Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

328 Az országgyűlés képviselőházának város ilyen forrástömeggel körülvéve hol található még? De Budának és a Margitszigetnek a megközelítése milyen nehézségekbe kerül! Aki például a budai fürdőket és a Margitszigeti fürdőket akarja használni, annak micsoda körutazásokat kell tenni, ha megérkezik például a Keleti pályaudvarnál! Semmi külön készültség nincs arra, hogy odaszállítsa az embereket. A főváros például miért ne tarthatna külön járatokat a vasutaktól a Margitszigetre,^ miért ne lehetne ennek olcsóbb díjszabása, miért ne lehetne ezt egy életbevágó intézkedéssel megtenni'? Az ember azt latja, ha megérkezik egy fürdőhelyre, bizonyos fürdőcentrumokba, hogy jóformán alig pár fillérért odaviszik és rögtön ott vannak a tájékoztatók. Van itt valamelyik pályaudvaron fürdőtájékoztató, van itt értesítés arról, honnan, milyen társaság érkezik és az utasok hogyan váltottak jegyet és merről jönnek? Van itt érdeklődés ebben az irányban? Itt az van, hogy ha megérkezik a fővárosba egy nyugateurópai idegen, akkor talál itt egy felfegyverzett, kardos, revolveres rendőrt a helyett, hogy idegenforgalmat előmozdító idegenvezetőt találna. Higyjék el nekem, t. Képviselőház, hogy egész Budát úgy ke]lene felvirágoztatni, hogy ott panziók tömegei álljanak rendelkezésre, a Margitszigetet úgy kellene felvirágoztatni, hogy olcsó közlekedéssel ott tömegszállításra való berendezkedés legyen, ott olcsó fürdőt és kényelmet kellene teremteni. Itt drágaság van és kényelem nincs, ebből áll a Margitsziget üzleti politikája, drága pénzen, kényelem nélkül. Ezekkel nem fogunk előremenni és hiába fog az előadó úr olyan semmitmondó módosítást belevinni a törvénybe, hogy kimondja, hogy a főváros majd a szegényeit jobban fogia ezentúl ápolni, ezt a kijelentést szankció nélkül odabiggyesztjük s akkor kész. valamint azt mondja, hogy elengednek 30.000 pengő pótadót a Margitszigetnek, azoknak azonban, akik kenyeret keresnek és vállalatokat tartanak fenn a közönség javára, fizetniök kell tovább. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Gál Jenő: Ezek csak szurrogátumok, ezek olyan szempontok, amelyek nem érnek semmit, s mivel nem látok biztosítékot a Margitsziget fellendítésére, nem fogadom el a szakaszt. Elnök: Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Kén viselőház! Az elhangzott vitából azt veszem ki, hogy itt tulajdonképpen két lényeges érdek áll egymással szemközt. Az egyik az, amit valamennyien közösen kívánunk, hogy a Margitsziget fellendüljön, hogy a Margitsziget gyöngye legyen a fővárosnak, hogy a Margitsziget e fürdővárosnak fontos pontja legyen, a másik szempont pedig az, hogy nem akarunk áldozni a Margitszigetért. Ez a kettő összeférhetlen. A Margitsziget nem lehet egyszerre gyógyfürdő, amely békességet, nyugalmat és csendet igényel és nem lehet nyilvános kert. Ez a kettő összeférhetlen. Ha ezt a két tényezőt össze akarom egyeztetni, akkor el kell különíteni ezt a két érdeket. Tessék elkénzelni, hogy egészen úgy szabaddá teszem a Margitszigetet, mint a zugligeti vagy hűvösvölgyi erdőt. Méltóztassék megnézni azokat egy vasárnap délután, egy^ csatatér képét mutatják, ételhulladékokkal és mindenféle tisztátalanságokkal teleszórva. Tessék elképzelni, idegenforgalom szempontjából hogyan nézne ki a Margitsziget ilyen teljesen szabad forgalom esetén, mint nyilvános kert. Meg3 76. ülése 1930 április 1-én

f kedden. < ítélésem szerint az első szempont, amellyel a Margitszigetnél számolni kell, az, hogy az egy rendkívül fontos gyógytényező legyen. Természeti adottsága azt involválja, hogy gyógytényező legyen, ilyen szempontból kell tehát azt kiképezni; de hogy kiképezhető legyen, ahhoz áldozatot kell hozni. A magam részéről nagyon helyeslem, hogy a pótadó alól mentesíttetik, csak azt kifogásolom, hogy az állam a maga részéről a maga adórészét nem bocsátja rendelkezésre. Valóban gondoskodni kell a Margitsziget felvirágoztatásáról. Egy időben azt mondani, hogy: felvirágoztatjuk a szigetet és ugyanakkor belépődíjakat nem szedünk, ez összeférhetlen dolog. Annak, mint parknak évi fenntartása háromnegyed millió pengőt igényel. Ha a Margitszigetnek nem megyünk segítségére olyan módon, mint ahogy ez a javaslat segítségére jön, a Margitsziget vissza fog fejlődni, pedig mindnyájan azt követeljük a szigettől, hogy emelkedjék. Különben is a sziget nem népünnepélyek tartásra alkalmas terület, hanem mint gyógyintézet, nagyobb csendet, nyugalmat és békét igényel. Nem gyerekek játéka kell ott, ahol fürdőváros van, ott a publikumnak béke és nyugalom kell. A Margitszigetet a maga speciális voltánál fogva, annál fogva, hogy víz zárja körül, igen alkalmasnak tartom arra, hogy ott békességes fürdőterület, fürdőtényező képződjék ki. Természetesen még azt sem látom szívesen, hogy lassacskán kifejlődjenek ott üzleti vállalatok, különböző üzletek képződnek és ezek az üzletek magukkal hozzák a ^sziget csendjének megszüntetését és megzavarását. A Margitszigetet hozzáférhetővé kell tenni mindenki számára, hiszen azt lehetne mondani, hogy a sziget tulajdonképpen a középosztály találkozóhelye. Ilyenek is kellene^ lennie, mert hiszen a város gondoskodott eléggé nép-parkokról, ott van a Zugliget, a Városliget, a Népliget, a Hűvösvölgy, nem lehet azt mondani, hogy a város nem gondoskodott a nép számára kirándulóhelyekről. Kégtől fogva nem ez a természete a Margitszigetnek. Aranyra, Vörösmartyra hivatkozom, éppen azért keresték ezt a területet, mert ott nagy világvárosi lármától elvonulva megtalálták azt a csendet, amelyben békében pihenni lehet. Ilyenek gondoljuk, amikor a fürdőváros lényeges pontjának tekintjük a Margitszigetet és minden igyekezettel azon vagyok, hogy a főváros, a főváros közönsége, népessége, és az állam maga fogjon össze, hogy ez a fürdőtényező igazán olyan legyen, amilyennek elképzeljük, mert én a magam részéről nem képzelem el azt nyilvános játéktérnek, vagy pedig, hogy egy egészen közönséges szóval éljek, wurstlinek. Akkor ott nem érezné jól magát senki. A középosztály kevésbbé tehetős. Ennek a középosztálynak számára minden lehető kedvezményt meg kell adni. A Margitsziget kezelősógének, a fővárosi pénzalap kezelőségének, a közmunkák tanácsának megvan az^ érzéke arra, hogy hozzáférhetővé tegye. Például már maga az a körülmény, hogy vasárnap a belépődíj fele a hétköznapinak, tehát aránylagosan nagyon leszállított áron mehet oda a publikum, eleget mond. Ha e mellett még gondoskodni tudnánk megfelelő közlekedésről, igazán nem lehetne kifogást tenni ez ellen a kis belépődíj ellen, de utalhatok arra a körülményre, hogy például az autóbuszközlekedést kénytelen volt az autóbuszvállalat átengedni, mert ráfizetett. Ezt mutatj körülmény is, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási vállalat kénytelen volt feladni a szigeti hajójáratot, mert ráfizetett. Ha ezeket a terheket mind a Margitszigetre