Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

348 Az országgyűlés képviselőházának Hasonló ehhez, rokonfajta üzem a temetkezési vállalkozás. Tessék megnézni, miket eredményezett. Nem is kellene ezeket rendezni, csak úgy kellene a disztinkciót megvonni, amint a külföldön van, ahol a modern közigazgatást ugyancsak kiépíttették, és azt [mondták, hogy a városi üzem közüzemi társaság, amelynél külön felelősségi fokozatok vannak megállapítva. Nincs fizetés, nincs napidíj, nincs szükség ezekre a megfizetett állásokra; csak azok számára van fizetés, akik ott benn dolgoznak. Már pedig az előadó úr javaslata azt célozza, hogy olyanok is kapjanak fizetést, akik nem dolgoznak, hanem csak jelen vannak. A jelenlét maga pedig — bármilyen díszes egyéniségek is legyenek azok — nem alkalmas arra, hogy munkanélküli f jövedelmekhez juttathassunk egyeseket. Tessék a tisztviselőket és az alkalmazottakat jól dotálni, tessék az üzemek teljesítőképességét felfokozni, — mindez rendben van — a tiszteletdíjak fokozását azonban nem tartom összeegyeztethetőnek azzal a közszolgáltatási kötelezettséggel, amely az üzemekben kell hogy inkorporálva legyen. Ezért nem fogadom el a szakaszt. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! A székesfőváros üzemeiről á legutóbbi időben rendkívül sok szó esett, azok erős kritika tárgyai voltak. Sajnálattal állapíttom meg, hogy ez a kritika nem volt mindenkor objektív és abból nagyon sokszor kitűnt, kitetszett a tendencia, ami semmiképpen sem szolgálta az ügyet, mert az ^ a kritika, amelynek nem az a célja, hogy javítson, hanem amelycsak kifogásolni akar, rendszerint nem szolgálja az ügyet. Azok a felszólalások, amelyek evvel a kérdéssel kapcsolatosak voltak, legnagyobbrészt tendenciózusak voltak. Hogy az igazgatás kérdésében közvetlenül a szakasszal kapcsolatban tegyem meg észrevételeimet: én egészen helyesnek tartom azt a konstrukciót, hogy az üzemigazgatóság aránylag kevésszámú tagból álljon. A törvényjavaslat hat tagot kontemplál, mint akiket a törvényhatósági bizottságból küldenek ki, a hetedik tag kinevezését pedig a székesfőváros polgármestere számára tartja fenn. Ügy érzem, mintha a főpolgármester ezt a hetedik tagot ellenőrzőként nevezné ki. Ügy tudom, hogy a törvényjavaslat igen sok szakasza . megfelelően gondoskodik az ellenőrzésről: a számvevőség, a számszék, a 'miniszteri ellenőrzés, minden elképzelhető ellenőrzés elintézést nyer ebben a törvényjavaslatban. De hogy^ ez az ellenőrzés teljes és tökéletes legyen, még akként is intézkedik a javaslat, hogy az egyes részvénytársasági formában működő üzemekbe a kereskedelemügyi miniszter úr és a belügyminiszter úr egyaránt jogosítva van miniszteri biztos kiküldésére. Énszerintem tehát az ellenőrzés kérdése, mondhatnám, száz percentig el van intézve és így a magam részéről nem tartom szükségesnek, hogy a .főpolgármesternek jogot adjunk arra, hogy ezekbe az üzemigazgatóságokba beültessen egy külön felügyelőt. Arról nem méltóztatott gondoskodni, hogy a megválasztott tagoknak helyetteseik is legyenek, ellenben itt nagy elővigyázattal méltóztatnak gondoskodni arról, hogy a főpolgármester helyettest is nevezhessen ki, hogy így állandó legyen a felügyelet, inert a kinevezett tag helyettese is szerepelni fog. En ezt nem tartom szerencsésnek és kérem iá belügyminiszter urat, legyen szíves 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. a főpolgármesternek ezt a külön tag kijelölési jogát elejteni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban felemlítettem még azt is, hogy az igen t. belügyminiszter úr a székesfőváros háztartásának hozzájárulását akként akarja az üzemnek rovására megszabni, hogy az egyes üzemektől több szolgáltatást kíván meg. A 87. § tárgyalásánál sajnálatomra nem lehettem jelen; itt olyan indítványt terjesztettem elő, amelynek értelmében ez a hozzájárulás adómentes legyen, mert ha az a hozzájárulás arra van rendelve, hogy pótolja az adót, akkor ez a hozzájárulás nem lehet adóköteles. Ezt annyira természetesnek találom, hogy meg sem tudom magyarázni, miként került a javaslatba az, hogy ez a hozzájárulás adóköteles, pedig adót pótol. Amikor az üzemek kritikájával kapcsolatosan az általános vita során szó esett ezekről a kérdésekről, Gál Jenő t. képviselő úr igen fulmináns, ideges és vehemens beszédet mondott a székesfőváros ezen üzeméről, a Beszkártról, és heszéde során többek között felemlítette, hogy az a rendszer, mely 1920 után uralmon volt, mint egy mindenható városházi rendszer lezüllesztette ezeket az intézményeket. Ez olyan meg nem álló és annyira tendenciózus kritika, , hogy nem is tudom elképzelni, miként lehet az objektivitástól annyira elvonatkozni. Aki látta azt a küzdelmet, amelyet a székesfőváros az ő gázgyárának, vízszolgáltatásának, vasútjának és villamos műveinek nívón tartása érdekében tett, amidőn ezeket a nagy intézményeket rekonstruálta, az tudja, hogy ezekkel szemben azt mondani, hogy azok lezüllesztették ezeket az intézményeket, a legnagyobb fokú elfogultság. Mert a székesfőváros a legnehezebb gazdasági viszonyok között, amelyeket abban az időben gazdasági lehetetlenülés címén nagyon sok esetben perben is kihasználtak, talpra állította azokat az üzemeket, amelyekre 1914 óta egészen 1918-ig semmit sem költött, mert eg'ész gazdasági és egyéb erejét a háború vette igénybe. Ezeket az üzemeket, amelyek ma mint prompt, modern üzemek állanak, teljesen rekonstruálta; a Beszkárt mint új vasút áll a szemünk előtt az ő al- és felépítményével és mozgó járműveivel. Erre tehát azt mondani, hogy ez lezüllesztés: az objektivitás teljes hiányára vall. (Gyömörey Sándor: Tendencia!) A képviselő úr ebben a vehemenciájában még tovább m ment és azt mondta, hogy viseljék a felelősséget azok, akik ezt a lezüllesztést, elvégezték. Miután nekem részem van ebben a lezüllesztésben, én vállalom és viselem büszkén a felelősséget az ilyen lezüllesztésert, amilyet mi az üzemek tekintetében produkáltunk. Azt mondja tovább a képviselő úr, hogy nemcsak erkölcsi, hanem anyagi felelősség is terheli azokat a bizottsági tagokat, akikről bírálatom során ki fogom mutatni, miképpen orozták el a főváros tekintélyes vagyonát. Éppen Halász képviselőtársam szólott közbe, hogy nono, ez talán mégis csak sok, ezt bizonyítani is kell. A képviselő úr beszédének további folyamán vállalta, hogy bizonyítani fog. Érzi és tudja, hogy nagy dolog az, amit mondott, tehát bizonyítani fog. En állítom, hogy nem bizonyított, pedig a bizonyításra felhívták őt illetékes helyről, többek között a Nova is külön hivatalos nyilatkozatban, de a képviselő úr a bizonyítással adós maradt, ellenben, súlyos kijelentéssel illette elsősorban azokat a bizottsági tagokat, akik a megváltás kérdésében tényleges részt vettek, azt mondván rájuk, hogy elorozták a székesfőváros vagyonát. Ennél gorombább, en-