Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-375
316 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 19$Ö március 28-án, pénteken. Párizsba olyan titokzatos körülmények között, . hogy már a párizsi lapokban megjelent a megérkezéséről a fénykép, amikor Budapesten végre megtudtuk mi is, hogy a miniszterelnök úr Párizsba utazott. A csehszlovák hivatalos információk és nyilatkozatok szerint meghiúsulván a párizsi szövegező tárgyalások, az angol, francia és olasz kormányok összehívják az érdekelt hatalmakat, hogy a vitás pontokat újból megbeszéljék. Ezen érdekelt hatalmaknak a keleti jóvátételi konferenciához beosztott fődelegátusai fognak tehát újra tárgyalni. Mintha Hágában semmiféle megegyezés nem történt volna, újra összeülnek és a francia kormány óhajára, amely a dolgokat a leghamarbb el akarja intézni, április 15-éig ezeknek a tárgyalásoknak véget kell érniök és eredményt kell elérniök. Nagyon helyes volt az a közbeszólás, hogy vájjon az angol és a francia kormánynak mi az álláspontja ebben a kérdésben, vájjon az a dodonai nyilatkozat, amelyet a népjóléti miniszter úr tett, hogy a hágai megegyezés alapján állanak, fedi-e azokat a kijelentéseket, amelyeket itt a törvényhozás előtt a t. miniszterelnök úr megkockáztatott, vájjon indokolt volt-e az a Pester Lloyd-féle bankett, ünneplés és mámor, amelybe beállították a hágai megegyezés sikerét. Az volt a formula, hogy Magyarországnak nagy szüksége volt erre a megegyezésre pénzügyi szuverenitásának, visszaállítása szempontjából és más nagy kedvezések is származtak ebből, hiszen a külföldi kölcsönök kérdését is junktimba hozták^ ezzel a megegyezéssel. Ma itt áll az egész ország a legteljesebb gazdasági lezüllöttségben, (Gál Jenő: Kétségbeesésben!) minden társadalmi rétegből a panaszok áradata özönlik a kormányzat és a törvényhozás felé. Ezek után azt hittük, hogy — bár nem a kormány koncepciója alapján — egy nagy külföldi kölcsön rendbehozza ezeket a gazdasági bajokat, s íme, ma már külföldi kölcsönről nemcsak hogy beszélni nem lehet, hanem arról van szó, hogy az egész hágai megegyezésnek egyszerűnek látszó, de meglehetősen lazán megszövegezett formulája sem tölthető meg azokkal a megállapodásokkal, amelyek ott állítólag megszövegeztettek. így azután érthetőnek tartjuk azt a titokzatosságot, amelyet a kormány tanúsít, mert. a saját tehetetlenségét fedezi ezzel, mert azt a megegyezést nem úgy kötötte meg, hogy azt íme most csehszlovák oldalról fel ne tudnák 'borítani. Nagyon furcsa és különös az a diplomáciai művelet, amelyet a t. kormányzat tanúsít. Nekünk tudomásul kell vennünk a lapokból, hogy a külügyminiszter úr elutazik Ankarába tárgyalni Kemál basával; tudomásul vesszük, ihogy vacsora volt ä tiszteletére, ihogy visszafele útjában megérkezett Konstantinápolyba. Ilyen nagy horderejű külpolitikai eseményekről kell • tudomást szereznünk, ebben merül ki az egész külpolitikánk információja, de hogy mi történik az ország legfontosabb kérdésében, amely sorsdöntő, amely eldönti ennek az országnak messze évtizedekre egész gazdasági és pénzügyi helyzetét, errenézve semmi komoly információt nem kapunk. Nem csoda tehát, ha az ellenzék itt komolyan felvilágosításokat követel. Amúgy is elkeseredetten látjuk azt, hogy hónapok óta folyik egy vita, amely vita tárgya bármenynyire súlyos és sérelmes is a fővárosra nézve, mindenesetre nem indokolt, hogy ilyen terjedelemben tárgyaltassék le itt akkor, amikor nagyon fontos, súlyos életbevágó gazdasági kérdések tárgyalására volna szükség. A t. kormány nyugodtan nézi ezt a vitát, szokatlan nyugalommal, mert nincs gazdasági és nincs kormányzati programma a, amely kitöltené a parlament napirendjét. (Baracs Marcell: Ami van, attól Isten őrizzen!) Ezért élvezi az ellenzék azt a türelmet, hogv hagvják, hogy foglalkozzék szakaszról szakaszra ezzel a törvényjavaslattal. Már régen 8 és 16 órás üléseket tartanának, h i nem ez volna a kormány szempontjából a helyzet. Saját tehetetlensége tehát nagy szólásszabadságot és tárgyalási szabadságot biztosít most egy ih r en alsóbbrendű jelentőségű javaslatnál az ellenzék részére, amikor a legfontosabb gazdasági kérdéseket nem kívánja és nem akarja idehozni. (Simon András közbeszól. — Peyer Károly: Hogy állunk Loudbeiírrel, Simon képviselő úr, hogy áll az az ügy? — Simon András: Sokat ivott belőle! — Peyer Károly: Mit mondott Loucheur?) Elnök: Kérem, Peyer és Simon képviselő urakat, maradjanak csendben és méltóztassanak tartózkodni a személyes invektiváktól. Pakots József: Amikor azt látjuk, hogy a földmívelő nép, a kisgazdaszervezetek nyugtalankodnak, kongresszusokat, külön konventikulumokat tartanak és olyan kijelentések hangzanak el, hogy a falu népe utolsó óráit éli; amikor azt olvassuk, hogy az építőmesterek szervezete a különböző, hasonló szakmákkal együtt kongresszuson kéri fel a kormányt, hogy indítsa meg végre az építőipari munkát; amikor itt vagyunk a tavasz küszöbén és semmi sem mutatkozik ezen a téren; amikor t a közmunkák megindításának aktualitása már égetően sürgős; amikor egyéb ezer és ezer gazdasági nyomorúság sújtja ezt az országot; amikor azt látjuk, hogy a szociálpolitikai tehetetlenség következtében a társadalom véryesztes, és amikor a Társadalombiztosító válsága itt leleplezi azt a kormányzati lehetetlenséget és az adminisztrációnak azt a túltengését, amely idáig juttatta^ ezt a hatalmas, nagy intézményt; amikor tehát annyi bai és nyomorúság van, a gazdasági és pénzügyi kérdéseket nem tartja szükségesnek a Ház elé hozni a kormány. Ma két fontos kérdés van ebben az országban. Az egyik a belső gazdaságpolitikai helyzet, a másik a külpolitikai helyzet és mind a kettőt állandóan napirenden kellene tartarii. Ha nekünk a t. népjóléti miniszter úr szavai szerint nem szabad ezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk, akkor kérdeznem kell, micsoda különös jelenség az, hogy a környező államok gène nélkül heszélnek ezekről a kérdésekről, csak nekünk -nem szabad a mi bajainkról beszélnünk. (Gál Jenő: Idegen parlamentben fontos részletek kerülnek a nyilvánosság elé.) Mi csak a külföldi lapokból értesülünk, hogy a román külügyminiszter például milyen expozét terjesztett elő, hogy Benes külügyminiszter milyen expozét terjesztett elő ezekről a kérdések ről. Itt nem hallottunk semmit azon a bejelentésen kívül, amelyet a t. miniszterelnök úr a parlament előtt, az újságírók előtt, és egy banketten tett. Ez nem elégíthet ki bennünket; az ilyen súlyos, nehéz és^ felelősségteljes időkben méltóztassék a törvényhozást és közvéleményt tájékoztatni. Éppen ezért nem is fogadom el a napirendi javaslatot és indítványozom, — bár formailag valószínűleg ennek érvénye nem lesz — hogy ezek a kérdések a parlament napirendjére tűzessenek. (Helyeslés q balés szélsőbáloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólani.
