Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

362 Az országgyűlés képviselőházának tekintve, jelenti az egészségügy rosszabbodását, mert hiszen az egyik ember belelheti a másikba a náthát, (Petrováez Gyula: Ez a célszerű kihasználást jelenti!) jelenti a cipő, a ruha romlását, mert az emberek valósággal tolakodnak és közelharcot vívnak, hogy egy villamoskocsira feljuthassanak. Akármikor tessék ezt megpróbálni. Azt hiszem, Buda y képviselőtársam ikeveset jár villamoson, valószínűleg autón jár, tehát nincs tapasztalata a tekintetben, hogy milyen a budapesti közlekedés. (Buday Dezső: Én villamoson járok!) Én ezt tapasztalatból tudom, mert egész Európát bejártam, jártam az összes európai villamosokon és merem állítani, hogy a budapesti közúti közlekedés egyike a legrosszabbaknak. Itt mindenre van gond, itt mindenre gondolnak, csak az utas kényelmére nem és csak arra nem, hogy az utas a maga útját a maga idejében, az általa elgondolt időpontig bonyolíthassa le, hogy ejutbasson a munkahelyére, eljuthasson a vasútra, úgyhogy Pesten szállóige lett, hogy aki siet, az gyalog jár és csak az ül fel villamosra, akineik ráérő ideje van. S ebben van valami. Mégis ideális menetrendről beszélnek. Kendben van, ha azt mondják, hogy a munkát meg kell fizetni. Igaz, hogy ezt lefelé nem mondják. Nem mondják ezt a kalauzokra, nem momdiják a kocsivezetőkre, nem mondják a műjhelyi munkásokra, nem mondják az irodai munkát végző, alsóbbrendű kategóriákra, esak 'az igazgatóikra mondják. (Élénk ellenmondások a balközépen.) Hát jó, mondjuk, hogy az igazgatók munkáját meg kell fizetni, mondjuk, hogy annyit kell nekik fizetni, hogyha például — a pesti humor szerint — Folkusházy lábára ejti egyhavi fizetését, akkor eltörik a lába és őt be kell vinni a kórházba. Mondjulk, hogy ennyit vagy ehihez hasonló összeget kell nekik fizetni. De hol van ennek az ellenértéke? Mi történt azóta, mióta ez az új rezsim van a közúti közlekedés élén? Egyetlen kilométer új sínt sem fektettek le, kivéve az új hurokvágányókat, (Buday Dezső: Az összes sineket átcserélték!) új utakat nem nyitottak meg, új vonalakat nem csináltak, új kocsikat nem szereztek be. (Petrováez Gyula: Az új 75-ös villamoskocsikat nem láttál) Egyes relációkban még mindig azok a kis ronda bárkák járnak, amelyek régen egyfogatú levonatok voltak Budapesten. Még mi régiek emlékszünk ezekre a kocsikra, amelyek most a 10-es és 8-ias relációban járnak. Ezek régebben a Kerepesi-úton szaladgáltak elibük befogott egy lóval, s később átfestették^ azokat sárgára. Még mindig ezek a kocsik járnak Budapesten. Tessék megnézni az európai közlekedést, tessék megnézni szerte a világon az új kocsitípusokat, hogy milyen szellős, levegős, veszélytelen, új kocsitípusokat szerkesztettek, szereztek be és járatnak Európában mindenhol. Hol vagyunk mi ettől? Tessék megnézni ezzel szemben Budapesten ezt a múlt századból itt felejtett, itt maradt ócska, céltalan, célszerűtlen, egészségtelein berendezést, amely ráfekszik a fővárosra, lekötve, monopolizálva a főváros közlekedését, és a nap minden órájában és minden percében megbotránkoztatja azt a közönséget,^ amely szeretne idejében eljutni munkahelyére és kitűzött céljának színhelyére, s noha drágán fizeti meg ezt a közlekedési eszközt, még sem tud oda kellő időben eljutni. Hát mit csinált ez az új rezsim, mi az az új, mi az a szakértelem, mi az az újítás, mi az a könnyítés, mi az az igazodás az újkor új követelményeihez? A villamosság korszakában élünk és Pesten órákhosszat kell közlekedni, 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. amíg az ember az egyik városrészből a másikba jut, vagy amíg egy pesti utcából eg*y budai utcába jut el! Ez nem közlekedés, — méltóztassanak ezt tudomásul venni — ez vicc, mégpedig rossz vicc, mert igen sokan nagyon ráfizetnek erre a közlekedésre, mert nem kvadrál az élettel. Ha a főváros ilyen mammut-fizetéseket fizet, annak ellenértéke valahol kellene hogy jelentkezzék zsenialitásban, azonkívül, hogy Folkusházy úr, akinek Werdegang-ját ismerem, nagy-nagy politikai szolgálatokat tett a kurzusnak. Azt hiszem ugyan, ez még sokkal többet ér a kurzusnak, mint az az évi 136.000 pengő, mert hiszen esztendőkön keresztül nem tett egyebet, mint irtotta a szavazókat, a válaszokat és szolgálta ki a kurzus minden politikai igényét. De ezt ne méltóztassék megfizettetni a főváros utazóközönségével. Elnök: A képviselő úr a parlamenten kívül álló személyt meggyanúsít azzal, hogy törvénytelenül járt el hivatalos működésében. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor: Nekem erről személyes tapasztalataim vannak és volt szerencsém annakidején a központi választmányban mindezt magának Polikusházy úrnak szemébe megmondani (Petrováez Gyula: Teljes valótlanság') a nélkül, hogy ő szükségesnek tartotta volna ezek ellen védekezni. Elnök: Kérem, a képviselő úrnak nincs joga az elnöki rendreutasítással szembeszállani. Én fenntartom rendreutasításomat. (Usetty Béla előadó közbeszól.) Az előadó urat is kérem, hogy tartózkodjék a közbeszóláisoktól. Propper Sándor: Nincs tehát sehol semmi újítás. Tény az, hogy teljesen időszerűtlen, anachronisztikus közlekedési régiségnek vagyunk birtokában. A főváros itt esztendők alatt naggyá nőtt, önálló lett, kinőtt a gyermekcipőkből, és mégis ráoktrojálják ezt a gyermekes, múltbeli régiséggyüjteményt, amelyet itt elneveznek modern villamosközlekedésnek, s e közlekedés fejének ilyen fizetéseket adnak. A kereszténypárt t. vezérei nagyon vedel mezik ezeket a megokolatlan nagy fizetéseket. (Buday Dezső: Nem védelmezi senki!) Akkor ne méltóztatott volna megszavazni! (Petrováez Gyula: Nem szavaztuk meg!) Méltóztatott volna ellenállni és biztosítom önöket, ha a közgyűlés elé került volna a dolog, nem szavaztuk volna meg. Nekem például, egészen őszintén megvallva, noha törvényhatósági bizottsági tag vagyok, sejtelmem sem volt róla, hogy a főváros üzemeiben ilyen fizetések vannak. (Usetty Béla előadó: Azért kell az ellenőrzés!) Senki erről nem tett jelentést, senki erről nem tudott, senkinek erről nem szóltak, egészen bizonyosan tudom azonban, hogy Buday úr tudott róla. (Buday Dezső: Nem tudtam rólaC) Akkor csak sajnálhatom Buday képviselő urat. (Jánossy Gábor: Senki sem tud róla! Talán nincsenek is akkora fizetések! — Bródy Ernő: Ott, ahol igazgató, ott könyvelték! Az igazgatónak tudnia kell!) Végtelenül sajnálom, hogy Buday képviselőtársam sem tudta, — kénytelen vagyok neki elhinni, — annál jellemzőbb és annál szomorúbb azonban a főváros törvényhatósági bizottságára, hogy nincs tudomása arról, ami a háta mögött történik s ami azután egészen jogos támadásoknak ad megfelelő alapot. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy ha méltóztatnak jogosultnak tartani és fenntartani ilyen fizetési rendszereket, miért nem ér el a kereszténypárt szeretetének melege az alsó kategóriákhoz ifi? Hát lehetséges az, hogy ugyanott, ahol