Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

Az országgyűlés képviselőházának S7Ő. ülése 1930 ávrilis 1-én, kedden, 329 rójuk, — mert hiszen az autóbuszközlekedés is teher, amely nem fizeti ki magát — ha rárójuk a folyami közlekedést is, ami szintén teher és ugyancsak nem fizeti ki magát, lehetetlen helyzet áll elő. Nem lehet a Margitszigetre csak terheket róni, mert ez a szigetet fejlődésében nemcsak megakasztaná, hanem visszavetné. Észrevételem volna a vizi közlekeldés tekintetében. Mint szigetet, feltétlenül a legszebben, a legkellemesebben vizi úton lehet megközelíteni, a város felől és mindennél fontosabbnak tartom, hogy azt a Magyar Folyamos Tengerhajózási Részvénytársaságot, amely az államtól és a fővárostól tekintélyes szubvenciótélvez és amely abban a helyzetben van, hogy vezérigazgatójának mégegyszerannyi fizetést adhat, mint a sokszor kifogásolt Beszkárt. vezérigazgatójáé .. .j (Petrovácz Gyula közbeszól.) Ebben az összehasonlításban valóban meg lehetne tőle követelni, hogy méltóztassék a szubvencióval kapcsolatban ezeket a vizi járatokat fenntartani. Más nem tarthatja fenn. Kell egy olyan faktornak lenni, amely kötelezi a Mftrt arra,- hogy ezeket a járatokat fenntartsa. Egyébként is szerződésében van egy ilyen pont, amely erre alludál és az a fa'ktor, amely őt erre kötelezné, már pedig közérdek az, hogy vizi járaton megközelíthessük a szigetet. Az én megítélésem szerint a Margitszigetnek kezelésében a mai forma megfelelő változtatást hozott, mert nagy fejlődést is létesített Aki megnézi a Margitsziget fejlődését, az utóbbi évben, úgy tehnikai, mint növényzetben fejlődését, bámulatos előrehaladást tapasztal azon a réven, hogy ebben a részvénytársasági formában megtalálta a Margitszigetnek, mint fürdőnek, üzleti kezelésére legmegfelelőbb módot. Nem volna ellene semmi kifogásom, a magam részéről azonban nagyobb ellenőrzést volnék bátor gyakorolni. Már maga a strandfürdő, a fedettuszoda és az oda tervezett vizipólópálya és a már ott levő lovaspólópálya lassanként teljesen megfosztja fürdőjellegétől. Én a Iközéposztálynak békességes nyugvóhelyet gondolok. Ha ott sportlárma van s ott mindenféle sportot szabályon űznek, s a területet lassanként ilyen sportpályák számára hasítják ki, elvész a Margitsziget gyógyfürdőjellege. Már pedig mindenekfelett azon kell lennünk, hogy ezt megtartjuk, főleg akkor, ha mi a fővárost fürdővárosnak kontempláljuk. Hiszen a fővárosnak a budai fürdőik mellett kiegészítőrésze a Margitszigeti fürdő és a Széchenyi-fürdő. A Margitszigetet tehát nekünk mint fürdőt kell fenntartanunk és nem engedhetjük át egy sportstadionnak,' vagy akárminek nevezzük is azt. A fedett uszodát akceptálom, nagyon szívesen szavaztam meg, d!e őszintén megmondom, hogy nem szívesen látom, ha a Margitszigetből annyi területet hasítanak ki, mint amennyit kihasítottak. Azt hiszem, most már vége is lesz ezelknek a kihasításoknak, a területosztogatásoknak. Minden esztendőben prezentálnak kérelmeket a különböző sportegyesületek, hogy ' a Margitsziget bizonyos területét megnyerjék, pedig minden ilyen létesítménnyel szorosan összekapcsolódük a kocsmaüzem s jön egy kávéház vagy egy vendéglő. Már pedig én nem kívánom a Margitszigetet átalakítani olyan területté, amely a vigasság jegyében áll fenn. Én a Margitszigetet a békesség jegyében szeretném megtartani s az ő csendjével gyógytényezőnelkí szánom Egyebekben elfogadom a javaslatot, csak azt vagyok bátor hozzáfűzni, hogy az állami egyenesadóktól is mentesíttessenek ezek a területek, mert ezzel, is megkönnyítenénk a MargitKKL'VISELÖIIÁZI NAPLÖ. XXVI. sziget felvirulását, amelyet a mai kezek vezetésében a legjobban látok szolgálni. A javaslatot egyébként elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Magát a 73. §-t nem támadták meg, hanem az előadó úrnak kétrendbeli módosítása körül fejlődött ki a vita, amely vitának az anyaga nem tartozik az én reszortomba, azért ne méltóztassanak rossznéven venni, ha erre nem terjeszkedem ki. r A Margitsziget fejlődési kérdésével és irányával a költségvetési vitában lehet bőségesebben foglalkozni a kisebb tárcák tárgyalása során. Én most, csak magyarázatát akarom adni, hogy miért kényszerültem ezeket a pótlásokat felvenni, hogy ezzel a Ház tisztában legyen. A Margitszigetre vonatkozólag abban a hitben és reménységben voltam, hogy sikerülni fog az illetékes tényezők között oly megállapodást létesíteni, amely feleslegessé tette volna, hogy ebben a törvényjavaslatban ezzel a kérdéssel foglalkozni legyünk kénytelenek. Tárgyalások folytak abban az irányban hogy a Margitszigettel kapcsolatban az állami adók is elengedtessenek. Ezek a tárgyalások a mai napig nem vezettek eredményre, s így kénytelen voltam ezt az indítványt beterjeszteni, hogy a Margitsziget roszszabb helyeztbe ne kerüljön, mint .amilyenben volt. Az 1872. évi XXXVI. te. 140. %-a eddig is biztosította a Margitszigetnek ezt, s ez ellen a kifejezés ellen 1872 óta senkinek nem volt kifogása. A szociáldemokratapárt részéről támadtatott meg a legerősebben az előadó úr indítványa, amely egy plusz-szal toldatott meg, hogy tudniillik a Margitsziget városi adót nem fizet. Ez volt a homályos, hogy városi adót nem fizet más után, mint a beléptidíjak után, és pedig luxusadót. Hogy ez precízebb legyen, azért kértem az előadó urat, hogy vonja vissza régi indítványát és terjesszen be egy másikat. Ennek az indítványnak a lényege az, hogy addig, amíg a székesfőváros pénzalapjának, vagy ennek a vállalatnak a tulajdonát képezi a Margitsziget, addig az állami adó után pótadót nem fizet és ezenfelül a belépési díjak után nem fizet városi adót. Körülbelül 19,060.000 pengő az az összeg, amelyért a Margitsziget megvásároltatott és a szigeten bizonyos invesztíciók^ eszközöltettek, úgyhogy e befektetés nagyrészeért a sziget még ma is kölcsönkamatot köteles fizetni. Meglehetősen nagy összeg ez és ha ezzel a pótindítvánnyal nem jöttem volna, maguk az adók is igen nagy összeget tettek volna ki, úgy hogy ez a helyzetet csak még súlyosbította volna. Harmincezer pengőt sem lehet lekicsi nyelni, mert végeredményben az a törekvése a szigetnek, hogy lehetőleg csökkentse a beléptidíjakat, de ezt csak akkor teheti, ha megfelelő jövedelmekkel adósságait törleszteni tudja. Amikor 1872-ben meghozták ezt a törvényt, a sziget magántulajdon volt, ma^ pedig a sziget egy közalapnak, a székesfővárosi pénzügyi alapnak tulajdona, indokolt tehát mai szituációjában is, hogy ugyanabban a kedvezésben részesüljön, mint részesült annak idején, amikor a sziget magán tulaj donban^ volt. Ez magyarázza tehát, hogy ezt a módosítást be kellett nyújtani. A pólóra vonatkozólag Györki Imre t. képviselőtársam tett észrevételt. Erre kénytelen vagyok megjegyezni, hogy téves információkon alapultak t. képviselőtársam idevonatkozó megjegyzései. A Margitsziget a pólóra nem áldozott és nem áldoz semmit, sőt a sziget évről-évre 48