Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 gyártanak, olcsón adják a főváros lakosságának és ezzel honorálják azt a tényt, hogy a főváros ilyen üzemet tart fenn. Tessék leszállítani a gáz, a villany árát, a Beszkárt viteldíjait (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), mindazokat a díjakat és mindazokat a szolgáltatnianyokat, amelyeket a közüzemek adnak, s a beruházási költségem és a szükséges amortizációs költségen kívül egyáltalában nem kell ott semmiféle tőketartalékolást végezni. (Zaj.) Igen, emelni kell a fizetéseket is, és azt hiszem, itt azután az önök párthíveinek legalább egy része, amelynek imég van érzéke ehhez a kérdéshez, egyet fog velem érteni. (Petrovácz Gyula, közbeszól.) En nagyon csodálkozom, hogy a képviselő úr itt szükségesnek tartja ezt a kérdést ilyen gúnyosan megemlíteni (Petrovácz Gyula: Egyidejűleg a kettő nem lehet: emelni a fizetéseket és leszállítani a közszolgáltatások árát! — Zaj.) ugyanakkor, amikor az önök párthívei éppen tegnap tartottak kint egy gyűlést, amelyben követelték a munkabérek felemelését. (Petrovácz Gyula: Azt követeljük!) Ez a nem őszinte politika. (Petrovácz Gyula: Azt követeljük!) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat ké rem, maradjon csendben. Peyer Károly képvi selő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgynál maradni. Peyer Károly: A közüzemekről beszéltem. Ez a nem őszinte politika, amikor itt ben ezt a kérdést így aposztrofálják, kint pedig, ahol számítanak a tömegre, a tömegnek azt mondják, hogy követeljen béremelést az üzemekben. Igen, össze' kell egyeztetni a főváros közönségének érdekét az alkalmazottak érdekével, de a fővárosnak elől kell járnia ebben a tekintetben s nem szabad azt mondania, — amint legutóbb történt az egyik bizottsági ülésen — hogy: igen, hajlandó vagyok adni, hajlandó vagyok hozzájárulni, ha majd az üzemigazgatók fizetésének redukciójából a szükséges összeg kikerül. Ez a két dolog teljesen független egymástól. Igenis, redukálni kell az üzemigazgatók fizetését, én remélem, hogy a belügyminiszter xír érvényt fog szerezni itt álláspontjának, mert az a 60 nap, amelyet r kikötött, nagyon veszedelmesen közeledik a végéhez, és meg kívánom említeni, hogy a fővárosnál e tekintetben tudtommal mindezideig semmi sem történt,, legalább hivatalosan nem. Hogy a kulisszák mögött mit tárgyalnak, azt én nem tudom, mert ebbe nem vonnak be. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérek Ötpercnyi meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: Mindezek a kérdések tehát kell, hogy elintézést nyerjenek, és meg kell szüntetni azokat az állapotokat, amelyek alkalmasak arra, hogy diszkreditálják a közüzemeket a nagyközönség előtt. Mert hiszen kell, hogy mindenki szeretettel és örömmel nyúljon hozzájuk és kezelje ezeket a közüzemekei, mint olyanokat, amelyek tényleg nyújtanak valamit a főváros lakosságának és hozzájárulnak ahhoz, hogy az a rettenetes állapot, amelyben ma a lakosság él, valamikép enyhülést találjon. Elnök: Kíván-e még valaki szólni! (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper Sándor képviselő úr kíván szólni. A szó a képviselő urat megilleti. Propper Sándor: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallottam Buday Dezső képviselőtársam védőbeszédét Folkusházy fizetése melKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXVI. '. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 361 lett és azután (Sándor Pál t. képviselőtársam replikáját, amellyel a saját helyzetét vázolta és megállapította a különbséget, amely a közüzemek és magánüzemek között a magas díjazások jogosultsága tekintetében van. Engem Buday képviselő úr nem győzött meg a tekintetben, hogy ilyen mammutfizetéseket kell és lehet adni. (Buday Dezső: Nem állítottam!) De természetesen nem tudom helyeselni (Buday Dezső: En sem helyeslem!) Sándor Pál t. képviselőtársam álláspontját sem, aki azt mondja, hogy a magántársaságok viszont elmehetnek ilyen magas díjazásig, mert én azt tartom, hogy ameddig a dolgozó emberek bőrére megy a dolog, ameddig a diszparitás olyan nagy a különböző dolgozó kategóriák közt, addig ilyen magas fizetéseknek nincs helyük sein a magánvállatoknál, sem pedig a közüzemeknél. (Petrovácz Gyula: Ügy van!) Legkevésbbé van azonban helye és jogosultsága — és ebben igaza van iSándor Pál t. képviselőtársamnak^ — az ilyen mammutdíjázások megállapításának a közüzemeknél, ahol szerintem elsősorban a közérdeket kell szolgálni és arról kell gondoskodni, hogy a közlekedés valóban közlekedés legyen, (Petrovácz Gyula: Egy véleményen vagyunk!) megfeleljen a maga céljának és lebonyolítsa ennek a nagyvárosnak közlekedését, amelynek közlekedési igényeit a főváros monopolisztikusan lefoglalva tart a maga számára. Azt mondja Buday képviselő úr, hogy a bu-, dapesti közlekedés a világon a legolcsóbb. Empirikus alapon, tapasztalatból merem állítani, hogy nem a legolcsóbb. Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban olcsóbb a közlekedés. (Buday Dezső: Ez tévedés!) Jelentékenyen olcsóbb! Brüsszeliben egy pesti 24 filléres, úgynevezett correspondensjegy 16 magyar fillér, egy szakaszjegy 10 fillér. (Buday Dezső: Ezt át kell számítani egy nevezőre, kocsikilométerre! — Peyer Károly: Én egyelőre az utas zsebére számítom át! Miért kocsikilométerrel) En az utas pénztárcája alapján tudok csak számítani. Méltóztassék csak mesrnézni, egy brüsszeli átszállójegy 16 magyar fillér és egy brüsszeli szakaszjegy 10 fillér. Ugyanez a helyzet Franciaországiban és Olaszországban is. Németországban a közlekedés valamivel, néhány fillérrel drágább. Németországban azonban egészen mások a kereseti viszonyok. Németországban más az életstandard, Németországban máskép értékelik ós fízetük a munkát, az alsó kategóriákban is, úgyhogy Németországban nem látunk olyan jeleneteket, mint amilyeneket látunk Budapesten, hogy munkába igyekvő emberek, nem tudván megfizetni a drága viteldíjat, gyalog kutyagolnak kilométereket, hogy munkahelyükre jussanak vagy munkahelyükről hazatérhessenek. Nem áll tehát az, hogy a budapesti közlekedés a legolcsóbb, (Buday Dezső: Áll!) áll azonban, hogy a budapesti közlekedés a legrosszabbak közül való. (Buday Dezső: Az nem áll! — Rothenstein Mór: Ez áll! — Buday Dezső: A kisvasúti kongresszuson résztvett idegenek is megállapították, hogy milyen olcsó és jó a budapesti közlekedés! — Peyer Károly: Az idegenek udivarias emberek, amíg itt vannak!) Budapest az a váras, ahol a villamosok az indulástól, a remízbe való betéréséig állandóan zsúfolva járnak. Nem tudóm, ki az a zseniális ember, aki olyan körmönfoutan tudja megcsinálni a menetrendet, kibocsátani és bevonni a [kocsikat, hogy itt soha kényelmésen az utas nem ülhet vagy állhat, hanem a kocsi mindig zsúfolva van, ami jelent sok mindent, a kényelmetlenségtől el52