Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

S38 Az országgyűlés képviselőházának Béla belüfyminiszter: A közgyűlés adja meg-!) Éppen úgy, mint ahogy a Képviselőház plé­numa adja meg a Ház elnökének a felmentést, és minden egyéb szervnél alkalmazott tisztvise­lőknek a felmentést. —' ahol szükség van fel­mentésre — maga a Ház elnöke adja meg. A székesfővárosnál meg az egyéni ható­sággal együtt járó felelősség folytán, úgy a költségvetés, mint a zárszámadás alpolgármes­ter egyéni felelősségére készül és éppen azért iái miniszter vele szemben gyakorolja a fel­mentést, vagy pedig az elmarasztalást a tör­vényhatósági bizottságon keresztül. (Meskó Zoltán: Ez is tiszteletreméltó álláspont!) Megállapítom még azt, hogy ez a szakasz nem rendelkezik aziránt, hogy a több hevéte­leket — mert ezeket is indokolni kell — vagy a kevesebb bevételeket tulajdonképpen ki tarto­zik indokölni. Szerintem csak a polgármester. Remélem, hogy ezután nem a mostani gyakor­latot fogják követni, hogy tudniillik a szám­vevőség vagy esetleg a számvevőszék indokolja. Az eddigi indokolásoknál abnormitások észlel­hetők. Rámutatok arra, hogy egy-egy ágazat több forrásból merít bevételeket. Helyesen, a több be­vételt is indokolni kell. Az indokolás módszere azonban a zárszámadás szerint az, hogy csak a tiszta eredményt, tehát az összes jogcímeken be­folyó bevételek lezárása után jelentkező többlet­bevételt indokolja, holott egyes bevételi források­ból jóval több folyt be az előirányzottnál. A bevételeknek s méginkább a kiadásoknak a költségvetéstől eltérő fogyatékos indokolását takargatni látszik: az alapok és üzemek létesí­tésének és rendeltetésének, a zárszámadásba néni tartozó hosszas ismertetése. Általában azt tapasztalom, hogy a tör­vényhatósági bizottság szankcionálja a kiadási többleteket és előirányzatnélküli kiadásokat,^ a belügyminiszter úr pedig a .szankciót hallgatólag tudomásul veszi. A- ' hallgatólagos tudomásvétel ellen óvást emelek. A régi időkben fejlődött ki ez a jóváhagyási módszer, hogyha a belügy­miniszter az előterjesztés után 60 napig hallgat, akkor ez azt jelenti, hogy tudomásul vette, illetőleg jóváhagyta a törvényhatóság illető határozatát. A királyoíki nem éltek ilyen módon a jogaikkal. De most, amikor halad­nunk kell a demokratikus élet felé, a hallgató­lagos jóváhagyás ellen fel kell emelnem sza­vamat. A nevét örökíti meg a belügyminiszter úr a közigazgatási életben, ha a következő sza­kaszból a, 60 napos hallgatólagos jóváhagyást törli. Kiszámíthatatlanok az életre azok a kö­vetkezmények, amelyek ebből eredhetnek. Nem Scitovszky Béla lesz minidig a belügyminiszter (Peyer Károly: Reméljük!) minden szemípont­tal, a jövővel is számolnia kell annak, aki a törvényt alkotja, aki szereti hazáját és annak boldogulását kívánja. Sok iboldogulásnak út­ját zárta el a 60 napi hallgatólagos jóváhagyás és tudomásulvétel. Én ismerem ennek rációját, tapasztalatokat szereztem e körül s éppen ezért emelem már itt fel a szavamat és nagy­becsű figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak az idevonatkozó szakaszt, kérem, törölje ezt a praerogativát a törvényjavaslatból. Ezeket kívántam megjegyezni, egyébként a szakaszt nem fogadom el. (Meskó Zoltán: Nagyon helyes! r— Derültség.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki fel­iratkozva! . . Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a ta­376. ülése 1930 április 1-én, kedden. nácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. A 78. § eredeti szövegével szemben áll Far­kas István és társai képviselő urak indít­ványa. A kérdést az eredeti szövegre teszem fel, szemben Farkas István és társai képviselő urak indítványával. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatik elfogadni, az ellenindít­vány elesik. Kérdem tehát, méltóztatik-e a 78. §-t ere­deti szövegében elfogadni, szemben Farkas István és társai javaslatával, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadja el. Következik a 79. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvény­javaslat 79. §-át.) — Gróf Hunyady Ferenc! — (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. Indítványa töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Ez a 79. §. a követ­kezőképpen szól (olvassa): «A költségvetés és a zárszámiadás készítésének módját azoknak alak­ját é:s tartalmát az államszámviteli törvény­ben foglalt alapelveknek megfelelőleg a belügy­miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőieg állapítja meg.» Az egész törvényjavaslaton végigvonul az a tendencia, hogy mindent felülről kényszerí­tenek rá az önkormányzati szervre. Budapest önkormányzatának alig lesz joga megszabni a maga budgetjének kereteit, alig lesz joga ön­magának önállóan, az önkormányzati elvből önként folyólag megállapítani azt a keretet, amellyel háztartását akarja körülhatárolni. Itt is ugyanez a rendelkezés vonul végig, mert hi­szen az ellenőrzés elől senki elzárkózni nem akar, ha ez az ellenőrzés tisztán a törvényes­ség szempontjából ós olyan alapelvekből kiin­dulva történik, hogy a főváros gazdálkodása jó, helyes, becsületes, rendszeres legyen, ámde e szigorú ellenőrzés keretei mellett is^ fő és döntő szempont minden önkormányzatnál az a tétel, hogy az önkormányzat a maga munkakö­rét és a maga budgetjét önmaga állapítsa meg; önmaga szabályozza és szabja meg azokat a kereteket, amely keretekben gazdálkodni kíván és akar. Ez a rész is erről rendelkezik. Igaz, hogy ellentétben van a már elfogadott szakaszokkal, ha ezt az elvet érvényesíteni akarjuk, de két­ségtelen, hogy ennél a szakasznál is meg kell említenünk ezt a mi álláspontunkat, mert hi­szen nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatnál ezek az immár elfogadott rendelkezései ellen­tótben állanak az önkormányzat alapelveivel, azzal az irányzattal és felfogással, amely azt akarja, hogy az önkormányzat maga egészen praktikus életet élhessen, hogy erőkifejtése kétségkívül magán az önkormányzaton alapul­jon, hogy ezáltal az önkormányzatot jobbá, széppé és célszerűvé tegye. ­Ez a gondolat vezet bennünket akkor, ami­kor itt is javasoljuk azt, hogy a 79. §-ban «a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyet- . értve rendelettel» helyett a «törvényhatóság szabályrendelettel» kitétel vétessék fel. Hiszen magának a fővárosi önkormányzati testületnek kell megszabnia azokat a kereteket és formá­kat, amelyekkel kormányozni akar, s amely ke­retekhez tartozik a költségvetés kérdése is. A belügyminiszternek és a pénzügyminiszternek az ellenőrzés a feladata, s magával a logikai

Next

/
Thumbnails
Contents