Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. 315 Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr óhajt szólani. Vass József, a miniszterelnök helyettesíté­sével megbízott népjóléti és munkaügyi mi­niszter: T. Ház! Teljesen indokoltnak tartom a közvélemény részéről az érdeklődést az ország sorsát érintő igen fontos kérdések iránt, sőt itt a parlamentben is egészen természetes, hogy a képviselő urak minden alkalmat felpróbálnak használni arra, hogy a kormánytól ilyen kérdé­sekben választ kapjanak. En azonban tisztelet­tel vagyok bátor felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy külpolitikai jellegű és még tár­gyalás alatt levő kérdésekben (Propper Sán­dor: Más parlamentekben beszéltek róla! Bene» miniszter beszélt róla!), a világ egyetlen parla­mentjében sem tesznek érdemi nyilatkozatot ... (Rassay Károly: A eseh külügyminiszter hosz­szú expozét mondott ugyanerről a kérdésről. — Pakots József: Többen hozzászóltak! A pártok hozzászóltak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József, a miniszterelnök helyettesíté­sével megbízott népjóléti és munkaügyi mi­niszter: ... azon a mértéken túl, amelyet az il­lető parlamentben jelenlévő kormány a saját külön érdekében szükségesnek tart. (Gál Jenő: Ez nemzetérdek!) Ha tehát valamely parlament­ben folyamatban lévő külpolitikai jelentőségű tárgyalásokról a kormány részéről és kijelen­tések történnek, egészen bizonyosan fel lehet tételezni, hogy bizonyos tendenciával, bizonyos cél érdekében történnek az ilyen nyilatkozatok. (Rassay Károly: Vissza kell utasítani! Le kell leplezni a tendenciát! — Zaj.) Bocsánatot kérek, Friedrich István kénviselőtársam felvilágosí­tást^ kért. Méltóztassanak nekem megadni azt a pár pillanatot, hogy mondataimat nyugodtan elmondhassam. Végre is én felelős vagyok azért, amit mondok. A kérdés, amelyet feltett t. képviselőtár­sam, a következő választ nyerheti ebben a pillanatban. A miniszterelnök úr, — amint mél­tóztatnak tudni, — a múlt hét végén, pontosan szombaton reggel elutazott Párizsba. (Pakots József: Csak hétfőn lehetett megtudni! — Ba­racs Marcell: Mit csinál odakint?) Erre a mi­niszterelnök úr, illetőleg a magyar királyi kor­mány akkor még nem kapott meghívást, ellen­ben egészen biztosan megérkezett volna illeté­kes helyről a meghívás, ha közben már a mi­niszterelnök úr oda, aihonnan a meghívó kiin­dult volna, meg nem érkezett volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A tárgyalás^ anyaga kétségkívül a hágai egyezmény; a hágai egyezmény tárgyalását, és )edig végleges letárgyalását pedig az teszi kü­lönösen indokolttá, hogy a német parlament a Young-féle tervezetet már elfogadta, ratifikálta, a francia parlament pedig a közvetlen közel­jövőben kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni. Most már méltóztatnak ismerni a nagyha­talmak részéről is általában felmerült azt a kívánságot, hogy az úgynevezett keleti jóváté­teli kérdések nagy komplexuma is a Young­féle tervezet életbeléptetése kapcsán végleges rendezést kapjon. Ami tulajdonképpen izgatja a magyar közvéleményt, hiresztelés, mintha a hágai egyezmény valamiképpen fel­boríttatnék, vagy pedig veszedelemben volna. Kijelenthetem, hogy erre vonatkozólag semmi­féle indicium nincs. (Pakots József: Csak a csehek mondják és írják!) A mi tudomásunk szerint a nagyhatalmak, különösen az olaszok, a franciák és az angolok a maguk részéről a hágai egyezmény alapján állanak. Viszont azonban egészen természetes, hogy amaz álla­mok közül, amelyek a hágai egyezményben ér­dekelve vannak, egyik vagy másik a saját ér­dekeinek megfelelően kísérletet tesz arra, hogy a hágai egyezmény vagy lényegében, vagy a meghatározott pontok magyarázata szempont­jából, vagy pedig bizonyos tárgykörök körze­tének megállapítása szempontjából változást szenvedjen oly értelemben, ami azután nekik valamiképpen hasznos volna. (Rassay Károly: Az a fontos, hogy az angolok és franciák ve­lünk vannak, mint a miniszterelnökhelyettes úr mondta.) Bocsánatot kérek, én azt mondottam, hogy ez a három nagyhatalom azon az állás­ponton van, amelyet a hágai megegyezés jelent. (Baracs Marcell: De hát mi az a hágai meg­egyezés?) A miniszter elnök úr erre vonatko­zóan a Házat már tájékoztatta. A tárgyaló bizottság elnöke Loucheur, aki azóta már visszatért útjából s a miniszterelnök úr tárgyal, mint a magyar nemzet képviselője, természetesen elsősorban^ a csehszlovák kor­mány képviselőjével, aki oda erre a célra, a kérdések tisztázása céljából meghívást kapott. Hogy ezek a tárgyalások ebben a pillanatban milyen helyzetben vannak, hogy van-e valami olyan eredmény, amit már lehet közölni, erről nekem és a kormánynak tudomása nincs. A tár­gyalások előreláthatólag még legalább egy hé­tig eltartanak. Hogy vájjon ez a terminus is végleges-e vagy sem, arra vonatkozólag sem tu­dok ebben a pillanatban nyilatkozni. En arra kérem a t. Házat, méltóztassék eb­ben a kérdésben a kormányt nem szorítani azon a címen, hogy a közvélemény kíváncsi. (Baracs Marcell: Nem kíváncsi, csak tudni akarja!) El­végre, ha vannak is rendelkezésünkre bizonyos értesülések, éppen a magyar érdek szempont­jából nem tartjuk kívánatosnak minden értesü­lés publikálását. Arról azonban meg lehet győ­ződve a t. Ház és az egész nemzet, hogy a miniszterelnök úr ilyen körülmények között, amikor idehaza is igen sok nehéz probléma várna megoldásra, az ő részvételével is, odakint minden erővel azon van, hogy a hágai meg­egyezés értelmében a magyar érdekeket meg­védelmezze. (Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: A napirendi javaslathoz szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőházi A népjó­léti miniszter úr felvilágosítása után még na­gyobb zavarban vagyunk abban a tekintetben, hofv mi is történik kint Párizsban. A közvéle­mény csak azokból a hírforrásokból szerez ma­gának némi információt, amelyek külföldről jutnak el hozzánk, s ezek a hírforrások arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a hágai meg­egyezést Párizsban szövegező tárgyalások meg­hiúsultak és éppen e meghiúsulás következté­ben állott be a miniszterelnök úrra az a kény­szerűség, hogy Párizsba utazzék. Az a titokza­tosság azonban, amellyel ezt a kérdést általában mindig kezelték és az a titokzatosság, amely ma is megnyilatkozik körülötte a külső szcené­riákban, azt a gyanút kelti bennünk, hogy ép­pen a nemzeti érdekek vannak komolyan veszé­lyeztetve és éppen ezen komolyan veszélyezte­tett nemzeti érdekek érdekében szükséges, hogy a kormány tájékoztassa a közvéleményt és hogy a maga számára is bizonyos direktívákat kapjon a közvéleménytől. Lehetetlenség, hogy; ismét fait aecomuli elé állítsák Magyarországot és a törvényhozást azokban a megállapodásokban, amelyek esetleg most sikerülni fognak! A helyzet az, hogy a miniszterelnök úr a múlt szombaton elutazott

Next

/
Thumbnails
Contents