Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 19S0 április 2-án, szerdán. 349 nél igazságtalanabb, ennél helyt nem állóbb kijelentés, azt hiszem, nagyon kevés hangzott el ebben a Házban, pedig itt néha igen kemény szavak szoktak elhangzani. A továbbiakban azután a képviselő úr szemrehányást tesz azért, hogy az az alapszerződés, amelyet kötöttek és amelynek alapján később a megváltás eszközöltetett, jóváhagyást nem nyert. Ez nem a székesfőváros törvényhatóságának ténye, nem reátartozik. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága megtette, ami megtenni Iköteles volt az alapszerződés értelmében, de a felsőbb jóváhagyás kérdése már nem a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik. Azután a képviselő úr többek között tesz olyan kijelentéseket: lehet-e feltételezni józan közigazgatásban azt, hogy ilyen, a főváros létérdekét érintő, szegény emberek közlekedési eszközéül szolgáló villamosvasutak ilyenmódon sinylődjenek a magas viteldíjak nyűge alatt és ugyanakkor magánosoknak adott telkek odajuttatása miatt ennek az üzemnek rentabilitása teljesen illuzórissá válik. Ebben a kijelentésében is burkoltan olyan kitétel fordul elő, amelyet ámulattal hallgatott a t. jobboldal. En jelen votam, tudom, hogy mindenki ámulattal hallgatta, hogy itt telkeket adományoztak és senki sem tudta, kik kapták: a telkeket vagy tulajdonképpen miről van itt szó. A képviselő úr beszédét ilyen tónusban folytatta és hogy annak bizonyítása, amit mondott, teljes erejűnek lássék, nagy applombbal kijelentette: — szószerinti bent van a naplóban — leteszem a Ház asztalára az én bizonyítékaimat, úgyhogy mindenki megdöbbenve hallgatta ezeket a súlyos vádakat, amelyekkel meggyanusíttattak a törvényhatósági bizottság tagjai és m egg y anusíttattak mások is, kik ebben a megegyezésben részesek voltak, első helyen természetesen a Nova. Azt kérdi azután a képviselő úr, miként létezik ez az igazgatóság, amelyben Buday Dezső is benn ül. Nagyon jól tudja, hogy legális szervek legális módon állították oda az igazgatóságot. Mint ügyvédemiber igen jól tudja, de ennek ellenére ilyen módon állítja be a dolgot, hogy a dolgokkal kevésbbé ismerősek, vagy a dolgokban járatlanok gyanúsíthassanak bennünket sorjában azzal, hogy ott legalább is unfair dolgokat csinálnak. Jellemzésül mondja azután a képviselő úr a következőiket: Az elorzott vagyonnak kiegészítőrészét képezte a Lipót-körút 22. szám alatti igazgatósági épület, és hogy a képviselő úr ebben a kérdésben erős legyen, kezében lobogtatja azt a szerződést, amelyet a megegyezés, a megváltási során kötöttek. A képviselő úr meglepetésszerűen hozta ezt ide, úgyhogy nekem nem volt módomban azt a szerződést rekapitulálni, mert ilyen komoly okmányt nem lehet fejből rekapitulálni, ezt kézbe kell venni, hogy az ember vitatkozni tudjon. Felolvasta a képviselő úr azokat a részeket, amelyekből úgy tetszett, mintha itt nagy inkorrektség, nagy panama történt volna, amelynek során a Beszkárt. az ő vagyonának tetemes részét átengedte suba alatt egy másik részvénytársaságnak. Felolvasta a képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) ezt a szerződést, amelyet :. ; — méltóztassanak jól figyelni — a keresztény igazgatóság előtt régesrégen kötöttek, 1895-ben. Ez az alapszerződés az oka mindannak, ami később elkövetkezett. Ö, mint jogászember, nagyon jól tudja, hogy ebben az alapszerződésben még esak homályos pontok sincsenek, mert pl. az alapszerződés 4. §-ának 5. bekezdése — amit nem olvasott fel a képviselő úr — éppen arra vonatkozólag, amit külön kiemelt, hogy még a Lipótkörúti nagy igazgatósági épületet cedálták, odaadták ajándékba a Novának, kvázi elorozták ezt, és világosan a következőket mondja (olvassa): «Nem képezik azonban sem háramlás, sem pedig megváltás tárgyát a Budapesti Közúti. Vaspálya Társaságnak a beruházási tartalékán kívül más tartalékalapjai, értékpapírjai, kés'zpénzei, Iküninlev őségéi és azon ingatlanai és épületek, amelyek, mint pl. az igazgatósági épület a Lipót-körúton, nem közvetlenül a villamos vaspályaüzlet, r illetve a vaspályaüzem eéljaira szolgálnak és egyébként sem az építési tőkéből szereztettek meg.» Kérdem a t. Képviselőházat:^ Fair vitatkozási mód-e az, amikor egy szerződést idézek és kifogásolok egy tételt, amely tételre vonatkozólag egy második beikezdésben expressis Verbis el van intézve a kérdés? Bocsánatot kérek, ilyenmódon nem lehet vitatkozni, ilyenmódon lehet elmérgesíteni a helyzetet, de a dolgokat tisztázni nem lehet, mert a szerződésnek világos rendelkezése szerint a Beszkárt., illetve az a keresztény igazgatóság, nem csinálhatott egyebet, mint a létező szerződés alapján végrehajtotta a likvidálást, végrehajtotta pedig úgy, hogy ma a fővárosnak egy 200 millió pengőt meghaladó vagyontárgya van, amelyért egy bagatell összeget fizetett. A képviselő úr ezt a beszédét 7-én tartotta és február 9-én, tehát a beszéde után a Nova, részéről felhívás érkezett a képviselő úrhoz és ebben a felhívásban a következő foglaltatik (olvassa): «Állítását, amely a Nova. igazgatóságát is meggyanúsította, a legsértőbb kifejezéssel tetézte, mondván, hogy a székesfőváros tekintélyes vagyonát elorozták, elkótyavetyélték és hogy ebből a vagyonból egyeseknek illetéktelenül osztályrészt juttattak.» Szó szerint vették ki a nyilatkozatot a naplóból, ez mind itt benne foglaltatik. 1 (Továbbolvassa): «Mindaddig, amíg Gál Jenő országgyűlési képviselő úr gyanúsításait a mentelmi jog védelme nélkül meg nem ismétli, a Nova. igazgatóságának nem áll más módjában, mint hogy a képviselő úr ténybeli valótlanságokat és jogi képtelenségeket tartalmazó vádjait és gyanúsításait a leghatározottabban visszautasítsa.» Ezt kapta az igen t. képviselő úr nyilvános válaszképpen az egyik lapban, mégpedig a Magyarság február 9-iki számában mint (hivatalos kiadványt. Ezt követŐleg február 12-én a Pénzvilág című lap szinte plakátnagyságú hetükkel hozza, — valószínűleg feltűnt a képviselő urnák is — hogy (olvassa): «Gál Jenő ügyetlen és alaptalan gyanúsításai a közúti megváltásával, a Nova. alapításával és bizonyos telkek juttatásával kapcsolatban ezen a címen...» nem mondhatom el az egészet, egy hosszú cikk volt, amely az igen t. képviselő úr állításait teljesen széjjelszedi. Ezt követőleg február 12-én felállt a Házban... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Buday Dezső: Kérem (beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úrnak a kért meghosszabbítást megadni í (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Buday Dezső: Nem áll meg, hogy a képviselő úr spontán a saját maga elgondolásával fog kiindulni,, fog itt rektifikálni bizonyos dolgokat, mert már ezeket a rektifikációkat hivatalos nyilatkozatok előzték meg, ahol a képviselő urat felelősségre vonták ezekért a kijelentéseiért, mondván, hogy tessék ezt megismételni a Házon kívül. A képviselő úr itt ebben a kérdésben
