Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. 315 Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr óhajt szólani. Vass József, a miniszterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Teljesen indokoltnak tartom a közvélemény részéről az érdeklődést az ország sorsát érintő igen fontos kérdések iránt, sőt itt a parlamentben is egészen természetes, hogy a képviselő urak minden alkalmat felpróbálnak használni arra, hogy a kormánytól ilyen kérdésekben választ kapjanak. En azonban tisztelettel vagyok bátor felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy külpolitikai jellegű és még tárgyalás alatt levő kérdésekben (Propper Sándor: Más parlamentekben beszéltek róla! Bene» miniszter beszélt róla!), a világ egyetlen parlamentjében sem tesznek érdemi nyilatkozatot ... (Rassay Károly: A eseh külügyminiszter hoszszú expozét mondott ugyanerről a kérdésről. — Pakots József: Többen hozzászóltak! A pártok hozzászóltak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József, a miniszterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter: ... azon a mértéken túl, amelyet az illető parlamentben jelenlévő kormány a saját külön érdekében szükségesnek tart. (Gál Jenő: Ez nemzetérdek!) Ha tehát valamely parlamentben folyamatban lévő külpolitikai jelentőségű tárgyalásokról a kormány részéről és kijelentések történnek, egészen bizonyosan fel lehet tételezni, hogy bizonyos tendenciával, bizonyos cél érdekében történnek az ilyen nyilatkozatok. (Rassay Károly: Vissza kell utasítani! Le kell leplezni a tendenciát! — Zaj.) Bocsánatot kérek, Friedrich István kénviselőtársam felvilágosítást^ kért. Méltóztassanak nekem megadni azt a pár pillanatot, hogy mondataimat nyugodtan elmondhassam. Végre is én felelős vagyok azért, amit mondok. A kérdés, amelyet feltett t. képviselőtársam, a következő választ nyerheti ebben a pillanatban. A miniszterelnök úr, — amint méltóztatnak tudni, — a múlt hét végén, pontosan szombaton reggel elutazott Párizsba. (Pakots József: Csak hétfőn lehetett megtudni! — Baracs Marcell: Mit csinál odakint?) Erre a miniszterelnök úr, illetőleg a magyar királyi kormány akkor még nem kapott meghívást, ellenben egészen biztosan megérkezett volna illetékes helyről a meghívás, ha közben már a miniszterelnök úr oda, aihonnan a meghívó kiindult volna, meg nem érkezett volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A tárgyalás^ anyaga kétségkívül a hágai egyezmény; a hágai egyezmény tárgyalását, és )edig végleges letárgyalását pedig az teszi különösen indokolttá, hogy a német parlament a Young-féle tervezetet már elfogadta, ratifikálta, a francia parlament pedig a közvetlen közeljövőben kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni. Most már méltóztatnak ismerni a nagyhatalmak részéről is általában felmerült azt a kívánságot, hogy az úgynevezett keleti jóvátételi kérdések nagy komplexuma is a Youngféle tervezet életbeléptetése kapcsán végleges rendezést kapjon. Ami tulajdonképpen izgatja a magyar közvéleményt, hiresztelés, mintha a hágai egyezmény valamiképpen felboríttatnék, vagy pedig veszedelemben volna. Kijelenthetem, hogy erre vonatkozólag semmiféle indicium nincs. (Pakots József: Csak a csehek mondják és írják!) A mi tudomásunk szerint a nagyhatalmak, különösen az olaszok, a franciák és az angolok a maguk részéről a hágai egyezmény alapján állanak. Viszont azonban egészen természetes, hogy amaz államok közül, amelyek a hágai egyezményben érdekelve vannak, egyik vagy másik a saját érdekeinek megfelelően kísérletet tesz arra, hogy a hágai egyezmény vagy lényegében, vagy a meghatározott pontok magyarázata szempontjából, vagy pedig bizonyos tárgykörök körzetének megállapítása szempontjából változást szenvedjen oly értelemben, ami azután nekik valamiképpen hasznos volna. (Rassay Károly: Az a fontos, hogy az angolok és franciák velünk vannak, mint a miniszterelnökhelyettes úr mondta.) Bocsánatot kérek, én azt mondottam, hogy ez a három nagyhatalom azon az állásponton van, amelyet a hágai megegyezés jelent. (Baracs Marcell: De hát mi az a hágai megegyezés?) A miniszter elnök úr erre vonatkozóan a Házat már tájékoztatta. A tárgyaló bizottság elnöke Loucheur, aki azóta már visszatért útjából s a miniszterelnök úr tárgyal, mint a magyar nemzet képviselője, természetesen elsősorban^ a csehszlovák kormány képviselőjével, aki oda erre a célra, a kérdések tisztázása céljából meghívást kapott. Hogy ezek a tárgyalások ebben a pillanatban milyen helyzetben vannak, hogy van-e valami olyan eredmény, amit már lehet közölni, erről nekem és a kormánynak tudomása nincs. A tárgyalások előreláthatólag még legalább egy hétig eltartanak. Hogy vájjon ez a terminus is végleges-e vagy sem, arra vonatkozólag sem tudok ebben a pillanatban nyilatkozni. En arra kérem a t. Házat, méltóztassék ebben a kérdésben a kormányt nem szorítani azon a címen, hogy a közvélemény kíváncsi. (Baracs Marcell: Nem kíváncsi, csak tudni akarja!) Elvégre, ha vannak is rendelkezésünkre bizonyos értesülések, éppen a magyar érdek szempontjából nem tartjuk kívánatosnak minden értesülés publikálását. Arról azonban meg lehet győződve a t. Ház és az egész nemzet, hogy a miniszterelnök úr ilyen körülmények között, amikor idehaza is igen sok nehéz probléma várna megoldásra, az ő részvételével is, odakint minden erővel azon van, hogy a hágai megegyezés értelmében a magyar érdekeket megvédelmezze. (Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: A napirendi javaslathoz szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőházi A népjóléti miniszter úr felvilágosítása után még nagyobb zavarban vagyunk abban a tekintetben, hofv mi is történik kint Párizsban. A közvélemény csak azokból a hírforrásokból szerez magának némi információt, amelyek külföldről jutnak el hozzánk, s ezek a hírforrások arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a hágai megegyezést Párizsban szövegező tárgyalások meghiúsultak és éppen e meghiúsulás következtében állott be a miniszterelnök úrra az a kényszerűség, hogy Párizsba utazzék. Az a titokzatosság azonban, amellyel ezt a kérdést általában mindig kezelték és az a titokzatosság, amely ma is megnyilatkozik körülötte a külső szcenériákban, azt a gyanút kelti bennünk, hogy éppen a nemzeti érdekek vannak komolyan veszélyeztetve és éppen ezen komolyan veszélyeztetett nemzeti érdekek érdekében szükséges, hogy a kormány tájékoztassa a közvéleményt és hogy a maga számára is bizonyos direktívákat kapjon a közvéleménytől. Lehetetlenség, hogy; ismét fait aecomuli elé állítsák Magyarországot és a törvényhozást azokban a megállapodásokban, amelyek esetleg most sikerülni fognak! A helyzet az, hogy a miniszterelnök úr a múlt szombaton elutazott