Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375 Vass József, a miniszterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Amit Pakots t. képviselőtársam ismét kérdez, arra érdemben más választ nem kaphat, mint nevezetesen azt, hogy a magyar kormány természetesen áll a hágai megegyezés alapán és azt védi mindenféle támadással szemben, ha ilyen támadások az ellen indulnának. Ami már most az ^expozékat illeti, amelyeket olyan díesérőleg méltóztatott kiemelni, (Pakots József: Nem díesérőleg, csak tényként megállapítottam! — Zajos közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) — mint tényt, méltóztassék megérteni, — (Rothenstein Mór: Csak nyugodtan!) méltóztassék megvárni, míg az illetékes miniszter úr a költségvetés kapcsán maga is megteszi a maga expozéját, mint ahogy más országok kormányai, az illetékes miniszterek expozé adnak vagy a parlamentben a költségvetési tárgyalás alkalmával, vagy pedig fontos esetekben a külügyi bizottságokban. Méltóztassék tehát megvárni, r a külügyminiszter úr mindenesetre rendelkezésre fog állani, amikor az ő tárcájára kerül a sor. (Rothenstein Mór: Az még nem terjesztett elő expozét!) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék tartózkodni a közbeszól ásoktól. Vass József, a miniszterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter: Ami a gazdasági kérdéseket illeti, éppen most állunk a költségvetési tárgyalások küszöbén, bőven lesz alkalma at. Háznak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és a kormány Programm ját is bírálat alá venni. Egyébként pedig, nehogy félreértés legyen, — mert úgylátom, hogy Pakots képviselőtársunk azt olvasta ki előbbi felszólalásomból, mintha a kormánynak az volna a nézete, hogy ez a parlament ne foglalkozzék külpolitikai kérdésekkel — ennek semmiféle akadálya nincs. A parlament tagjai természetesen külpolitikai kérdésekre vonatkozó megjegyzéseiket megfelelő alkalmakkor bármikor, bárminő értelemben előadhatják, ne méltóztassék tehát úgy felfogni felszólalásomat, mintha én a külpolitikai kérdések delikát mivoltára vonatkozó felfogásomat a parlament tagjaira vonatkozólag tetteim volna. En ezt a kormány tagjaira tettem. A kormány nem tehet hivatalos nyilatkozatot folyamatban lévő külpolitikai jellegű tárgyalásokról mindaddig, amíg azt a nemzet érdekeinek figyelembevételével tényleg elérkezettnek nem tartja. Elnök: Kíván még valaki a napirendi javaslathoz hozzászólni? Szabó Zoltán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Mindenütt, ahol alkotmányosan kormányozzák az országot, arra törekszenek, hogyha fontps, nagyjelentőségű kérdésekről kell dönteni, úgy erről a Ház minden tagja kellőképpen tájékozva legyen. En láttam külföldi parlamentekben, hogy amikor nagyjelentőségű külpolitikai kérdéseket r tárgyalnak, nemcsak a kormányt támogató pártok vezetőit tájékoztatják ezekről a kérdésekről, hanem ellenkezőleg, nagyobb súlyt helyeznek az ellenzéki pártok vezetőinek tájékoztatására. Hivatkozhatnék e tekintetben az osztrák kormány és az olasz kormány között legutóbb lefolyt tárgyalásokra, amelyeknél az osztrák kancellár nagy súlyt helyezett arra, hogy necsak a mögötte ülő többségi párt, hanem az ellenzéki párt is megfelelően tájékozva legyen a folyamatban lévő tárgyalásokról és azt 'hiszem, éppen ez az információ tette lehetővé, bogy ez a kérdés ott sokkal nyugodtabban tárgyaltatott, mint tárülése 1930 március 28-án, pénteken. 317 gyaltatott volna nálunk. Ezt diktálja a célszerűség és a felelősségtudat is, mert hiszen a felelősséget megosztani nagy megnyugvás lehet a kormány tagjaira is, ha tudják azt, hogy nézeteltérések belpolitikai téren ha vannak és lehetnek is, a külpolitikában lehetnek olyan kérdések, amelyekben mindenki a kormány háta mögé áll, hogy támogassa azért, hogy az ország számára valamilyen üdvös munkát tudjon végezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebben a tekintetben nem tehetjük ezt azért-sem, mert hiszen teljesen tájékozatlanok vagyunk a kormány külpolitikai terveit illetőleg. A miniszterelnök úr helyettese azt mondja, hop^ folyamatban lévő tárgyalásokról nem tájékoztathatja a nyilvánosságot, Azt kell mondanom, ha a magyar kormány ezt magáranézve ilyen szigorúan kötelezőnek tartja, akkor nem látom be, miért nem tartják be ezt a^ nemzetközi szabályt a tárgyalásban résztvevő egyéb államok képviselői is és miért kell nekünk, magyar képviselőknek .cülföldi lapokból tájékozódást szerezni arról, hogy a magyar miniszterelnök bizonyos kérdésekben milyen álláspontot foglal el. Űgy látom, hogy míg a külföldi államok képviselői, külügyminiszterei egészen nyíltan beszélnek nemcsak zárt bizottságokban, hanem a plénumban is e kérdésnek majdnem minden részletéről, aüdig mi külföldi lapokból tudjuk meg azt, hop"

r a kérdés ütközőpontja tulajdonképpen az a probléma, hogy a hágai egyezménybe beletartozik-e az a 300.000, vagy ennél is több, 500.000 hold kisajátított kártérítendő földbirtok, amelyet most a csehek kívánnak. Csak egy példát ragadok ki. Amikor ilyen részleteket tárgvalnak a külföldi parlamentekben és a külföldi sajtóban, akkor miért kell a magyar közvéleményt teljesen tájékozatlanul hagyni, miért kell a magyar köz; véleménynek legutoljára meguidnia hogy mik azok a dolgok, amelyekre nézve az ő hozzájáru, lását kérik és bennünket befejezett helyzet elé állítanak. Ha ezeknél a tárgyalásoknál nem történtek volna súlyos hibák, akkor jóival mondhatná a kormány, hogy ne tessék ebbe beleavatkozni, mi mindent jól intézünk és a vége is jó lesz. Állí; torn azonban, hogy ennek a tárgyalásnak folyamán súlyos hibák történtek. Hivatkozom a brüsszeli tárgyalások alkalmával a magyar kormány delegátusa részéről történt kijelentésre, | amely jogcímet adott arra, hogy az optánsügyet egészen máskép kezeljék, mint ahop'y kezelik és hivatkozom arra, hosry éppen a magyar kormány hibájának tudható be az, hogy a jóvátételi kérdést összefonták egy olyan kérdéssel, amely szorosan nem tartozik oda, az optánsok ügyével. Ez a hiba nem ma történt, hanem ré; gébben, ez különböző ~énzügyi tárgvalások, a ; brüsszeli és genfi tárgyalások következménye. Mi tehát szeretnénk tudni, hogy miről van itt szó és ha a kormány, a külügyminiszter úr nem tudja tájékoztatni a Ház tagjait, akkor kérdem, mi akadálya v_an annak, hogy a külügyi bizott\ ság tagjait tájékoztassák ezekről a kérdésekről, amelynek tárgyalásai zártak, ott tehát a kormányt nem fenyegeti az a veszély, hogy esetleg | megtörtént nyilatkozatai különböző hatást váltanak ki a külföldön. A külügyi bizottsásrban a kormánynak olyan többsége van, hogy nem hiszem, hogy szavazás kérdése volna egy ilyen fontos probléma, olyan nagy többsége van, hogy egészen nyugodtan nyilatkozhatik minden a jóvátétellel összefüggő kérdésekről. Nem látom be, hogy miért, de a hágai tár; gyalások óta a külügyi bizottságok szokásos havi ülései is elmaradtak, amelyeket minden hónapban össze szoktak hívni. Nem lehet tehát