Magyarország fővárosában tényleg demokrácia van, megengedi a kormányzat, hogy a főváros saját ügyeit egy állítólagos autonóm testülettel intézze, csak addig azonban, amíg ez a kormánynak megfelel. Abban a pillanatban, amikor ott a főváros törvényhatóságában a kormány azt venné észre, hogy ez a működés nem olyan, mint amilyen neki megfelel, akkor ott van a főpolgármester, ott vannak az örököstagok, a kinevezett tagok, az érdekképviseletek tagjai stb., mind olyan intézkedések, mind olyan rendelkezések, amelyek csak megakasztják azt, hogy az az autonóm testület' úgy működjék, hogy ez a működés a fővárost igazi érdekeinek megfeleljen, hogy ez a főváros egészségesen fejlődjék és e főváros autonómiája úgy működjék, ahogy ez itt a lakosságnak a főváros közönségének megfelel. Éppen ezért erre vonatkozólag Farkas István és társai indítványát támogatom, amely azt mondja, hogy a közgyűlés elnökét az öszszes választók által választott törvényhatósági bizottsági tagok közül maga választja. (Esztergályos János: Az természetes!) Igen kérném a többségi pártot, hogy ezt a javaslatot fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólni? (Senkt) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő szakasz a közgyűlés elnökéről szól és természetszerűleg a javaslat maga is a főpolgármestert kívánja a közgyűlés elnökévé megtenni. Ez nemcsak tradicionális alapon történik, hanem belső indoka is van, magában a mi rendszerünkben nyugszik. Maguknál a törvényhatóságoknál sem ülésezik a törvényhatósági közgyűlés önmaga által választott elnökkel, hanem ott is a kormány által kinevezett főispán az, aki a közgyűlésen és a többi, törvényekben megállapított bizottságban az elnöklést viszi. Ettől a rendszertől tehát, mivel mind a törvényhatósági közgyűlések felépítése, mind a székesfőváros törvényhatósági bizottságának felépítése azonos elvek alapján történt, lehetetlen eltérnünk és lehetetlen, hogy a főpolgármester helyett a közgyűlés által megválasztott elnököt tegyük a közgyűlés élére. Ennek belső indoka a mi autonómiai életünknek a történelem során való kifejlődésében leli magyarázatát. Maguk az autonómiák, mint ilyenek, nemcsak autonóm hatáskört látnak el, hanem az állam által reájuk ruházott állami feladatokat, adminisztrációt is végeznek, tehát feltétlenül szükséges, hogy az államhatalom az autonómiára minden vonatkozásiban felügyeleti és ellenőrző ingerenciát gyakorolhasson. Ennek az ingerenciáak vonatkozni kell természetszerűleg magára a közgyűlésre is. Ne méltóztassék elhinni azt, amire Gál Jenő igen t. képviselőtársuník hivatkozott, hogy az elnök függetlenebb akkor, ha nem az államhatalom nevezi ki, hanem maga a közgyűlés választja. Ha az a testület önmagában véve nem szuverén, akkor az elnök a mindenkori többség játéklabdájává válik és így éppen azt a polgári függetlenséget, amelyre itt a felszólalásban utalás történt, nem fogja bírni és nem is fogja bírhatni abban a teljes mértékben, amelyre az elnöknek a maga pártatlan intézkedési hatáskörében feltétlenül szüksége van. Hangsúlyozva mondtam, hogy szuverén testület, mert egészen más vonatkozásban áll ez a kérdés az országgyűléssel, különösen annak a Képviselőházával kapcsolatban. Maga a Képviselőház, mint ilyen, szuverén testület. (Esztergályos János: E szerint egy főispánnak kellene ülnie az elnöki székben! — Usetty Béla előadó: Éppen az ellenkezőjét mondja! Nem érti meg!) Képviselőtársam még nem illeszkedett bele abba a gondolatmenetbe, amelyet én itt pár perce fűzök, mert ha beleilleszkedett volna beszédemnek legalább a gondolatmenetébe, ezt a kijelentést nem tette volna, hiszen éppen az ellenkezőjét akarom bizonyítani, mint amire képviselőtársain alludál. Éppen a Ház teljes mértékben szuverén testület, szuverén a maga összeségében és mint .törvényhozótestület is, tehát az általa választott elnök is, mint ennek kicsúcsosodása, maga is természetesen szmve : rén lévén, a maga teljes függetlenségét bírja, vele szemben tehát semmiféle szükségessége nem volna, hogy ebben a tekintetben a kormányzat vagy a hatalom bármi vonatkozásban is ingerenciát gyakoroljon. Nemcsak szükség nincs erre, hanem ez egyenesen lehetetlenné is tenné magának a Háznak ebben a tekintetben való intézkedését, mert ellentétben volna ennek a Háznak teljesmértékű szuverenitásával. Senki sem állíthatja, hogy ez a szuverenitás megvan vagy megvolna az autonóm testületekben is, mert hiszen ezek az országgyűlésnél alábbrendelt testületek és a kormányhatalomnak ellenőrzése és felügyelete alatt állnak, éppen magának a törvényhozásnak törvényei alapján, mert ihiszen abban a hatáskörben teljesítik csak a maguk feladatait, amelyet részükre a törvényhozás és a törvények adnak és biztosítanak. Ebben az elgondolásban és autonómiánk történelmi fejlődése alapján, tradicionális alapon vettük fel ebbe a szakaszba azt a rendelkezést, hogy úgy mint eddig, a jövőben is a főpolgármestert továbbra is meghagyjuk a közgyűlés élén és azoknak a bizottságoknak az élén, amelyekben ez a törvényjavaslat és a régi törvények is részére az elnöklést biztosítják. Ezek alapján kérném, méltóztassék az ehhez a szakaszhoz beadott összes módosító indítványokat elvetni és az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 29. § eredeti szövegével szembenáll Gál Jenő képviselő úrnak, továbbá Farkas István és társai képviselő uraknak indítványa. Felteszem tehát
